Az a helyzet, hogy a kólahiány lesz az ok, bárhogy is nézem. Aludni pont annyit alszom, mint régen, munka sincs több, egyéb igénybevételnek sem vagyok kitéve, mégis úgy végzem itt minden este, mint az a bizonyos mosott végtermék.
Márpedig kólatilalom van, és alkoholtilalom is, április 22-ig. Valahol ott van a Föld napja, na azon én masszív piálásba fogok kezdeni. Addig meg találtatnak alternatív megoldások, mint a limonádé, a szörp, végső esetben - le se merem írni, jajjj! - a víz. Afrika teljes lakossága elkívánna most engem valahova...
Hétfőnek egészséges hétfő volt a mai, sok feladat, kevés pihenő. Főzni most sem akaródzik, pedig keserves lesz a reggeli kelés, de hát valamit valamiért.
A mosás elindult, de a teregetés valószínűleg elmarad, érdeklődés hiányában.
Mondom, elég sok a hiány mostanság - kivéve abból, amiből épp túl sok van.
Belőlem mondjuk nincs túl sok. Lehetne még egy. Tudnék mit kezdeni vele...
Akkor vers gyanánt jöjjön is az a dal, amit még általános iskolás korom legmeghatározóbb személyisége, Bogi néni ismertetett meg velem. Bogi néni akkor fiatalabb volt, mint én most. Ijesztő...
Anno kifejezetten rühelltem a szerzeményt, valahogy nagyon nem jött be, mostanra úgy-ahogy megbékéltem vele, a mondanivalójával biztosan. A nyivákolás a végén... az más. Nem kell mindent úgy szeretni, ahogy van, lehetnek az embernek fenntartásai, nem?
Tehát A DAL szövege.
És a mai okos: Nem mindenre van megoldás - néha az a megoldás, hogy nincs megoldás.
1 megjegyzés:
Váááá rá tetszett szokni a kólára (értem itt a túlzott cukorbevitelt és minimális, de szintén nem elhanyagolható koffeint), de mozgás bezzeg nuku, aztán meg csodálkozik hogy mitől hulla fáradt :)
Megjegyzés küldése