Végülis majdnem mindent sikerült keresztülvinni, amit elterveztnk - számítógép-gyógyítás, ruhaszerzés...- emellett beugrottunk Magdi nénihez (Dávid nagymamája) az otthonba, leltünk vele egy Gábort (Dávid-apuka), és így mindjárt jobb volt neknk ma, mintha önző módon a strandra mentünk volna le, vagy egyéb helyre.
Ellenben volt némi meglepetés is - Wolf autónk kipufogója megadta magát középtájt, és eltörött. Közlekedni szerencsére így is lehet vele, bár nem túl hálás az egrecíroztatásért és mély, morgó motorhangon adja ezt tudtunkra. Szervizelés lesz.
Láttunk ma annyi de annyi gólyát - és sok kis gúlyafiókát is, fekete csőrű, fehér tollú apróságokat. Ott gólyálkodtak a fészkük tetején, a villanyoszlopokon, igen szemérmetlenül. Más állat is keresztezte utunkat - mikor Dáviddal megálltunk tankolni egy benzinkútnál, a kút melletti betonpadkán, a büdös, meleg, szeles kis sávon egy gyönyörű pillangó pillogott. Elég határozatlanul ácsorgott ott, én meg megszántam - szépen odatartottam az ujjam, amire fölmászott, és békésen nézelődött, hogy na mi lészen? Az lett, hogy elvittem a zöldbe, és mikor le akartam tenni, kinyitotta az ezerszínű szárnyát és búcsút intve elszállt.
Lehet, hogy kissé mániákus állatbarát vagyok?
Bizony, lehet.
És akkor ne beszéljünk azon különös hobbimról, amit az ablakunk előtt elhaladó autókból elég furcsállva néznek. Hogy konkrétan mit legyezem az ablakot, miért nem mosom egy ronggyal?
Hát... a nagyhelyzet az, hogy ilyenkor a bent ragadt muslicákat próbálom kiterelni a nyitott ablakon. Nem túl nagy hatásfokkal, de legalább élhetnek.
Sose állítottam, hogy normális volnék.