2012. augusztus 14., kedd

Holnap szabadnap

Magyarországon 20-a van, itt 15-e. Mária mennybement, pont augusztus közepén, mondhatni, idusán. Biztos túl meleg volt neki idelent.

Nekünk meleg lesz, az biztos. Valószínűleg Sopronba szökünk majd előle, Dávidnak szemüveget csináltatni.

Ma maxi-gázon volt a pörgés, feladtunk 5-6 csomagot, jött két embör, programozni, meg üzleti-csevegni, a főnökön úrrá lett valami nyári nagytakarítás, mert kiszórt egy nagy rakat papírt.

Csütörtöktől jön a nagyhajrá, meglátjuk, hogy állok helyt Ági helyett is. Végre hozzáférek a csomagoláshoz is, azt még meg kell tanulnom. Jogsi-ügyben pedig főnökúr mielőbbi haladást sürget - dehát nem mindegy, hogy 50 000 Ft, plusz bejárás, vagy ingyen, és online. Remélem, lesz türelme megvárni az utóbbi variációt.

Most pedig meseeeeeeeeeeeeeeeeeeee.

2012. augusztus 13., hétfő

Főnök megint itt

Egész jól túlélhető nap volt ahhoz képest, hogy két hétig nem volt a munkahelyén. Azért a szokott hajtás megvolt ám.

A giga méretű zsemlegombócok meg jól megfekszik az ember gyomrát, ha túl sokat fal belőle.

Most meg alvás, előtte még egy kis mese....

2012. augusztus 12., vasárnap

Az autó kecske-hajlamairól

Bizony, kérem, az autó, na az pont olyan, mint a kecske. Az én kezem alatt bizonyosan.

LEGEL. De tényleg. A hagyományos autó ugyebár benzint fogyaszt, de ez, ha beülök a volán mögé, mindjárt megbokrosodik... szó szerint. Bokrot akar legelni, meg füvet. Terelhetem én, jusztis a zöld területeket akarja. Dzsindzsa kell neki (ezt a szót még Timi barátnőmtől tanultam, kecskelegeltetés közben, Káván - ez egy olyan bokros elvadult terület, lehetőleg sok tüskével és egyéb szúrós gazzal, ahova a kecske örömest megy be).

Szóval, aki nem találta volna ki, ma megint vezettem, és a szokott kuplung illetve fék mellé bejött a gázpedál (jééé, ez megy!), meg az index (ja, ez az ablaktörlő?). Meg a gázpedálos indítás (jaaa, hogy nem az a cél, hogy a motor a Knight Rider-es időket idézze, hanem hogy bőgésmentesen elinduljunk?). A bokorba pedig csak kicsit sikerült bemenni, de fenntartom az állítást, hogy ennek a Wlfnak igenis nagy hajlandósága van rá. Persze megugatott egy nagy kutya, jöttek osztrákok kutyával, volt biciklis is, kutya nélkül, másik biciklis, harmadik, egyik autós, másik, harmadik... Egy idő után nagyon antiszociális lettem - nehogy már fél Ternitz odajárjon a kietlen útszakaszra, ahol vezetni tanulok?

Ezenkívül szociális életet éltem a világhálón jóanyám és a már fent említett Timi segítségével, Skype-on. Lógok egy rakat embernek levéllel (e-véllel, hehe), de ily módon ma nem sikerült szocializálódni. A lakás a szokásos, jobb nem részletezni, de kész van a zsemlegombóc, és már illatozik a vadas is, ami ezúttal téányleg vadra sikeredett. Szokás bele teszemazt, vörösbort önteni?

Jersey szoknya és Pendragonék

A nap e kettő jegyében telt. 10 órakor való álmos ébredezésem során észrevettem, hogy Dávid nincs mellettem az ágyban - addigra már másfél órán át koslatott a Neunkirchen-i bolhapiacon. Vett valami matekos könyvet németül, valami másmilyet angolul, katonakulacsokat (rájuk van írva, hogy Bundesheer), csak a szokásos. Ezúttal a Soma-ba nem mentünk, meg még mit nem! A Hoferban (ez a magyar Aldi, csak itt más a neve) leltünk magyar paprikát, meg Jersey szoknyát. Dávid szerint azért Jersey, mert ilyet hordanak New Jersey-ben a lányok. Hát...

Nem rossz darab, bár a 4 euróért vérzik a szívem kissé - ezért két-három ruhadarabot szoktam venni, nem egy falatnyit. Mindegy, ha már megvan, ezt hordtam ma. Ebben táncoltunk este cha-cha-t mármint én a szoknyában, Dávidon meg az a csíkos nadrág volt, amit nagyon szeret hordani - és asszem, NEM az, amire Kati egy bohócot varrt fartájékon, mert már szakadóban volt. Ezt mondjuk megelőzte pár órányi felolvasás - Szerb Antal Pendragon-legendáját kapom épp mese gyanánt. Ágyban, pizzák közt. Ez ám a diétás, mozgásos hétvége. Csak ahogy szoktuk, semmi egyéb.

Az egyik nagyon kedves Farmville-es ismerősöm a minap akart nekem küldeni egy kiscsikót, a különlegesebbek közül, de mire odajutottam, hogy elfogadjam, valaki leleményesen lenyúlta. Erre most kiírt minden zagyvaságot, hogy ez egy különleges játékos kérdőív linkje, ne kattintson rá senki, blablabla... és ezek megették, megkaptam a csinos kiscsikót. Az élet apró örömei néha amerikai játszópajtások leleményében rejlenek.

2012. augusztus 10., péntek

A koránfekvés márpedig árt az egészségnek

Legalábbis ezt kell majd újabban bemesélnem magunknak, ha még így éljük egy ideig a hétköznapokat: későnfekve. Most épp azért, mert elmentem Dávid énekkari próbájára, ami rendhagyó módon népdaléneklésről szólt, és ahol végül sikeresen összehozott a banda egy Tavaszi szelet. Mondjuk a kiejtés néhol érdekes, a "deeee aaaa fáááátyol"-t meg úgy éneklik, hogy "déééééáááá fatyollllll", hát bájosak. Én meg egy rakat más hangra lettem figyelmes egy helyen, felpattantam és kijavíttattam mindenkivel a kottát - ROSSZ HELYEN. Kodály, Bartók meg az összes jobb füllel megáldott-megvert lények forognak a sírjukban. Még akik nem haltak meg, azok is. Dávidnak legalábbis sűrűn forgott a szeme, mikor ezt a verziót meghallotta. Bocsesz, egy egységgel elnéztem a kottát.

Előtte meeeeg miisvolt? Péntek volt, nyolckor dolgoznikezdős, gyorsanvégezniakarós, fél kettőig mégis-bentmaradós péntek. És Dávidék egy temetésen énekeltek koradélután, hogy annál vidámabb legyen az esti nótázás. Óvatosan bújtam meg a szélen, egy lámpa társaságában, hátha becsapom őket, hogy a lámpa vinnyog elcseszett német kiejtéssel. Nem sikerült...

Voltunk a két esemény között Neunkirchenben, egy kincsesbarlangban (fémlerakat), Dávid szerzett felnit. Illetve elmentünk a magyar embereket foglalkoztató kebaboshoz. Jó volt a kebab ott is, hozzá a magyar szavak után vidámabb a kiszolgálás. Vidám történetet hallottunk a nyevben nem jeleskedő, de kreatív kisnőtől a savanyúkáposzta és a zsír bevásárlásáról.

És én most megyek.

2012. augusztus 9., csütörtök

Csak pár mondat az egész...

Dávid már vár...

De nekem még le kell írnom, hogy...

1. ma nem éppen (= éppen NEM) véletlenül kihallgattam egy lányt, aki valami Zoli nevű fiúnak öntötte ki a lelkét a Badner Bahn-on, elég részletesen, s mi még lényegesebb, magyarul. Tán ezért értettem belőle annyit. A lényeg, hogy van angolul egy "Count your blessings" hangzatú mondás, ami magyarra ferdítve olyasmi, hogy: "Tarts számon minden olyan dolgot, ami az életedben áldás". Eléggé aktuális lett, miután a leányzót hallgattam, meg Ágival beszéltem, meg újságot olvastam, meg elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Amit ebből érdemes kihozni: rengeteg körülöttünk a szerencsétlen. Az igazi, sorsverte, vagy balfék, vagy épp rossz passzban levő valaki. Mi meg Dáviddal itt tökölődünk fiatal éveink teljében, és ki se tudjuk élvezni igazán. Ejj.

2. Lehet, hogy nem kéne fél egyig fentmaradni hétköznapon, mert emiatt felborul a belső háztartás, éhes leszek akkor, amikor nem kéne, fáradt akkor, amikor nem kéne (= egész nap), valahogy nem éri meg.

3. Timi barátnémnak születésnapja van, ma. Ennekokán beszélgettünk Skype-on egy jót - feldobta az itteni magányos napokat. Akárhogy nézem, magányos napok ezek - Ági végtére is kolléganő, a barátokkal távolról és hébe-hóba tartom csak a kapcsolatot, a családdal is valahogy így megy. Jó lenne barátokat találni, de elég magasan van nálam a mérce, már ami a "barátot" illeti. Jó ismerősből van elég.

4. Haladni kell azzal, amit szeretnénk. Ehhez tudni kell, hogy mit szeretNÉNK, tehát mi magunk, és a másik is. Hamarosan készül két nagyobbacska lista, és kitesszük az amúgy is csupasz, fehéren árválkodó falakra. Hadd jöjjön szembe nap mint nap, hátha akkor jobban fáj, hogy nem teljesül csak úgy, és még tenni is hajlandóak leszünk érte.

5. Ma cowboy-lány voltam, kockás inggel és két lófarokkal kétoldalt, meg cowboy-módra megcsinált sapekban. Még nem jött haza a főnök, még lehet.

2012. augusztus 8., szerda

Zenemegvonás magasfokon

Hétfőn a  fülhallgatót nem leltem munkába menet, ma meg a mobiltelefont sikerült az ágyon hagynom, amivel a rádióadókat be szoktam fogni. 
Azért vannak ennek jó oldalai is - az agyam beindult, és jódlikat kezdett el játszani... néha olyan hangosan, hogy még el is gondolkodtam, hogy-hogy nem hallatszik ki, mikor idebent olyan tisztán és erősen szól. Meg fogok tanulni jódlizni, tiszta sor. Már szöveg is sikeredett a fejemben, pár strófa... nem írom le, kár a gőzéééért. Nagyon ritkán írok le bármit is, ami művészi céllal fogan meg a fejemben - az ihlet ugyanis szökik a tollal. Majd egyszer, talán. A dallama meg tipikus jódlis, mindenki el tud idézni erőlködés nélkül valami sramlis nyivákot, nem? Na, olyan ment a fejemben hazafelé fél órán át. Aztán bent valami nem bírta, és átkapcsolt ABBA-ra.

Mi is volt ma, mi is... semmi. Ági két éve rendelt valami 30 fenőkövet, aztán a német raktárról átszóltak, hogy nem-e vinnénk már el a maradék 29-et, legyünk szívesek. Mindig érnek meglepetések a cégnél.

Dávid vett valami Kartoffel gratin-t, és állítólag graten-nek kell ejteni, franciásan. Akkor már "ghatenn", ugye? Remélem, finom lesz.

Jogsi megszerzésére irányuló papírhalmaz, némi kölcsönvétellel az irodai borítékokból, illetve az irodai szkenner és nyomtató használata révén ma postai úton fel lett adva. Jogsim lesz, de még nem hiszem el. Addig sem kell félni - se nekem, se másnak. Csak a szemem ne kapcsolgatna a fáradtságtól. Be kéne már hunyni, de úgy lassan halad a bejegyzés.

A kecsketejen tényleg érződik az is, ha egy napot áll a hűtőben - más lesz az íze, mint a ma hozottnak. Leteszteltem, nem túl tudományos, de annál empirikusabb módon.

De valószínűleg mindenki a képek nézegetésével van elfoglalva, mert nagy a csöndddd... ezt a vegyes infó-salátát meg ráér a publikum megemészteni később is.