Ez a kis magyarországi kirándulás hosszabbra sikerült a tervezettnél. Valószínűleg életem egyik legemlékezetesebb eseménye marad. Útzárturizmus felsőfokon, ugyebár.
Szerdán indultunk útnak, úgyhogy akkor este már nem jutottam bloghoz. Pedig megírhattam volna az izgalmas beszédtémákat az utazásunk alatt (pl. családon belüli viselkedésminták), azt a baromagyút, aki majdnem nekünk jött szemből előzés közben este, a csinos kis hotelt, ahol az eredetileg 2x1 ágyas szoba helyett 2xfranciaágyasat kaptunk, felár nélkül, a pápaválasztás elkapott pillanatait, a kitűnő vacsorát... dehát kérem, ha nincs net, akkor nincs net.
Ellenben valami egész éjjel zajongott... reggelre kiderült: a szél. Havat hozott, és mínuszfokokat, én meg miniszoknyát... no persze dupla harisnyával, meg csizmával, de talán mésem volt olyan jó ötlet. Az első ügyfélhez még el is jutottunk a kisebbfajta ítéletidőben, elvégre Fonyódról Fonyódra nem volt olyan vészes a helyzet. Hanem aztán onnan Baja felé megcifrázta az időjárás: lett hófúvás, 2-3 méteres látótávolság, árokba csúszott autók kerülgetése, háromnegyed órás várakozás baleset miatt... utána még egy másfél órás várakozás, szintén baleset miatt. A főnöknek kb. itt lett elege, és szép sorban lemondtuk a megbeszélt találkozókat a többi ügyféllel. Már csak annakokán is, hogy rendőri szerv közölte:usgyi vissza a legközelebbi településre, be a nyilvános parkolókba, oszt tessék várakozni, mert bizony teljes útzár van.
Hoppá1.
Hát akkor be a Lidl-parkolóba, akciós daráltkekszért, meg persze akciós infókért, hogy hol van a rendőrség - kellett valami friss infó, hogy innen hova-tovább. Megleltük a rendőrséget, és megkaptuk, hogy semerre.
Hoppá2.
Akkor legalább valami szállás kell-alapon Dávid segítségével kipécéztünk egy Hársfa-szálló nevű helyet. Sajnos a telefonban nem épp egyértelműen fejezhettem ki magam, mert ugyan azt mondtam, hogy két fő, meg hogy szabad szoba, de valahogy kimaradt, hogy KÉT szabad szoba. Így aztán majdnem egyet kaptunk csak, de időben korrigálva lett a dolog.
Szépen veszendőbe mentek az esti tervek - a főnöknek, hogy Pesten találkozik a párjával és egy hosszabb hétvégét töltenek a fővárosban régiautó-nézegetéssel, múzeumozással meg turistáskodással, nekem meg, hogy Pestről legkésőbb másnap reggel elindulva visszajussak Neustadtba lakást rendbehozni, meg kéményseprőt fogadni, utána pedig a várt vendégeket. Puffneki, ott ragatunk Tamásiban - mint utóbb kiderült, nem is egy, hanem egyenesen két napra.
Ezalatt leginkább magyaroztunk, sétáltunk, kommunikáltunk a szépen összeverődött közösségben, élveztük a téli táj szépségeit (noha a tavaszi öltözék erre nem mindig adott lehetőséget, március idusa révén pedig nem volt nyitva ruhavételezésre alkalmas bolt). És persze nyugtattuk az aggódókat, hogy mivelünk ugyan semmi nem történt, csak épp nem tudunk mozdulni Tamásiból.
A hotelvezető kis hölgy előtt le a kalappal, folyton a kedvünket kereste, bármikor lehetett kávét vagy üdítőt inni, enni, ingyen, kiszolgálással. A szálloda nem volt nagy, de a fölszinti helyiségben kényelmesen elfért 15-20 ember a reggelizéskor, fent pedig szép kis szobák sorakoztak. A főnök beszélgetett magyarul, többekkel, jobb dolga nem lévén - mindenki dicsérte, hogy milyen jól megy neki. Ilyenkor engem szép csendesen szétvet a büszkeség.
Ma reggel aztán a hírvadászat és a pletykák révén úgy döntöttünk, csak megérett az idő egy elindulásra, és pár - erőteljesebb féééékezésre késztető - hónyelv kivételével gond nélkül eljutottunk Ausztriába. A bénázásomnak köszönhetően némi kerülővel el lettem hozva Neustadtba, és kb. azóta a vízihullák állapotában leledzem - valószínűleg fáradtság és feszültség vezetődik le épp.
Dávid ezalatt prímán intézkedett idehaza, még az én teendőimet is ellátva, úgyismint blogolás. Persze aggódhatok, hogy ha ezentúl a szerdai karaoke előtt énekkarra is megy, akkor milyen lesz a másnap.
Ezt a kalandot még ki kell pihenni, ahogy azt is fel kell dolgozni, hogy most bizony nem jöttek vendégek, ellenben a hétvége nagyobbik része már odavan.
Nem valami költői a helyzet, keresek hozá egy
verset...
A címe szerintem eléggé jellemző.
És bölcsesség sem ártana, de abból szerintem jutott elég mostanra. Az egész fejem egy nagy tabulsághalmaz lesz lassan...
Választok is egyet:
Mehetsz te bármilyen veszélyes helyre, az igazi kihívások beleférnek egy fejbe.