2012. július 2., hétfő

Így (NE) okítsd a főnököd

Át kellett ma néznem egy, a kollégák által kreált panaszlevél-szerűséget. Az egy dolog, hogy Ági magyar nyelvű fordításába itt-ott belejavítottam, hisz aki 2X éve kint él, osztrák volt férjjel, két osztrák gyerekkel, az belekavarodhat ebbe-abba. No de a főnök azért már csak tudjon rendesen németül, főleg, hogy a minap épp ő javított ki (noha nem hibáztam, hehe). Hát, nagyrészt tudott is, szép, barokkos-cirkalmas mondatok születtek... Mondjuk a nagy barokkban elveszett emitt egy alany, amott egy többesszám. Néha a névelő volt érdekes, néha a mondatszerkezet, és még időben is sikerült ugrálni. Én meg, mint jó tanárember, ha már felkértek a korrektúrára, meg is csináltam szépen, rendesen. És kissé pofátlanul, ahogy így visszagondolok. Főnökúr mondjuk poénosra vette a figurát, és megjegyezte, hogy ugyan nem szereti, amikor egy nő oktatja ki, de ami jogos, az jogos... Én meg sajnálatomat fejeztem ki abbéli HIÁNYOSSÁGOMAT illetően, hogy nőneműnek születtem... mire megkaptam, hogy ma már majdnem mindenen lehet változtatni némi erőlködés segítségével.

Ekképp telnek a hétfők kicsiny irodánkban. A jóanyámtól kapott csireket (= csirkemell) meg ideje lenne legalább bepácolni, ha már eddig nem sikerült elkészíteni... sajnos a virsli hamarabb megvan. Így viszont el kell fogynia a frissen felbontott, 20 darabos Tesco-s virslinek. Jutott a ma reggeli zöldborsófőzelékbe is, meg a ma esti majonézes-tejfölös stb. stb. kukoricasalátába is.

Telihold van, meg a barátságos varjúpajtás a munkahely közelében, meg beindult fehér kangalamb az ablakunkkal szemközti lámpaoszlopon. Meg egy idegesítő légy, aki nem hagy nyugodtan írni.

Nehéz ám a tanárember élete.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése