2012. július 3., kedd

Hogy a viharba ne...

... lenne akkor vihar, mikor már késő este van! Még a tűzoltók is bejelentkeztek ide a szomszéd rendelőbe, mert eltömődött a csatorna.

Napközben nem lehetett persze zuhé - biztos a főnök rendezte le az időjárással okosba', hogy addig el ne merjen eredni az eső, amíg úton vagyunk (nem mintha a 35 fokkal nagyon meg lett volna elégedve). Márpedig ma elég hosszan úton voltunk ... konkrétan öt órára értünk vissza az irodába. Én meg még maradtam fél hatig egyedül, hogy a mai napi kimaradást legalább némiképp pótoljam. Attól úgysem kell félnem, hogy más véletlenül megcsinálja helyettem.

Emiatt a kis kiruccanás miatt Unterstinkenbrunn-ba (ez nem káromkodás, hanem egy falu neve) megmaradt a mai napra alkotott tejfölös-sajtos-kukoricasalátám, és holnap reggel vagy délben lesz elfogyasztva. Arra az esetre, ha az egész mai napi hercehurcát a 33 fokban nem viselné olyan jól, készítettem egy Kanadát. Vagy kanadát. A fene se tudja, hogy kell írni a saját találmánú szavakat...

Most viszont a K-/kanada már sül, én meg a mennydörgések, villámok és szakadó esők Ternitzéből írok. Gyönyörű, viharos idő van, kár, hogy holnapra állítólag elmúlik.

Valamint a főnök az étterem kiválasztásakor, ahol is ebédünket elköltöttük, lelt egy vörhenyest. Naaaagy, cirmos, dagadt fajtát. Azt rútoltuk, amíg hagyta, a végén azért odébbment, mert ezek a macskák már csak ilyenek. És eszük ágában sincs a főnök békabrekegést imitáló hívására hallgatni. Őszintén...nekem se volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése