2012. augusztus 10., péntek

A koránfekvés márpedig árt az egészségnek

Legalábbis ezt kell majd újabban bemesélnem magunknak, ha még így éljük egy ideig a hétköznapokat: későnfekve. Most épp azért, mert elmentem Dávid énekkari próbájára, ami rendhagyó módon népdaléneklésről szólt, és ahol végül sikeresen összehozott a banda egy Tavaszi szelet. Mondjuk a kiejtés néhol érdekes, a "deeee aaaa fáááátyol"-t meg úgy éneklik, hogy "déééééáááá fatyollllll", hát bájosak. Én meg egy rakat más hangra lettem figyelmes egy helyen, felpattantam és kijavíttattam mindenkivel a kottát - ROSSZ HELYEN. Kodály, Bartók meg az összes jobb füllel megáldott-megvert lények forognak a sírjukban. Még akik nem haltak meg, azok is. Dávidnak legalábbis sűrűn forgott a szeme, mikor ezt a verziót meghallotta. Bocsesz, egy egységgel elnéztem a kottát.

Előtte meeeeg miisvolt? Péntek volt, nyolckor dolgoznikezdős, gyorsanvégezniakarós, fél kettőig mégis-bentmaradós péntek. És Dávidék egy temetésen énekeltek koradélután, hogy annál vidámabb legyen az esti nótázás. Óvatosan bújtam meg a szélen, egy lámpa társaságában, hátha becsapom őket, hogy a lámpa vinnyog elcseszett német kiejtéssel. Nem sikerült...

Voltunk a két esemény között Neunkirchenben, egy kincsesbarlangban (fémlerakat), Dávid szerzett felnit. Illetve elmentünk a magyar embereket foglalkoztató kebaboshoz. Jó volt a kebab ott is, hozzá a magyar szavak után vidámabb a kiszolgálás. Vidám történetet hallottunk a nyevben nem jeleskedő, de kreatív kisnőtől a savanyúkáposzta és a zsír bevásárlásáról.

És én most megyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése