Most csak a legutóbbi pár óra történéseit írom le, hogy lehessen hüledezni.
Panni, minekutána dekadensen és hangos elánnal végigüvöltötte a hazafele-utat (kivételt ezalól csak a két rövidebb-hosszabb mellen-alvó szünet képezett), a megérkezésünk után átváltozott mintagyerekké. Fent a lakásban mosolyogva heverészett hason, megtanult papírt tépdesni (a kissé nedvesebb papírdarabokat szépen el lehetett venni töle). Tette ezt a tépdesést ülve, merthogy Ráckevén megtanult ülni, nem egy másodpercig, és nem is kettőig. Mikor ezzel jó ideig elszórakoztunk, elvittem fürdeni, a kiskádjába. Naná, hogy ülnie kell a kádban, máshogy el sem lehet képzelni... kapaszkodott kétoldalt, és lesett mindenfele. Mikor fölfedezte, hogy ez az az ismert víziközeg, amit Budapesten megtanult két kézzel ütve pacsálni mindenfele, bevetette az ülő-pacsáló-kombót, kissé elárasztva a fürdőszobát. Próbált ülve haladni előre-hátra, több-kevesebb sikerrel (néha kibillent az egyensülyából, de mire való egy gondos szülői kéz, ha nem arra, hogy időben elkapja a csúszós csecsemőt?). Mígnem elért a kád egyik széléig, és két kézzel vígan belekapaszkodván észrevette, hogy van világ a kádon túl is... például egy CSAP. Ez ilyen nagybetűs, mert Panni nagy kedvence a csap, ráakaszkodik és alig lehet lehúzni róla.Hát most a kád zuhanyrózsával egybeépített csaptelepét szúrta ki magának. Szépen, két kézzel kapaszkodva a kád szélében előrehajolt, kitámsdztotta a lábát, és megkísérelte fölhúzni magát... Én időben hónalj alatt elkaptam, hogy mi lesz itt, de nem lett semmi vész: önmagát tartva guggoló-féilgálló-pozícióba emelkedve megtartotta magát, és elkapta a csap nyakát. Elkezdtem Dávid után kiáltozni, hogy no, ezt tessék megnézni, de nagyon hangosan kellett a végén kiáltanom, hogy meg is hallja- valószínűleg a lakás másik végében telefonált az anyukájával. Panninál el is törött a mécses, hogy mit ordibálok itt, de hamar megnyugodott és megismételte a kinyomós-féligfelállós mutatványát (persze hiperbiztosítással, mert a hóna alatt ott volt a kezem, csúszásveszél esetére). Aztán kikaptam a vízből, mielőtt még kitalálja magának, hogy ő majd ácsorog a kádban. Megszárítkozva kiszúrta a jó messze levő tükörben önmagát, és nekiállt gagyogni a tükörképéhez, végig fókuszban tartva azt. Vacsora gyanánt egy negyed banánt falt be, ülve, harapva a darabokat az egész gyümölcsből (fogak száma jelenleg: 0), nem kiköpve a maradékot. Mutatta, hogy mellre jönne, két kézzel nyúlt érte, mellet ölelve szopik mostanság. Az apját megvárta elalvás előtt, mikor bejött elköszönni, okosan figyelte és valamiket beszélt is hozzá. Most itt szuszog mellettem.
Szóval fejlődés van, kérem. Az első szavakra várunk epedve, és nem lennék meglepve, ha hamarosan fel akarna állni a járókájában... nem is merem beletenni egyhamar. És igen... kezdek a szerencsés génállomány miatt hálás mellett büszke is lenni a lányunkra. Holnap meglátjuk,. hogy megy az ülve evés kanállal, merési segédlettel. Az a terv, hogy minél hamarabb megtanuljon merni is vele, ne csak a szájába tenni, és ne vágja oda a kanalat, ha leette róla a falatot