2013. március 23., szombat

Szokásos, de legalább fejfájásos

Bár most épp kímélő üzemmódban van a fejem, ma azért megkínozott rendesen. Egész éjjel fájt - reggel: Cataflam.

Fájt utána a munkahelyemen is - délelőtt egy Cataflam.

És sajnos fájt ebéd előtt is - koradélután egy Cataflam.

Három Cataflam nem győzött, ugyanis este megint nekiállt fájni. Dávid itatott velem kávét, jómagam meg betermeltem egy emberesebb szendvicset, ittam rá limonádét - és jobban lettem. 

Mindez inkább beszámoló, mintsem panasz, bár elsőre nem úgy néz ki, tudom. De ha a fejfájás és a szerdai karaoke-móka között kell választani, hát jöjjön csak az a fejfájás, seregestül akár!

Ami talán még említésre méltó: reggel futottam a vonat miatt, erre kiderült, hogy pont az a járat lett törölve, amit el kellett volna érnem. -10 perc a munkahelyemen, igazán túlélhető.

A főnök délután (sziggggorúan munka után, persze) egy séta keretében megmutatta Mödling óvárosi részét (a fejfájásnak a séta bizony nagy ellensége, jót is tett). Igazán szép látvány, Veszprémet idézi a sok templom, meg a meredek utcák, a kis színes házak. És a csatornában volt patkány... és a főnök azt mondta izgalmában, hogy "egy patak" - én meg csak lestem, hogy mi van olyan nagyon bámulnivaló egy patakban, a csatornában.

Mostabra túl vagyunk egy esti sétán, és a holnapi vonatutat tervezzük.
Amiből lehet, hogy kocsiút lesz... 

Vers: mivel Goethe pont egy március 22-én hunyt el, legyen hát ez. Kis virágos vers, tavaszra pont jó.
És:

...ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül. (Pilinszky)

2013. március 21., csütörtök

Fort, fort... kiforrt

Csak előre, édes fiam, mondá a hadnagy a versben. Ja, hogy melyik versben?


 Régi, de nagy kedvenc. No, ennek fényében, bár Dávid nem jött énekelni, én összeszedtem magam, és egyedül szépen elmentem. Elébb arra a helyre, ahol a gitározós törökbácsis-karaoke volt, utána meg a szokott helyre, ahol az üvöltőzenés tömeges karaoke található minden szerdán.

Ennek eredményeképp a tegnapi blooglás kimaradt, most rettenetesen fáradt vagyok, és a fejem sem épp ép. Fáj, na.

Ma azért ment minden a maga rendje és módja szerint, a három és fél óra alvás nem jogosít fel a lustálkodásra. A főnökkel még magyaroztunk is. A DPD meg küldött a cégnek ajándékba egy kiadós kalácsot. Nyami.

Dávid az előbb szigetelte le az ajtót, meg a konhaablakot. Azt mondta, hogy nem érzi a hideget - mire közöltem vele, hogy akkor biztos ő lett a Vasember.

És ezen utána percekig, hosszú-hosszú percekig kacagtam, visongva.

Most pedig valahogy nem akaródzik főzni. Megint reggel lesz belőle. 

Bölcsesség... na annak most híján vagyok rendesen.
Ami eszembe jut, az kedves Soma barátom blogjának a szlogenje (mennyivel jobb lenne már így: szlogjának a blogenje):

Döntsd el, mit akarsz - avagy mindenki cipelje a saját hülyeségét.

2013. március 19., kedd

Tengés, lengés, túltengés

Úgy néz ki, a hiányok ellenpólusa is jelen van az életünkben. Ma legalábbis olyan mennyiségű (és minőségű - pedig ez nem jellemző!) ételt vettünk magunkhoz Dáviddal, ami egy heti bevásárlás költségeit fedezné.

Nehéz eldönteni, hogy inkább a minőségi étel, a minőségi élet a választandó, vagy a jóleszezis-spóroljunk, aminek a hosszútávú haszna mindenképpen megvan. Én valahogy a kettő közt őrlődöm ígan: hol így van, hol úgy van.

Pedig nem jellemző ez a bizonytalanság - kivéve, ha történetesen mindkét út tetszik. Elég nehéz lemondani arról, ha valami tetszik...

Ezért is vettem ma bentre marcipános csokoládét. Mert szinte mindig van nekünk, és szinte mindig valamilyen ügyfél számára van fenntartva. Én meg csak nézem a szép, piros borítást, tudom, hogy marcipános, tudom, hogy nem kéne megzabbantani... és szépen fogom magam, és megveszem a Hoferben a marcipánosat. A 12 darabot tartalmazót, amiből bátran vehetek én is, de meg a kollégák is. A marcipánt mindenki szereti az irodában - nem sok egyéb ilyen dolog van.

Az esti mekis bezabálás révén most megint nem tudok mozdulni. Vagyis nem akarok - mert amit igazán akar az ember, azt rendszerint el is éri. Úgyhogy hamradszorra is föl kel kelni reggel, ebédet gyártani. Fene.

Bölcs mondásunk ma latin gyökerekkel ékes, miszerint:

Sol omnibus lucet. - A nap mindenkinek ragyog.

Nem süt. Nem mindenkire. Hihetetlenek ezek a ferdítések.

Ennek is az eredetije jobb.

2013. március 18., hétfő

Hiányok

Az a helyzet, hogy a kólahiány lesz az ok, bárhogy is nézem. Aludni pont annyit alszom, mint régen, munka sincs több, egyéb igénybevételnek sem vagyok kitéve, mégis úgy végzem itt minden este, mint az a bizonyos mosott végtermék.

Márpedig kólatilalom van, és alkoholtilalom is, április 22-ig. Valahol ott van a Föld napja, na azon én masszív piálásba fogok kezdeni. Addig meg találtatnak alternatív megoldások, mint a limonádé, a szörp, végső esetben - le se merem írni, jajjj! - a víz. Afrika teljes lakossága elkívánna most engem valahova...

Hétfőnek egészséges hétfő volt a mai, sok feladat, kevés pihenő. Főzni most sem akaródzik, pedig keserves lesz a reggeli kelés, de hát valamit valamiért.

A mosás elindult, de a teregetés valószínűleg elmarad, érdeklődés hiányában.

Mondom, elég sok a hiány mostanság - kivéve abból, amiből épp túl sok van.

Belőlem mondjuk nincs túl sok. Lehetne még egy. Tudnék mit kezdeni vele...

Akkor vers gyanánt jöjjön is az a dal, amit még általános iskolás korom legmeghatározóbb személyisége, Bogi néni ismertetett meg velem. Bogi néni akkor fiatalabb volt, mint én most. Ijesztő...

Anno kifejezetten rühelltem a szerzeményt, valahogy nagyon nem jött be, mostanra úgy-ahogy megbékéltem vele, a mondanivalójával biztosan. A nyivákolás a végén... az más. Nem kell mindent úgy szeretni, ahogy van, lehetnek az embernek fenntartásai, nem?

Tehát A DAL szövege.

És a mai okos: Nem mindenre van megoldás - néha az a megoldás, hogy nincs megoldás.

2013. március 17., vasárnap

Csigatempó

Legalábbis az internet lassú. Meg én is, meg a lakás feljavulása is, és úgy általában minden. Még a jogosítványom megszerzése is - fene a bürokráciába.

Holnapra ki kéne aludnom magam, de úgy nehéz lesz, hogy nem főztem még semmit... reggel kell.

Ezért mostanra elég is mindenből.

Versből is valami lassúbbat akartam választani, de nem épp ilyet. Mindegy, mivel hiperlusta vagyok jelenleg, tökéletes.

Vagy ez. Ez finom vers.

És akkor a napiigazság:
Ki korán kel,

álmos lesz.

2013. március 16., szombat

Itt vagyok

Ez a kis magyarországi kirándulás hosszabbra sikerült a tervezettnél. Valószínűleg életem egyik legemlékezetesebb eseménye marad. Útzárturizmus felsőfokon, ugyebár.

Szerdán indultunk útnak, úgyhogy akkor este már nem jutottam bloghoz. Pedig megírhattam volna az izgalmas beszédtémákat az utazásunk alatt (pl. családon belüli viselkedésminták), azt a baromagyút, aki majdnem nekünk jött szemből előzés közben este, a csinos kis hotelt, ahol az eredetileg 2x1 ágyas szoba helyett 2xfranciaágyasat kaptunk, felár nélkül, a pápaválasztás elkapott pillanatait, a kitűnő vacsorát... dehát kérem, ha nincs net, akkor nincs net. 

Ellenben valami egész éjjel zajongott... reggelre kiderült: a szél. Havat hozott, és mínuszfokokat, én meg miniszoknyát... no persze dupla harisnyával, meg csizmával, de talán mésem volt olyan jó ötlet. Az első ügyfélhez még el is jutottunk a kisebbfajta ítéletidőben, elvégre Fonyódról Fonyódra nem volt olyan vészes a helyzet. Hanem aztán onnan Baja felé megcifrázta az időjárás: lett hófúvás, 2-3 méteres látótávolság, árokba csúszott autók kerülgetése, háromnegyed órás várakozás baleset miatt... utána még egy másfél órás várakozás, szintén baleset miatt. A főnöknek kb. itt lett elege, és szép sorban lemondtuk a megbeszélt találkozókat a többi ügyféllel. Már csak annakokán is, hogy rendőri szerv közölte:usgyi vissza a legközelebbi településre, be a nyilvános parkolókba, oszt tessék várakozni, mert bizony teljes útzár van. 

Hoppá1.

Hát akkor be a Lidl-parkolóba, akciós daráltkekszért, meg persze akciós infókért, hogy hol van a rendőrség - kellett valami friss infó, hogy innen hova-tovább. Megleltük a rendőrséget, és megkaptuk, hogy semerre. 

Hoppá2.

Akkor legalább valami szállás kell-alapon Dávid segítségével kipécéztünk egy Hársfa-szálló nevű helyet. Sajnos a telefonban nem épp egyértelműen fejezhettem ki magam, mert ugyan azt mondtam, hogy két fő, meg hogy szabad szoba, de valahogy kimaradt, hogy KÉT szabad szoba. Így aztán majdnem egyet kaptunk csak, de időben korrigálva lett a dolog.

Szépen veszendőbe mentek az esti tervek - a főnöknek, hogy Pesten találkozik a párjával és egy hosszabb hétvégét töltenek a fővárosban régiautó-nézegetéssel, múzeumozással meg turistáskodással, nekem meg, hogy Pestről legkésőbb másnap reggel elindulva visszajussak Neustadtba lakást rendbehozni, meg kéményseprőt fogadni, utána pedig a várt vendégeket. Puffneki, ott ragatunk Tamásiban - mint utóbb kiderült, nem is egy, hanem egyenesen két napra.

Ezalatt leginkább magyaroztunk, sétáltunk, kommunikáltunk a szépen összeverődött közösségben, élveztük a téli táj szépségeit (noha a tavaszi öltözék erre nem mindig adott lehetőséget, március idusa révén pedig nem volt nyitva ruhavételezésre alkalmas bolt). És persze nyugtattuk az aggódókat, hogy mivelünk ugyan semmi nem történt, csak épp nem tudunk mozdulni Tamásiból.

A hotelvezető kis hölgy előtt le a kalappal, folyton a kedvünket kereste, bármikor lehetett kávét vagy üdítőt inni, enni, ingyen, kiszolgálással. A szálloda nem volt nagy, de a fölszinti helyiségben kényelmesen elfért 15-20 ember a reggelizéskor, fent pedig szép kis szobák sorakoztak. A főnök beszélgetett magyarul, többekkel, jobb dolga nem lévén - mindenki dicsérte, hogy milyen jól megy neki. Ilyenkor engem szép csendesen szétvet a büszkeség.

Ma reggel aztán a hírvadászat és a pletykák révén úgy döntöttünk, csak megérett az idő egy elindulásra, és pár - erőteljesebb féééékezésre késztető - hónyelv kivételével gond nélkül eljutottunk Ausztriába. A bénázásomnak köszönhetően némi kerülővel el lettem hozva Neustadtba, és kb. azóta a vízihullák állapotában leledzem - valószínűleg fáradtság és feszültség vezetődik le épp.

Dávid ezalatt prímán intézkedett idehaza, még az én teendőimet is ellátva, úgyismint blogolás. Persze aggódhatok, hogy ha ezentúl a szerdai karaoke előtt énekkarra is megy, akkor milyen lesz a másnap.

Ezt a kalandot még ki kell pihenni, ahogy azt is fel kell dolgozni, hogy most bizony nem jöttek vendégek, ellenben a hétvége nagyobbik része már odavan. 

Nem valami költői a helyzet, keresek hozá egy verset...

A címe szerintem eléggé jellemző.

És bölcsesség sem ártana, de abból szerintem jutott elég mostanra. Az egész fejem egy nagy tabulsághalmaz lesz lassan...

Választok is egyet: 
Mehetsz te bármilyen veszélyes helyre, az igazi kihívások beleférnek egy fejbe.

N-i épségben megérkezett

igaz ugyan, hogy fáradt és éhes, de nagyobb problémák nélkül ideértek a főnökével. részletekről majd szerintem be fog számolni, csak előbb az űrt kell kitölteni a bendőjében..