Hazafelé már igen álmosan bólintgattam a vonaton - de mivel nem szeretek úgy bólintgatni, hogy senkinek nem tudok helyeselni, inkább szépen hátradőltem a székben, behunyt szemmel. Csak sajnos vonaton nem tudok aludni.
Ágyban viszont igen, s mikor hazaértem, Dávid épp olyan pozitúrát vett fel, hogy mellé lehetett bújni. Jó meleg, puha vacok... és két órával később némi kómás magunkhoz-térés, hogy hát csak nem alukáltunk egy csöppet?
De. Emiatt kukorékolunk még mindig ébren, pedig már rég húzni kéne a lóbőrt, mivel a hétvégére megint háromnapnyi tervünk van. És még utána sem gondoltunk rendesen...
Áginak végre sikerült kiírni a DVD-t úgy, hogy az otthoni lejátszója olvasni is tudja. Megint kapkodós péntek volt, már megszoktuk. Legalább lesz mit kipihenni, egy lazább hét után.
Dávid uraság pedig épp a laptopját bűvöli hosszú órák óta, telepít, formáz, újraindít, stb.
Szerintem megkergetem, hátha hajlandó az ágy felé venni futása irányát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése