Nap átvészelve, fülhallgató valamerre elveszejtve, de majd csak meglesz. Edzés beiktatva, néminemű izomláz összeszedve. Kínai betápolva, ma este háromnegyed 11-kor palacsintasütés befejezve. Dávid megetetve, megmasszírozva. Képekre engedély megkapva, holnap este posztolásuk várható. Némi elszánás muslicabegyűjtésre beszerezve, de nem most... hanem majd ha lesz idő. Vagyis sose :)
Vihar miatt ablak tárva-nyitva, így várjuk a hűvöst a mai tikkasztóbb meleg után. Az ujjam az ablak hegyes sarkával szépre-pirosra pingálva, le nem jövő varrfestékkel.
A Tavaszi szél (mint kiderült, elég ezeknek egy dal is bőőőőven) szövege begépelve, németeknek, német hangokkal. Ez csak az eleje: Tawasi seel wie set aarost... - mintha holland lenne, vagy mifene. Qumkuvat kólát kell inni hozzá, akkor szépen szól osztrákok szájából is.
A hét kérdése rejtélyes módon jóanyám áltak megválaszolva, avagy hogy lehetséges, hogy kapok a magyar orvosomtól magyar alkalmasságit, miközben épp Wiener Neudorf-i kis irodánkban ügyködöm? A válasz: jóanyám számára nincs lehetetlen :)
Akkor pedig a nyomába kell lépnem, és nem szabad lehetetlennek tűnnie, hogy öt és fél óra múlva vígan felkelek, megfőzöm a krumplipürét, kisütöm a pácolt fokhagymás hússzeleteket, rittyentek egy joghurtos uborkasalátát, Facebook-ozom egy kicsit, edzem egy csöppet, Dávidot megetetem a maradék palacsintával és frissen, üdén elindulok a munkába még háromnegyed nyolc előtt.
Mondom, nincs lehetetlen. NINCS! (Ezt most elhiszi valaki...?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése