Dávid már vár...
De nekem még le kell írnom, hogy...
1. ma nem éppen (= éppen NEM) véletlenül kihallgattam egy lányt, aki valami Zoli nevű fiúnak öntötte ki a lelkét a Badner Bahn-on, elég részletesen, s mi még lényegesebb, magyarul. Tán ezért értettem belőle annyit. A lényeg, hogy van angolul egy "Count your blessings" hangzatú mondás, ami magyarra ferdítve olyasmi, hogy: "Tarts számon minden olyan dolgot, ami az életedben áldás". Eléggé aktuális lett, miután a leányzót hallgattam, meg Ágival beszéltem, meg újságot olvastam, meg elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Amit ebből érdemes kihozni: rengeteg körülöttünk a szerencsétlen. Az igazi, sorsverte, vagy balfék, vagy épp rossz passzban levő valaki. Mi meg Dáviddal itt tökölődünk fiatal éveink teljében, és ki se tudjuk élvezni igazán. Ejj.
2. Lehet, hogy nem kéne fél egyig fentmaradni hétköznapon, mert emiatt felborul a belső háztartás, éhes leszek akkor, amikor nem kéne, fáradt akkor, amikor nem kéne (= egész nap), valahogy nem éri meg.
3. Timi barátnémnak születésnapja van, ma. Ennekokán beszélgettünk Skype-on egy jót - feldobta az itteni magányos napokat. Akárhogy nézem, magányos napok ezek - Ági végtére is kolléganő, a barátokkal távolról és hébe-hóba tartom csak a kapcsolatot, a családdal is valahogy így megy. Jó lenne barátokat találni, de elég magasan van nálam a mérce, már ami a "barátot" illeti. Jó ismerősből van elég.
4. Haladni kell azzal, amit szeretnénk. Ehhez tudni kell, hogy mit szeretNÉNK, tehát mi magunk, és a másik is. Hamarosan készül két nagyobbacska lista, és kitesszük az amúgy is csupasz, fehéren árválkodó falakra. Hadd jöjjön szembe nap mint nap, hátha akkor jobban fáj, hogy nem teljesül csak úgy, és még tenni is hajlandóak leszünk érte.
5. Ma cowboy-lány voltam, kockás inggel és két lófarokkal kétoldalt, meg cowboy-módra megcsinált sapekban. Még nem jött haza a főnök, még lehet.