2014. július 13., vasárnap

Jöttünk, láttunk, visszamennénk (?)

Most csak a legutóbbi pár óra történéseit írom le, hogy lehessen hüledezni.

Panni, minekutána dekadensen és hangos elánnal végigüvöltötte a hazafele-utat (kivételt ezalól csak a két rövidebb-hosszabb mellen-alvó szünet képezett), a megérkezésünk után átváltozott mintagyerekké. Fent a lakásban mosolyogva heverészett hason, megtanult papírt tépdesni (a kissé nedvesebb papírdarabokat szépen el lehetett venni töle). Tette ezt a tépdesést ülve, merthogy Ráckevén megtanult ülni, nem egy másodpercig, és nem is kettőig. Mikor ezzel jó ideig elszórakoztunk, elvittem fürdeni, a kiskádjába. Naná, hogy ülnie kell a kádban, máshogy el sem lehet képzelni... kapaszkodott kétoldalt, és lesett mindenfele. Mikor fölfedezte, hogy ez az az ismert víziközeg, amit Budapesten megtanult két kézzel ütve pacsálni mindenfele, bevetette az ülő-pacsáló-kombót, kissé elárasztva a fürdőszobát. Próbált ülve haladni előre-hátra, több-kevesebb sikerrel (néha kibillent az egyensülyából, de mire való egy gondos szülői kéz, ha nem arra, hogy időben elkapja a csúszós csecsemőt?). Mígnem elért a kád egyik széléig, és két kézzel vígan belekapaszkodván észrevette, hogy van világ a kádon túl is... például egy CSAP. Ez ilyen nagybetűs, mert Panni nagy kedvence a csap, ráakaszkodik és alig lehet lehúzni róla.Hát most a kád zuhanyrózsával egybeépített csaptelepét szúrta ki magának. Szépen, két kézzel kapaszkodva a kád szélében előrehajolt, kitámsdztotta a lábát, és megkísérelte fölhúzni magát... Én időben hónalj alatt elkaptam, hogy mi lesz itt, de nem lett semmi vész: önmagát tartva guggoló-féilgálló-pozícióba emelkedve megtartotta magát, és elkapta a csap nyakát. Elkezdtem Dávid után kiáltozni, hogy no, ezt tessék megnézni, de nagyon hangosan kellett a végén kiáltanom, hogy meg is hallja- valószínűleg a lakás másik végében telefonált az anyukájával. Panninál el is törött a mécses, hogy mit ordibálok itt, de hamar megnyugodott és megismételte a kinyomós-féligfelállós mutatványát (persze hiperbiztosítással, mert a hóna alatt ott volt a kezem, csúszásveszél esetére). Aztán kikaptam a vízből, mielőtt még kitalálja magának, hogy ő majd ácsorog a kádban. Megszárítkozva kiszúrta a jó messze levő tükörben önmagát, és nekiállt gagyogni a tükörképéhez, végig fókuszban tartva azt. Vacsora gyanánt egy negyed banánt falt be, ülve, harapva a darabokat az egész gyümölcsből (fogak száma jelenleg: 0), nem kiköpve a maradékot. Mutatta, hogy mellre jönne, két kézzel nyúlt érte, mellet ölelve szopik mostanság. Az apját megvárta elalvás előtt, mikor bejött elköszönni, okosan figyelte és valamiket beszélt is hozzá. Most itt szuszog mellettem.

Szóval fejlődés van, kérem. Az első szavakra várunk epedve, és nem lennék meglepve, ha hamarosan fel akarna állni a járókájában... nem is merem beletenni egyhamar. És igen... kezdek a szerencsés génállomány miatt hálás mellett büszke is lenni a lányunkra. Holnap meglátjuk,. hogy megy az ülve evés kanállal, merési segédlettel. Az a terv, hogy minél hamarabb megtanuljon merni is vele, ne csak a szájába tenni, és ne vágja oda a kanalat, ha leette róla a falatot

2014. július 4., péntek

Mén a szekér, mén a szekér... majd Magyarhonba ér

Mindenféle történt a héten, meg előtte is, a hétvégén. Repülőnapon voltunk, toronyban jártunk, zuhogott az eső, hajat mostam benne, erről talán írtam is már, ha nem itt, akkor máshol. Olyan kastélyt rittyentett magának ez a Savoyai, hogy nem győztük csodálni.

Jött a hétfő, nem kellett bemenni, nem is volt semmi affinitásom kimozdulni - szürke idő volt, néha esett.

Kedd - bemenetel, munka-munka.Meg farkaséhség na hazaérkezés után, úgyhogy lentről Dávid hozott föl tésztákat. Jól megfeküdte a gyomrát a lazacos... elég ramatyul indult a másnap reggel.

Aaz a szerda. Én meg lassan insomniás leszek, mert alig-alig akaródzik visszaaludni, ha egyszer fölkeltem etetni - pisilni - inni - fejni - inni - ninjázni. Ez is ilyen éj volt, de menni kellett megint dolgozni. Panni is nehezebben viselte, front is volt valószínűleg, így jártunk mind. Hazaérkezés után mirelit pizzák falása enyhítette az éhségünket.

Csütörtök - előbb Babyrunde az Akadémiaparkban, utána munkábamenetel. Megismerkedtem egy ausztrál bébiszitterrel, pár jó fej anyukával... Dávid előző este főzött krumplifőzeléket, abból jutott ebédre. Ja igen, rossz buszra szálltam föl Mödlingben, úgyhogy a főnöknek kellett kijönnie értem a pályaudvarra, de legalább láttam sok szép házat.

Ma pedig összekészítettem, amit tudtam... megyünk haza. Dávidéknál persze ma figyelt be egy kis technikai gubanc a mérésnél, ezért Vonyarc ma sajnos kimarad. Meglátjuk, mikor tudunk indulni. Megyek rántottát készíteni.

2014. július 1., kedd

Őszintén?

Nézem a kölkedelmet, meg az életünket. A nagy sarkalatos változás... Sehol. Tényleg. Nem lesz magunkfajtából felelősebb, komolyabb, más ember,csak mert gyereke lesz. Még jobb fölerősíti azt, amilyen az ember annakelőtte. Szerintem.

A hétvégén voltunk bulizi a Szigeten, Dávid koncertezett misén és utána beállt a Hohe Wandon a cigányzenészek közé kannát verni, vasárnap repülőshowt néztünk, kastélyt csodáltunk, cseresznyeágat törtünk nem szántszándékkal, Naschgartenben nassoltunk.

Király volt. 

És Dáviddal is mindenféle új mélységeket fedzünk föl, testileg-lelkileg egyaránt. Nem mindig egyértelműen pozitív a do!og, de nem unalmas,az biztos.

2014. június 27., péntek

Mert mi is van velem

Első körben a pörgés, szerencsére. Ez segít sokat.

Ha megállnék gondolkodni, valószínűleg megijednék. Így viszont nincs megállás, ez afféle taposómalom-effektus. Egész élvezet, ha nem figyelek nagyon oda. De sajnos elég gyakran odafigyelek.

Bátrabb lettem, annyi bizonyos. Bárkinek nekimegyek, aki bántani akarja a lányomat, vagy veszélyezteti. Bátrabb lettem a vezetéssel, ezt inkább magamnak köszönhetem, mint Panninak. Még bátrabban kiállok magamért és a véleményemért, ha mások megkérdőjelezik, mit hogyan csinálok. Mindig is hangoztattam: 

NEM SZÁNDÉKOM JÓ ANYA LENNI. NEM IS VAGYOK AZ. 

DE jó fej N-i vagyok, ezen nem változtatunk. És sok-sok élmény jut mindenkinek.

A felkeléseket bírom, de nem a régi elánnal, főleg, hogy ha Pannit nem fél tizenegykor dugjuk ágyba, hanem kilenckor, akkor naná hogy duplán, vagy akár triplán is kel éjjel. Éhes, szerencsétlen, és ha valamit nem fogok megtenni vele, akkor az az éheztetés. Én utálok éhezni, nem is vagyok képes rá. Ritka hisztis leszek, ha a napi fejadagomat veszélyeztetve látom.

Evés... túlsúly. Nem sok, mert hatvan és felet mutat a mérleg. Egyrészt hiszi a piszi. Másrészt az az úszógumi akkor is ott van, ahol eddig nem volt. Le kell onnan jönnie, eltökéltem. Dávidot meg biztatják, hogy sovány - tíz kilóval több, mint amennyi volt. Hát nem, az ember legyen képes és adjon magára. Én se nyúlott pólókban flangálok, ha kimegyek a gyerekkel az utcára, van ott mit nézni a gyereken kívül is. Ha most adok rá, később is nagyobb eséllyel fogok - ha most elhanyagolom magamat, később csak rosszabb lesz. Ezért is fontos, hogy naponta menjek emberek közé. Nem sétálni, hanem tartalmasabb programokra. Megoldom, Neustadt pezsgő kultúrájú város, van itt minden, amit az ember megkívánhat. Ki kell használni a házifogsággal járó szabadságot, amíg van.

A hajam már mintha nem hullana annyira, bár nem sok maradt. Kissé a tizenéves korom hajára emlékeztet - hosszú, de kevés. Látványra nem az, de érezhetően kevesebb a szokottnál. Talán a vitamin segít, meg a rendszeres, változatos étkezés.

Nem lustultam el, szerencsére. Ezt az egy ninja-játékot lenyomom, ha már nekikezdtem, de ennyi. Töröközés van, meg kreatívkodás: varrni fogok, csak legyen meg hozzá az anyag. Remek dolgokat fogok varrni. A cikket is be kell fejeznem, több mint fél éve húzódik, épp elég ennyi halogatás. Kenyerek is gyakran sülnek, ehhez kedvem van, és bele is jöttem egészen. Kár, hogy egyszerre csak fél kilós vekni fér a sütőbe.

Még mindig nincs semmi extra anyai ösztönöm, amim van, azon őrülten dolgozom. Néha így is nagyon idegenkedve tekintek erre az egészre. Lesz pár nap, amikor megszököm, augusztusban. Akkor majd kívülről is rá tudok nézni kicsit a helyzetre, a lehetőségekre, főleg magamra. Azokon a napokon nem leszek elérhető, és titok, hogy mit fogok csinálni, mikor, hol, esetleg kivel vagy kikkel. N-i-napok lesznek, és ilyenekre szerintem nemcsak nekem lenne szükségem. El kell bújni néha.

A reggeli majd egy órás agyalás pár sor hexameteren egy költő-barátnak ráébresztett, hogy továbbra is vannak írással kapcsolatos ambícióim. Nehéz megszűrni, miről írhat az ember és kinek. Itt a blogon is nehéz, pedig ezt leginkább közeli barátok és rokonok olvassák - mégis hat lakat van a számon, a hetedik is csak rozsdásan nyílik. Hát még milyen nehéz lehet nagyközönségnek írni, ha felelősen akarja csinálni az ember. Goethe pl. nekidurálta magát egy szerelmi kiakadása után, megírta az erősen önéletrajzi ihletésű Ifjú Werthert. Utána meg a vízözön, meg rengeteg öngyilkos. Na, így írjon valaki best sellert.

Valami ilyesmi. Nem vagyok sem nyugodt, sem különösebben fáradt... valszeg a tettrekészség lendít most túl a mindennapokon. Nagyon jó tudni, hogy vannak, akik szeretnek és támogatnak, ott vannak, ha kell. Sok alázat szükségeltetik egy jó élethez a magamfajtának, és írtó nagy mázli jár hozzá. Igazából a főnököm fogalmazta meg:

"Fiatal vagy, párkacsolatban élsz, van egy teljesen egészséges, erős gyereked, van munkád, amit szeretsz, jól keresel... mindened megvan, nem?"

Végülis... de. Csak a magamfajta mindig többet akar. Mint a tarkabarka szarka, meg a farka. Csak úgy ne járjak.

Egy ház, az kell még nekem. Meg még pár kölök, de inkább csak a számmisztika kedvéért, lehetőleg minél gyorsabban lefolyó csecsemőkorral.

És mivel a jelenlegi csecsemő felrítt a háttérben, el is köszönök...

A hétvégék

Amiken annyi minden történt. Voltunk Veszprémben, Budapesten és maradtunk Ausztriában. Most már teljes bizonyossággal tudom, hogy 2014 minek az éve. De nem mondom meg... csak annak, aki személyesen kérdezi.

A Myra-Fälle még mindig szépséges, Panni jól viseli a hordozást az új, Pesten vásárolt, kalapelhagyós akció során szerzett kendőben. Nekem viszont nem tetszik, mert túl nyúlós, túl rugalmas ez a kendő. Szerezni fogok egy harmadikat.

Voltunk utána még a Kienecknél is, ahol már tavaly is jártunk (és igen, Panni már akkor is ott volt, csak akkor még nem tudtam róla, ahogy senki más sem).

Most hétvégén megint maradunk, de nem a fenekünkön, csak az országhatáron belül. Fogunk menni a Szigetre, az ittenire, ez ingyenes, de csak három napos - nekünk elég lesz egy hosszabb este. Még meg kell néznem a programot... Szombaton nyugvás van, legalábbis oda nem tervezek semmit, de Dávidnak koncertje lesz, este. És onnan egy másik koncertre megy, ahova meghívtak minket, de szerintem nem Panninak való a magyar cigányzene a Hohe Wandon este fél kilenc órai kezdettel, úgyhogy oda Ágival megy. Nem Panni, Dávid.

És vasárnap, ha jót akar az időjárás, repülőnapra megyünk, lesz showműsor, meg lehet egész olcsón repülni. Hehe. És valami kastély-féle is lesz ott a közelben, tán azt is meglessük. Valamiért, ha a főnökékkel lógunk, nem szoktam, unatkozni. Már kifejtettem neki, hogy szégyen, de ők több helyre mennek, mint mi, majdnem harminc év előnnyel. Angela is egyre nyitottabb, egészen megkedveltem. Ketten Dáviddal a csillagokat is lebeszélik az égről... Mi a főnökömmel halkan, cinkosan kuncogunk olykor.

Ja, főnök. Dolgozat. Kis segítséggel megírta. Kb. 140 %-osra. Khmmmm. Nyelvvizsga-gyanús. Egyre többször mondogatom neki, hadd szokja a tudatot, mit kap a hatvanadik születésnapjára (de addig még több, mint egy éve van...). És beszél is, egész ügyesen, csak a tárgyesetnél meg a határozott névelőknél kell még sűrűbben köszörülnöm a torkomat. És rém büszke vagyok, hogy van egy tanítványom, aki nem mellesleg a főnököm - és hogy ügyes. Nyelvvizsga lesz, na.

A következő bejegyzés pedig rólam fog szólni.

A munka

Akárhogy is nézem, az irodában VAN számomra munka. Főleg ha az engem helyettesítő kollegina megy két hét szabadságra. Úgyhogy ezen a héten háromszor is bent voltam, hétfőn, szerdán és csütörtökön. Pannival, hogy máshogy. A hétfő nem volt túl egyszerű, a szerdát már jobban vette, csütörtökön gyakorlatilag semmi baj nem volt vele. Én is megtanultam gyerekkel a kezemben / vállamon / ölemben telefonálni, megrendeléseket írni és faxolni, emailezni, szkennelni, árajánlatot nyomtatni és begépelni, aktákat rendezni, számlákat iktatni, és kb. mindent, ami még ezen kívül a feladataimhoz tartozik. 

Nem egyszerű, kicsit fárasztó. Imádom. Már előre sajnálom azt a hosszabb időszakot, amikor nem kell majd bemennem. Repesve várom viszont a szeptembert. A pontos munkaidőt még egyeztetni kell mindenkivel, de munka lesz, és jó lesz. Sok munka.

Hétfőn vonattal mentünk be, szerdán autóval, mert előtte bölcsődét is néztünk (baromi drága, és nem győzött meg), csütörtökön megint vonattal. De úgy néz ki, már nem félek egyedül bevágódni a volán mögé, és akár Pannival együtt is elautókázni A-ból B-be.

Vár a munka, megvár, amíg nem megyek. A főnök is megmondta - a helyem meleg, az is marad, ettől nem kell tartanom. Egy pillanatig sem aggódom amiatt, hogy ne mehetnék vissza. Inkább lassan azon agyalok, hogy ha a kisasszony jövő év márciustól bölcsődés lesz, akkor mit kezdek én magammal a nap délelőtti részében...

Visszatalálás

Szerencsére kellemesen sűrű napjaink vannak, annyira nem is hiányzott az írás ezidáig. De ha már a kölök az ölemben alszik, csak kihasználom a kínálkozó alkalmat. (jelzem, közben fölébredt)

Egy ideje ezeket mondom neki, szavajárásommá váltak az alábbi mondatok:

"Panni, gyere csak ide!" (majd némi szagmintavétel után) "Neked használtcsecsemő-szagod van!"

"Most már megkapta a tejét... hadd nézzem a fejét!" (ez a tej beindulása óta sláger)

"Te egy jó meleg csecsemő vagy!" (bármikor, amikor magamhozvéve melegebbnek érzem a testhőmérséklretét a magaménál)

"Kismacska-pozitúra! Nem lehetsz te ennyire kismacska..." (amikor nyújtózik, a gerincét olyan ívbe hajlítja, fejét hátravetve, hogy félő, egyszer eltörik)

"Kissé hájatag csecsemő vagy..." (némi emelgetés után, vagy mikor a duplatokájától nem tudom kimosni a nyaka redői közé összegyűlt kosztömeget)

"Békaréka!" (ez az osztrák Froschgoscherl szabadszellemű fordítása, és a kölökből kiömlő nyál mennyiségét hivatott érzékeltetni)

"Tudod mi vagy te? Nyögvenyelős!" (minden olyan szopatkor, amikor jó kortykommentátorhoz méltóan nyögéssel kíséri a nedű fogyasztását)

"Jót nyomsz, Panni? Erőteljeset nyomsz? Egy egészségeset nyomj! Furc, kicsi Panni, furc!" (gáztalanítási hadműveleteknél)

"Méghogy kicsi! Te egy óriás böszme Panka vagy!" (megintcsak emelgetésnél)

"Hogy nézel ki? Nem is nézhet ki így egy csecsemő... Pedofilokat szembepisilni, ahogy megbeszéltük!"

Ő meg idenyúlt közben és posztolta a félkész bejegyzést... na szép. Szóval gügyögésből nálam ennyire telik.

Dávidnak is szoktam kedveskedni:
"Hogyhogy ennyi korpától nem viszket a fejed??"
Válasz: "Mert már be van fásulva."
Én meg: "Ééééértem. Akkor tudod, mi vagy te? Fafejű!"

Tegnapi alkotás pedig:
"Mondtam bent a főnöknek, hogy Panni caak C alakban meggörbülve hajlandó a kezemben aludni, mert ijedezett, hogy ki van csavarodva a gyerek. Dehát ez már csak ilyen... Cé-durr-moló!"

No, akkor mindjárt összeszedem a kiesett történéseket is... lesz egy pár.