2012. augusztus 7., kedd

Akkor most ágybazutty

A mai napon úgyis energiatartalékra voltam kapcsolva a kissé rövidre sikeredett alvóidő miatt, épp ideje lecsatolni a tartalékot. Ilyen napokon egész nap pörgök, de vagy estére, vagy másnap reggelre bizony kifogy az aksi, jön egy kis szédelgés, némi szemlecsukódás... ennek vesszük most Dáviddal elejét, bár két perce még németeztünk. Nyúzom a nyelvtannal, a kommunikációval... Aki most nekem kitalálja, hogy a ki nem élt tanárösztöneimet zúdítom szegényre csőstül, annak csirizes a tantusza. 

Vagyis nagy valószínűséggel igaza van... de akkoris kell a német.

És kellett a mai óriáspók látványa is, amit hazafelé, a Badenben lévő biciklitároló tetején sasoltam meg. Böszme, hüvelykujjamnyi pók szőtte ám lelkesen a hálóját, szerencsére nem a biciklikre, hanem a tőlük igen távol, két méter magasan elhelyezkedő tárolótetőre. Mobillal le lett fotózva.

Ha már fotók, akkor pedig tessék, a várva várt linkek, minthogy zöld utat kapott az összes majomkodós, hülyefejes fotó, éljen éljen:

https://plus.google.com/photos/114585455277496610975/albums/5770313274594740145?authkey=CKn_s6mRvu20Bg - Matyi képei, remek masinával készítve, gondosan szortírozva

https://plus.google.com/photos/114585455277496610975/albums/5770301732294014769?authkey=CM2m4e_76tqi0wE - Gabi képei, igen hangulatosak, és talán ezeken szerepelek a legtöbbször

https://plus.google.com/photos/114585455277496610975/albums/5770296995307234705?authkey=CIyI4-iXmIWcqgE - Dávid képei... nem túl sok ugyan, de van köztük olyan, amin nem is olyan elcs.... naszóval olyan szerencsétlen a fejem, Dávid egyébként sem szeret fotózni (külön becsülendő, hogy nem is fényképezőgéppel, hanem az okostelefonjával kattantotta őket)

https://plus.google.com/photos/114585455277496610975/albums/5770251004589980673?authkey=CLrzoOTvsd-TzgE - ezeket pedig én lőttem a halódó, nem épp elsőrangú, de ilyen alkalmakra tökéletes gépemmel (nem lett épp kevés...)

Ha nem szúrtam el semmit, akkor most hosszabb időre kiiktattam az olvasóközönséget a majd 1500 kép nyilvánosságra hozatalával. Ó jaj.

Dávid osztrák munkatársainak a gyomra meg a feje sajna nem óhajtja bevenni az általunk olyan szépen fonetikusított (ilyen szó márpedig van!) Tavaszi szél szövegét, noha ma kellett volna letesztelni a hatékonyságot. Tán majd holnap ebédidő tájt, akkor úgyis éhesebbek lesznek.




Hétfő letudva

Nap átvészelve, fülhallgató valamerre elveszejtve, de majd csak meglesz. Edzés beiktatva, néminemű izomláz összeszedve. Kínai betápolva, ma este háromnegyed 11-kor palacsintasütés befejezve. Dávid megetetve, megmasszírozva. Képekre engedély megkapva, holnap este posztolásuk várható. Némi elszánás muslicabegyűjtésre beszerezve, de nem most... hanem majd ha lesz idő. Vagyis sose :)

Vihar miatt ablak tárva-nyitva, így várjuk a hűvöst a mai tikkasztóbb meleg után. Az ujjam az ablak hegyes sarkával szépre-pirosra pingálva, le nem jövő varrfestékkel.

A Tavaszi szél (mint kiderült, elég ezeknek egy dal is bőőőőven) szövege begépelve, németeknek, német hangokkal. Ez csak az eleje: Tawasi seel wie set aarost... - mintha holland lenne, vagy mifene. Qumkuvat kólát kell inni hozzá, akkor szépen szól osztrákok szájából is.

A hét kérdése rejtélyes módon jóanyám áltak megválaszolva, avagy hogy lehetséges, hogy kapok a magyar orvosomtól magyar alkalmasságit, miközben épp Wiener Neudorf-i kis irodánkban ügyködöm? A válasz: jóanyám számára nincs lehetetlen :)

Akkor pedig a nyomába kell lépnem, és nem szabad lehetetlennek tűnnie, hogy öt és fél óra múlva vígan felkelek, megfőzöm a krumplipürét, kisütöm a pácolt fokhagymás hússzeleteket, rittyentek egy joghurtos uborkasalátát, Facebook-ozom egy kicsit, edzem egy csöppet, Dávidot megetetem a maradék palacsintával és frissen, üdén elindulok a munkába még háromnegyed nyolc előtt.

Mondom, nincs lehetetlen. NINCS! (Ezt most elhiszi valaki...?)

2012. augusztus 6., hétfő

Megint vasárnap, megint késő van

De legalább a lakás a háborús-övezet kategóriából visszavedlett a "kicsi, koszos, de azért élhető" üzemmódba. 

Főzve lett pediglen egy olyan kínai, hogy ebből még én is repetáztam, noha a magam főztjéből nem szoktam. 

A hét nagy kérdése az lesz, hogy fogom tudni elintézni, hogy Magyarországon vezetőképessé nyilvánítsanak egészségügyileg, ha egyszer itt dolgozom és nincs időm elmenni az otthoni vizsgálarokra? Ha más nem, a főnök jövő héten megadja majd a választ.

Dávid nem akart ma palacsintát enni - csak nem beteg?! - ezért majd holnap lesz. De ez titok, ne mondjátok meg neki.

2012. augusztus 4., szombat

Mint gyümölcs a fán

Kövéren, éretten, virulva és igen lustán lógtunk ma egész nap. Semmi testmozgás, szellemi megerőltetés, mert az ugye megárt. Na ebből lesz holnap elég. Néha azért jár egy-egy ilyen nap... de talán mégsem kéne hetente egyszer beiktatni.

A mi kis szárnyas lakópajtásainkból pedig egyre jobban elegem van. Nagyapám anno "pusztuljka" néven illette a legyet, nehogy már még mi szólítsuk fel, hogy "légy". Lehet, hogy hamarosan én is ezzel az elnevezéssel fogom illetni őket, meg a kis muslinca (muslica?) rokonságát is. Vagy egy konyharuhával illetem majd őket, ha még sokáig szemtelenkednek.

A daltippeket köszönjük, majd meglátjuk, mi lesz belőle... Dávid szerint egy dal is sok lesz ezeknek, nem tudják majd a dallammal együtt lekövetni a szövegét. De én ezt nem érthetem, mondta ő. Hát... ami igaz az igaz, valóban nem értem igazán - engem a dallam segíteni szokott a megjegyzésben, nem hátráltatni.

Az úgy volt...

Hazafelé már igen álmosan bólintgattam a vonaton - de mivel nem szeretek úgy bólintgatni, hogy senkinek nem tudok helyeselni, inkább szépen hátradőltem a székben, behunyt szemmel. Csak sajnos vonaton nem tudok aludni.

Ágyban viszont igen, s mikor hazaértem, Dávid épp olyan pozitúrát vett fel, hogy mellé lehetett bújni. Jó meleg, puha vacok... és két órával később némi kómás magunkhoz-térés, hogy hát csak nem alukáltunk egy csöppet?

De. Emiatt kukorékolunk még mindig ébren, pedig már rég húzni kéne a lóbőrt, mivel a hétvégére megint háromnapnyi tervünk van. És még utána sem gondoltunk rendesen...

Áginak végre sikerült kiírni a DVD-t úgy, hogy az otthoni lejátszója olvasni is tudja. Megint kapkodós péntek volt, már megszoktuk. Legalább lesz mit kipihenni, egy lazább hét után.

Dávid uraság pedig épp a laptopját bűvöli hosszú órák óta, telepít, formáz, újraindít, stb.

Szerintem megkergetem, hátha hajlandó az ágy felé venni futása irányát...

2012. augusztus 2., csütörtök

Megint telihold van az égen

Mondjuk jobb, mintha itt a Földön lenne, nem?

Ági ma megint mesélt egy kicsit magáról, a múltjáról, a szüleiről. Már egyikük sem él... El is érzékenyült egy picit, érthető okoból, bár utána gyorsan összeszedte magát. Stramm egy nő az Ági, de persze nincs kőből a szíve, és mindene a családja - testvérek, fiak. Kettő és még kettő, nem túl sok, nem is olyan kevés.

Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire szerencsés vagyok, hogy nekem élnek a szüleim. Meg hogy van fogadott családom is...

Mindenki becsülje meg a szerencséjét, jó?

Véget ért a mese is, lehet keresni újat.

Dávid megvette a munkatárs-druszája barátnőjének az alighasznált laptopját 3XX euróért - otthon normális ár, itt nagyon günstig, tehát jó üzletet csinált. Remélem, nem lesz baja belőle a későbbiekben sem, mert ismerőssel, baráttal, családtaggal nem szívesen üzletel az ember - több veszhet rajta, mint az üzlet, azért.

Kissé komoly itt a hangulat, ideje is eltenni holnapra. Megint fáradtan kelni... nem kellemes, de legalább gyors vége lesz a napnak. Na tessék, én még szomorkodni se tudok rendesen, mindig bejön valami pozitív gondolat.

Aki tud egy osztrákoknak könnyen megtanítható, VIDÁM, gyorsabb jellegű népdalt, sok ismétléssel, egyszerűbb szöveggel, az ne kíméljen. Közös nagy éneklés lesz két hét múlva, arra kell.

2012. augusztus 1., szerda

Kevesebb fejfájás

Navégre.

Ellenben találtam ma pár dolgot - húszcentest, kitűzőt, szálló ökörnyálat.

Ágival a munka szépen, nyugalomban telik, néha ő szúr el valamit, néha én. Így alakul a szolidaritás.

Illetőleg kész a vacsora, aminek még tegnap kellett volna elkészülnie.
Megint késő van, Dávid megint mesél... mindjárt megyünk ám aludni, csak még egy fejezet... meg még egy...