2012. augusztus 12., vasárnap

Az autó kecske-hajlamairól

Bizony, kérem, az autó, na az pont olyan, mint a kecske. Az én kezem alatt bizonyosan.

LEGEL. De tényleg. A hagyományos autó ugyebár benzint fogyaszt, de ez, ha beülök a volán mögé, mindjárt megbokrosodik... szó szerint. Bokrot akar legelni, meg füvet. Terelhetem én, jusztis a zöld területeket akarja. Dzsindzsa kell neki (ezt a szót még Timi barátnőmtől tanultam, kecskelegeltetés közben, Káván - ez egy olyan bokros elvadult terület, lehetőleg sok tüskével és egyéb szúrós gazzal, ahova a kecske örömest megy be).

Szóval, aki nem találta volna ki, ma megint vezettem, és a szokott kuplung illetve fék mellé bejött a gázpedál (jééé, ez megy!), meg az index (ja, ez az ablaktörlő?). Meg a gázpedálos indítás (jaaa, hogy nem az a cél, hogy a motor a Knight Rider-es időket idézze, hanem hogy bőgésmentesen elinduljunk?). A bokorba pedig csak kicsit sikerült bemenni, de fenntartom az állítást, hogy ennek a Wlfnak igenis nagy hajlandósága van rá. Persze megugatott egy nagy kutya, jöttek osztrákok kutyával, volt biciklis is, kutya nélkül, másik biciklis, harmadik, egyik autós, másik, harmadik... Egy idő után nagyon antiszociális lettem - nehogy már fél Ternitz odajárjon a kietlen útszakaszra, ahol vezetni tanulok?

Ezenkívül szociális életet éltem a világhálón jóanyám és a már fent említett Timi segítségével, Skype-on. Lógok egy rakat embernek levéllel (e-véllel, hehe), de ily módon ma nem sikerült szocializálódni. A lakás a szokásos, jobb nem részletezni, de kész van a zsemlegombóc, és már illatozik a vadas is, ami ezúttal téányleg vadra sikeredett. Szokás bele teszemazt, vörösbort önteni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése