2015. augusztus 8., szombat

Szószátyár szószatyor, megatöbbi

Panni végre azzá vált, amire eddig epedve vártam: egy csurig töltött szózacsekká, és ez a zacsek naponta ürül és újra megtelik, megint ürül és megint megtelik, végtelenül remek körforgásban. Most már a szavak végét is kóstolja, nemcsak az első egy-két szótagot, bár még továbbra is a tört szókészlet viszi a prímet. Kedvenc jelenlegi szava a Moncsicsi, Ulmann Mónika érezze magát megtisztelve (az ő dala adja az ihletet, hallgatjuk is naponta 5-10-szer). Rengeteg új szava van, nem tudom, hol kezdjem... és a régieket is más kiejtéssel mondja. Ez a Moncsicsi teszemazt ma épp Moncsocsó volt párszor, de este már, mikor Moncsocsót mondtam, ő javított ki igencsak hangsúlyos I-betűkkel.

Hibátlanul mennek a popó, fotó, sok, fent, lent, kint, bent és a mai friss NEM szavak, ezeket az is megérti, aki sose találkozott Pannival és a kissé gyerekes kiejtésével. A Z, ZS, R, L betűk hada sajnos mind-mind J-nek hangzik jelenleg, ezért a JÓ lehet pl. ló, jó, vagy éppen ZO, ami a zokni rövidítése. Amit nagyon nem értek: mi nem gügyögünk neki és nem használunk becézést, az esetek 95 százalékában - teszem-azt a kutya az kutya és nem kutyus, kutyi, kutyika stb. A szőke viszont MAGÁTÓL BECÉZ. A "tánc" az ő kiejtésében jelenleg táncI, táncIKA, táncICI. Honnan a rákból veszi, nem tudom, egy részem jót mulat, egy másik részem aggódva figyeli a becézett szavak hadát. Én kaptam egy újabb betűt, EEEE helyett már EENNN vagyok. Néha EENNCE, na ezt is valami bűvös helyről szedte elő. Az apa szó ragokat kap, bár még nem érteni, melyik mire is jó. Apáta, apána, apajó, de egyik sem jelent kb. semmit, csak dobálja a szóvégeket. A CS fonéma kissé még C-s, az A néha Á-s, más kiejtésbeli fejlődnivaló a fent említett J-dolgon kívül nincs. Az S szép, tiszta, én minden további nélkül megkülönböztetem az SZ-től. 

Az "igen" helyett következetesen "DE" szót használ, ha harangot hall, azt mondja, hogy "DDA" vagy "DUDA" és ettől nem engedi magát eltántorítani. Néha kétszavas mondatok jönnek a szájából, miszerint "autó kint" "motoo bent". A VIVIVEVEVAVÁVOVU helyett már alakul a "szo" és a "szom" a szomjas helyzeteknél. Valamiért az első igéi a ragozott "enne" és "inna" lettek. Azt, hogy "te", néha jól alkalmazza a vele szemben állóra, néha viszont magára érti. Igeragozás még nuku, első német szava viszont van, valaki után utánamondta, hogy "TANKE".

Az értelmi fejlődés szerintem továbbra is mérhető fogakban, ugyanis kb. két hete kibújt a jobb alsó kettes és a jobb alsó hátsó is, úgyhogy most a hármas fogak hiányoznak mind a négy oldalon. Végre némi szimmetria. Eszméletlen grimaszokat vág, nagyon intenzív és sokrétű érzelmi élete van, bőven tanulunk tőle. Lassan kezdi elfogadni, hogy Dávid meg én egy pár vagyunk és egymáshoz érünk a jelenlétében is (kézfogás az utcán, otthon masszázs, ilyesmi). A türelemre még gyúrni kell, de ma pl. minden további nélkül tudtunk úgy beszélgetni Dáviddal az autóban, hogy nem szólt bele, nem kért figyelmet, szépen ült a helyén. Ja igen, maga kereste meg a biztonsági övet, hogy azt bizony "csitt", avagy be kell csatolni. Ez, ha belegondolok, hogy milyen sírás.rívással kezdődött anno az autózás, hatalmas dolog. Vadul is, nagy csibész, de ha más társaságában vagyunk, eleinte csak bújik hozzám, a vállamra hajtja a fejét, teszi az ártatlan szendét... és három-négy óra is kell néha, hogy megcsillogtassa a valódi énjét. Nekem ennél sokkal több kell néha, ritkán kevesebb... és a legtöbbször semennyi idő nem elég.

Másfél éves múlt, de nekem valahogy a 18 hónap inkább 18 évnek sejlik, nagyon hosszú út, nagyon sok idő, sok energia, és igen, egyre könnyebb, de nem könnyű. Szépen lassan beleintegráljuk a korábbi életünkbe, és valszeg a Kettesnél szigorúbbak és még következetesebbek leszünk, hogy a mostani remek állapot ne oda zuhanjon vissza, ahonnan 18 hónapja elkezdtük. Nagy változás azért akkoriban sem volt, a hobbik végülis maradtak, az alvás sem gáz, csak megszakításos lett, a lakásunk eddig se volt valami tip-top, de most kezd az lenni, amikor elég erőm van fegyelmezni a jónépet és fennhangon hangoztatni, hogy ez márpedig nem hotel, és ami elő lett véve, azt el is kell tenni. Bár tudnám, hogy mikor szabadulunk ebből a lakásból. Szülni, ha Fortuna Kedves megengedi, itt fogok, aztán meglátjuk a többit. Ezt nem bánom, egy új hely talán kissé feszélyezőbb lenne, itt megvan a bejáratott rutin.

Dávid most volt kórustáborban másfél napot, ma felet, tegnap majdnem az egészet (aludni azért hazaesett, éjjel 11 után). Feltöltődött, rágyúrt a hangszálaira, meditált, evett-ivott, jól érezte magát, sok ilyet kívánok neki a következő évekre is, mert szerintem neki is, nekem is kijár némi elszakadás legalább 1-2 napra egy évben (ha szervezettebbek leszünk, akkor többre is). Mi meg...Pannival ketten, ez kissé régiszagú volt, kissé új, pláne némileg terhesen. Mégis bírtam, valamiért és valahogy kibírtam, mert emelni kellett, cipelni kellett, hajolni kellett, nem lett baj és én akartam így. Olyan remek vizes játszóteret leltünk Bad Vöslauban (vonattal-kocsival egyarnt 20 perc), hogy csak na. Úgyhogy ma is ott voltunk, Dávidostul, kocsival. Ami kissé nekem zavaró, az az, hogy a kisebbeket valamiért nem hagyják annyira szabadon élvezkedni. Meztelen gyereket egyet láttunk, azt is az apja karján, hozva-víve, a többi eléggé be van öltöztetve, a nagyobbakon persze van fürdőgatya. A patakban csak Panni fürdött, ő immáron másodszorra, teljes élvezettel pacsálva, fröcskölve, mezítláb tapodva, lapátolva. A többi vele egykorút két kézen fogva vezetik, cipőben, felsőben, sapkában (de a cipő a minimum), és csak a lábuk érhet bele a vízbe egy kicsit. Azt hiszem, sok irigykedő gyerekpillantást zsebeltünk be, de jobban örülnék, ha kicsit lazábbak lennének errefelé a normák. Mindenesetre megyünk még arra, ha kellőképp meleg lesz hozzá, sokszor.

Miről pötyögjek még... Magyarország és a barátok hiányoznak, és nem nagyon tuudnk már mozdulni. Lehet, hogy még a jóelőre megtervezett ráckevei hétvége is ugrik, mert Dávid most a korustáborból hazajőve jött rá, hogy jövő hét szombaton happening van (valahol valamit énekelnek), nem mellesleg egy házat is meg kéne néznünk, ami költözésre esélyesnek találtatott, és azután már nagyon nem merek elmozdulni kelet felé, mert most vagyok a 35. hétben. Kivételesen nem a kockáztatós oldalam az erősebb, mindenképp itt szeretnék szülni, ha egy mód van rá, itthon, és legjobb lenne Lailával. Az osztrákok öthónapos terhesnek néztek ma... ennyit a nemisolyankicsimár-hasról. És bizony hagyom ám a diétát is a francba, van is erőm, itt írogatok most is, és ki tudja, mikor fogok kelni holnap... nem gyanítom, hogy későn. Írnom kell.... kell. Meg teniszezni fogok. Meg táncolni eljárni. Meg lábazóshoz is, hogy ápolt legyen végre, ne csak jóalakú és erős. Némi ápoltságra vágyom így 31,5 évesen, ez is eljött. Varrni is kell a napokban már, meg rendezkedni egy kicsit (ruhaválogatás, szülés-cucc előkészítése). Dáviddal az a bizonyos privát érzelmi életünk kezd előjönni megint, szépen fokozatosan, most, hogy a szakdolgozat Damoklész-kardja nem lebeg a fejünk felett. Testileg is lenne épp mit munkálkodni, ha kitoltam a kölökkel, szólok, hogy sikerült-e. 65 kg nem olyan sok, gyorsan lemegy, Pannival majd reggeli-tornázunk, megyünk ősszel makkot meg gesztenyét szedni (meg diót, mogyorót is), és színes leveleket, pont ahogy elterveztem. Király lesz, csak tenni kell érte. És ha minden igaz, az útlevél-ügyintézés felgyorsult némileg, ami nem csupán azt jelenti, hogy hamarabb jutok a jól megérdemelt pénzemhez, hanem azt is, hogy hamarabb mozdulhatunk legálisan Magyarhonba. Sok-sok látogatással kéne, de azt az újszülöttet csak nem rángatjuk majd mindenfele... kompromisszumos megoldás kell. Ide két embernél több vendég nem fér, nem is hagyom. Talán elmegyünk egy helyre, és kiadjuk, hogy aki látni akar minket, az szedje össze magát és jöjjön oda. Ez elég emberbaráti lenne.

2015. augusztus 6., csütörtök

Új képek

Régi adósságot törlesztek azzal, hogy frissítettem Panni albumát. A napokban még kerül bele jónéhány fénykép, egyelőre eddig jutottam. Ki kell használni minden alkalmat, mikor a szőke alszik. Jómagam meg valamiért még az eddiginél is kevesebb alvást igényelek. Biztos a hormonok tombolásznak, egyéb okom ugyanis nincs nem-aludni. Nagyobb ez a has, mint Panninál volt, megmértük, hogy legalább egy számot be tudjak jegyezni, 92 cm körtérfogata van. Lehet, hogy elmértünk valamit...? Kicsinek tűnik ez a szám, a csípőbőségem ennyi. No mindegy, kétszer mértük, Dáviddal, nagyon nem szúrhattuk el. A lényeg, hogy még mindig tudok hasra fordulva aludni, ami a kisasszonynál az utolsó másfél hónapban nem ment, legalábbis emlékeim szerint. A levegőkapkodást meg a túlzott gyomorsavképződést is csak hírből (mások elmeséléseiből) ismerem.

Nekem igazából eszméletlenül nagy mázlim van, mert az egyetlen zavaró tényező ez az intenzív böködés, napi két-három óra hosszat. És ez se fáj, csak fura - ha nem lenne, akkor biztosan az lenne a bajom. Tiszta goauld-fíling, aki nézett Csillagkaput, az tudhatja, miről irkálok. Jó gének, ügyes gének, hálás vagyok nekik és minden felmenőmnek, akitől kaptam őket.

2015. augusztus 4., kedd

Főnök-szülinap: így volt

Ez az a téma, ami sokakat ugyan nem érdekelhet, de nekem nagyon fontos volt, és a későbbiekben még hálás leszek magamnak, ha vissza tudom olvasni. Valamikor két-két és fél évvel ezelőtt ugrott be, hogy a főnöknek kéne szervezni egy grandiózus szülinapot. Annak apropóján ugrott ez be akkor (alig pár hónapja lehettem a cégnél...), hogy kiderült: ő nem igazán tud ünnepelni a születésnapján, mert a családja soha nem ünnepelte ezt az alkalmat,  ellenben adott volt egy nehéz gyerekkor. Ennél részletesebben nem írom le, de ennek következtében a főnök minden szülinapján jól elbújt, elment szabadságra, vagy ilyesmi. És valahogy bejelzett a híres-neves angyalcsengő, hogy akkor "namajdénsegítekezen". 90 százalékban hasznos tud lenni egy ilyen fejbéli csengettyű, de arra a maradék 10-re nagyon nem árt odafigyelni, mert elsülhet ez a csakazértis-vonal visszafelé is. Dávid pl. a neki szervezett 2. szülinapi meglepetésbuli után (ami szerintem anno fergetegesen sikerült) azt kérte, hogy ne ünnepeljük ezt többet, vagy nagyon ne így. Túlzásokba esni tehát nem szabad, de egy ilyen szervezés akár több hónapot is igénybe vehet, és így is mindig hiba csúszik a számításba. Akkor jöjjön a beszámoló maga, de közben átrukkolok a laptopra, mert Lenovo-n egy kézzel pötyögni nem túl hatékony...

Kezdetek:
pár év alatti folyamatos füleléssel az ötletelés egész jól megoldhatónak bizonyult, tehát nem feltétlenül voltam bajban azt illetően, hogy miket is lehetne megszervezni. A többi rész viszont már nem ment egyszerűen, hogy tudniillik: kikkel, hol, mennyit. Végül arra jutottam, hogy a barátoknak ott kellene lenniök, de nem soknak, a kollégák jól jönnének, egy nap elég is lesz az egész programra, és péntek kell hogy legyen, hogy kvázi mindenki ráérjen. Bécs és környéke jó hely, messzebb nem megyünk, mert necces, és be kell vonni minimum egy segítőt, aki a főnök barátait jól ismeri és leszervezi őket egy adott helyre.

Kigondoltam egy vázlat-programot, oldtimer-furikázással, egy kis sétarepüléssel, egy tehén-fejéssel és egy különleges tortával, aminek olyan az alakja, mint a főnök 380-as Steyr-kamionjáé. Kigondoltam, hogy a barátok szépen egy helyre gyűlnek, a kollégák úgyszintén, a meglepetések egy részét velem és max. a kolleginákkal csinálja végig, utána nagy közös meglepődés és buli. Volt a fejemben vacsora, karaoke-zás, mindenféle. És utána persze rá kellett döbbennem, hogy nem megy ez ilyen könnyen, ahogy a kicsi N-i elképzeli.

Kollégák:
Először a kollégákat szerettem volna megnyerni az ügynek, valamikor másfél-két hónappal a nagy nap előtt elő is álltam az ötlettel. Kiderült, hogy ők is szervezni szeretnének valamit, egy vacsorát egy patinás panorámás étteremben, telihold-nézéssel, 31-én. Gondoltam, no, akkor össze is köthetnők a kettőt. A fogadtatás azonban finoman szólva nem volt lelkes, és oda lyukadtunk ki, hogy a munkahelyi kapcsolatokat valahogy teljesen külön kell kezelni a baráti részlegtől. Magyarán nem akartak részt venni benne, egyik kolléganő se. Puff neki. Más kérdés, hogy a már leszervezett éttermi időpontban egyetlen főnök-barát se ért volna rá, így ebbe egész könnyen belenyugodtam. Ha nem, hát nem.

Barátok:
A segítőtárs, mégpedig igen-igen lelkes társ és hatalmas segítség Angela lett, a főnök élettársa. Vele a születésnapot megelőző másfél-két hónapban annyit telefonáltam, hogy komolyan elgondolkodtam egy előfizetéses telefon-csomagon a meglévő feltöltőkártyás helyett, de némi matematika kimutatta, hogy erre talán még sincs szükség. A kinézett időpontok szépen potyogtak kifele, és maradt az a nap, amikor a főnök tényleges születésnapja van, július 10-e, történetesen péntek. És valamiért a főnök úgy döntött, hogy ezúttal - fölöttébb rendhagyó módon - mégsem lépnek le Angelával, hanem bejön dolgozni. Huhhh. Angela és én kb. rojtosra telefonáltuk a szánkat (mindezt úgy, hogy én utálok telefonálni) a kiket, hova, mikor-témakörökben. A négy kinézett barátból három biztosan ráért, egy kérdőjelesen, Dávidnak alapból jó volt az időpont (csak később derült ki, hogy annyira elúszott a szakdogázással meg a vizsgázással, hogy hat nappal később vizsgázott végül). Ő is hatalmas segítség volt, ötleteket adott, vigyázott Pannira, míg én szerveztem-terveztem, elvitt a megbeszélésekre, hallgatta a panaszáradatomat az ezsejó-azsejó-időszakokban... ott volt mellettem, a szakdolgozata ellenére is, és ez nagyon sokat számított.

Programszervezés 1 - az autó
Kellett egy oldtimer, és végül a jószerencse segített hozzá ahhoz az ötlethez is, hogy milyen legyen, meg ahhoz is, hogy meg tudjam szerezni. Voltunk ugyan a Tulln-i oldtimer-kiállításon, Angela még ki is szedett a főnökből ezt-azt, hogy ez miért tetszik, az miért nem, de az ottani két favorit beszerezhetetlennek bizonyult, hacsak nem akartam volna megvenni az egyiket kb. 20.000 euróért. Hahaha. Aztán ettől teljesen függetlenül, a főnök egyik spontán elejtett megjegyzéséből sikerült ötletet meríteni, egy harmadik kocsihoz. Hogy ő anno akart venni egy olyat, de valamiért nem vette meg, most meg már veszettül drága. És hogy ő azzal mennyire szeretne egyszer elmenni valahova, de nem találja sehol. Kis internetes keresés megmutatta, hogy kb. 5 km-re tőlünk van több autókölcsönző is, akiknek megvan. Igaz, Ausztriában ebből a típusból összesen 4-5 lelhető fel, de legalább megvan. Más kérdés, hogy a talált példányok közül
- egyet csak cégeknek adnak oda bérlésre
- egy el lett adva
- egy másik is el lett adva
- a telefon nem mindig azért van, hogy fel is vegyék, így, mire mindez kiderült, alig maradt két hét
És akkor egy felvette, és nem adta még el, és végül sikerült leszervezni. Hihetetlen módon, de sikerült.

Programszervezés 2 - repülés
Ez eléggé a végére maradt, mert nem voltam benne biztos, hogy anyagilag és idő-tekintetben belefér-e a keretbe. Végül belefért. Wiener Neustadtban 2-3 reptér is van, és ennek megfelelően rengeteg egyesület, repülős cég, ilyesmi. Anno a főnök említette, hogy osztrákok is gyártanak ám repcsit, Dimona a neve, keressek rá. Rákerestem :) De végül nem azzal lett röptetve, hanem egy Katanával, ami ennek a "testvére" úgymond. Sokáig vacilláltam, hogy jó lesz-e, mert olyat is említett a főnök, hogy nem szeretne vitorlásrepülővel repülni (csúf balesetekről mesélt), ez pedig az, csak motor is van hozzá. Végül nagyot nyelve megkérdeztem őt magát, hogy ha Neustadtba jön egy barátom, akkor szervezhetek-e neki meglepetés-repülést ilyennel. Ő meg kimondta a varázsmondatot, hogy csak nyugodtan szervezzem le a baráttal a repülőzést, Neustadt nem veszélyes, nincsenek nagy hegyes sziklák, és bizony ő is simán beülne. Ez az! Akkor be is fogsz, gondoltam én...

Programszervezés 3 - tehén, ami még várat magára
Ez egy Facebook-os kör volt, mivel tehenet végképp nem tudtam a közelben. Számos hülye kommentet és pár jó tippet kaptam, de végül Dávid kórustársa, Wolfgang segített hozzá ahhoz a talán EGYETLEN tehénhez, akit még kézzel is meg lehet fejni, TALÁN. Nem tudom, mert nem fért bele az időbe, így úgymond lefoglaltam a tehenet, bizonytalan időpontra. Remélem, hamarosan azért megfejésre kerül, mert nem szeretek kihagyni semmit, és még voltunk is személyesen az állattartónál, lebeszélni a részleteket. Erről már tud a főnök, várja is :) Az ötlet onnan jött, hogy egyszer mesélt egy furcsa italról, amit a bécsiek szívesen fogyasztanak. Gyakorlatilag olyasmi, mint a török Ayran, csak nem joghurt, só és víz keveréke, hanem tej és szóda. Tejfröccs! XD Mondtam is anno neki, akkor kerítek egy tehenet, ha megfeji, én hozom a szódavizet és megiszom a tejfröccsöt (az én alapgondolatom ehhez az italhoz leginkább az, hogy pfujjj). De utóbb az is kiderült, hogy ezt nem frissen fejt, hanem savanyú tejből készítik, úgyhogy nem is baj, hogy nem jött össze a szülinapon.

Programszervezés 4 - varánusz
Ez nagyon régi sztori, mondta a főnök, hogy két kedvenc állata van, a pingvin, meg a varánusz. Hát, simogatható pingvin egész Ausztriában nincs, csak egy nő, aki pingvinmániás, és az otthonában állítólag minden tele van pingvinekkel, de egy sem igazi. Ja, és nem mutatja meg senkinek. Tán később még megkörnyékezem ezt a nőt is, lesz még születésnap... de ezt a vonalat hanyagoltam. A varánuszt ellenben megkérdeztem Facebookon. Először csak a hülye válaszok jöttek, hogy akkor hiénát is ölelhetnénk helyette, meg hogy úgyse hagyja magát az ilyen állat, mit akarok stb.
Aztán jött egy privát üzenet, hogy valaki tudna varánuszt, kettőt is, egy barátnőjénél, Hornsteinban. El se hittem, mikor sikerült leszervezni... Cserébe készítettem házi somlói galuskát, életemben először, csaknem az eredeti recept szerint, részben az irodába a nagy napra, részben nekik. Bort is vettünk Magyarországon, hogy ne állítsunk oda üres kézzel, de ott nagyon nem akartak elfogadni semmit.

Programszervezés 5 - torta
Azt hittem, ez lesz a legkönnyebb, de nagyot tévedtem. Kaptam egy tippet, megkerestem, kiderült, hogy nem jó, nincs ideje. Láttam egy másikat, megkérdeztem, jó-jó... mégsem jó, nincs ideje, továbbadja egy barátnőjének. Egyeztetés, jó-jó, hoppá, mégsem jó, ügyelnie kell, továbbadja egy ismerősének... Itt már fogtam a fejem. Ez persze több hét hozadéka volt, és némi kockázat, hogy kész se lesz, ha ez így megy tovább. Ez a negyedik végül elvállalta és meg is csinálta.

Majdnem-lebukás
Mert mindig van majdnem-lebukás, és biztosan van lebukás is, csak azt én még nem ismerem. A kérdőjeles barátnő (aki nem biztos, hogy tud jönni - és végül nem is jön) a nagy nap előtti csütörtökön ír egy EMAILT a CÉGES EMAILCÍMÜNKRE, hogy Angela hívja föl születésnap-ügyben, mert nem tudja a számát. N-i észreveszi, főnök ott ül épp mellette, N-i villámgyorsan kitörli, majd mondvacsinált ürüggyel odamegy a másik géphez, onnan is kitörli, a töröltek közül is törli, és titkon sms-ezik Angelának, hogy szóljon már az illetőnek, hogy nem kéne lebuktatni a szervezést fél nappal korábban.  Vérnyomás és pulzus az egekben, de nem, nem vette észre, huhhhh.

A nagy nap, július 10-e
Csütörtök éjjel még somlói-készítés ezerrel, fontos dolgok összepakolása, reggel menetrend szerinti indulás korábban, mivel Ági azért valamit akart szervezni a főnöknek, és megbeszéltük, hogy kidekoráljuk kicsit az irodát, ő vett tortát is (egy kis bolti Sacher-tortát). Felszálltam a vonatra... és öt perccel később, mikor bemondták, hogy Wien Meidling az első megálló, leesett, hogy rossz vonatra szálltam és ezért be fogok menni Bécsbe, hamarabb nem áll meg. Bécsben őrült futás a rollerrel a lépcsőn le (miaznekem), jegyvásárlás, lépcsőn fel, vonatba be, indulááááás... és beértem a főnök előtt, és Ági már kidekorálta az irodát. Ment a nap a maga módján, megrendelés alig, telefonok alig, tiszta ajándék volt a nap, de jól is jött, mert délután már nagyon nem akartam bent lenni. Ági a megbeszélteknek megfelelően időben lelépett, mi meg tanakodtunk a főnökkel, hogy ha már egyszer születésnap, akkor valahogy ünnepelni kellene, legalább egy séta Mödlingben fagyival, vagy valami. Aztán elment ebédet hozni, én meg már hívtam is az Oldtimer-est telefonon, hogy merre jár. Olyan remekül jött ki a lépés, hogy mikor a főnök visszaért, és letette az ebédet, pont csörgött a csomagszállítós fiú, hogy megérkezett (majdnem mindennapos csomagküldés van nálunk). Az én emberem meg engem hívott, hogy épp parkol. Mondtam a főöknek, hogy én is megyek le, mert jött egy játék, át kell vennem. És aztán ahogy mentünk kifele az épületből, meglátta a csodaautót, és kb. mint a Windows, lefagyott kicsit. Innentől nekiindult a dolog, és meg se állt éjjelig. Ebéd gyorsan, irodát elhagy, autót izzít, indul. Sajnos dugóban bentreked, majdnem egy óra csúszással Neustadtba ér, ott főnök Katanával repül, N-i telefonálgat Dáviddal meg Angelával. Sikeres földet-érés, sajnos nagy kerülővel érkezés Hornsteinba kb. 1 óra csúszással. Kopott ház, agyontetovált piercingezett vékony lány, kigyúrt tetkós srác, főnök megijed, biztos, hogy ide jöttünk? Mondom, tuti. Előkerül egy varánusz, meg még egy. Az egyik simogatható (odabújik a főnök ölébe), a másikat már nem élő kiscsibékkel lehet etetni. Van még kiskígyó, nagykígyó, skorpió, madárpók, stb. Teljesen kész :)
Indulás Dávidhoz, aki Pannival Ebreichsdorfban vár, hogy autóval elinduljunk úgymond "haza", mert másnap Horvátzsidányban találkozás van Brezovich-családice. Elköszönünk szépen a főnöktől, mintha hétfő előtt már nem is találkoznánk... bevesszük magunkat az autóba és megyünk Bécsbe, a lebeszélt étterembe, Angela már vár. Főnök hatalmasat néz, hogy hát mégis eljöttünk. El. Kellemes vacsora, traccsparti, Dávid eltűnik a bal fenéken (vittünk 60 gyertyát, azokat kellett a tortára rátűzni), majd Angela is (ment segíteni), főnöknek nagyon fel se tűnik. Aztán érkezik ez a kettő a 60 gyertyás Steyr-tortával. Főnök sokadszorra lepődik meg, N-i kacagva ígéri, hogy már több meglepetés tényleg nem lesz, tééééényleg. 1 fújásra 59-et elfúj a főnök, nem semmi. Aztán húzás haza.

Ennyi volt, szép volt, jó volt, az időjárást meg a dugót sajnos nem kalkuláltam bele a programba, ezért csúsztunk, de most már ennyivel is okosabb vagyok. Most egy ideig nem szervezek semmit, ez elég lesz pár évre... hacsak meg nem szólal az a bizonyos csengettyű a fejemben XD

2015. július 19., vasárnap

Csere-bere-börze és szavak tömkelege

Ma tartottuk az első, saját szervezés csere-bere-börzét, ahol is kis ruhák találtak gazdára, olyanra, aki fogja is használni őket. Ezenkívül kiderült, hogy van némettanárokat szervező isrősünk is. Jól jöhet ez még, sohase lehessen tudni. Szóval egy adag Panni-ruhával lettünk gazdagabbak, és kiadtunk egy rakat olyan ruhát, amit úgyse szívesen adnék a saját gyerekemre.

Ami pedig a szavakat illeti, Panni belehúzott kicsit. Az biztos, hogy a 4. a kaka volt, az 5. a "ki", ezt követte a szekrénybe való elbújásakor a "be" (arra válasz, hogy becsukjam-e az ajtaját). Utána azt hiszem, Kati elmenetele napján (ez egy péntek volt) este mondta ki, hogy "vicc", ezt azóta is szereti. Mostanában gyönyörűen ejti ki a " kutya" szót, egész érthető a "kacsa" (bár a CS kissé még inkább TY), a "cica helyett inkább még " cicc" van, a majom lett a "mama". A kaka mellé bejött a " bijji" a bilire, a "pittyi" a pisire. A sapka "ssaaattya", a cipő " cciii", a virág "viijá", a banán "ba", a barack ennél valamivel hosszabb. Az eper végéről továbbra is hiányzik a R, az asztal " atta", a szék "szé", a porszívó "ppo", viszont teljesen tiszta és érthető a "pizza". Az ananász, mint ma ebédkor kiderült, "anna", a fagyi " factya", a csüccs nagyon megy, ennek valami ragozott verziója is megvan "csücsüjje". A BE, KI mellé bejött a FEE (fel), a LE és a JÁ (rá). A víz már legalább két hete VIVVIVVI, emellé már cifrázza is, így: " vivvivvövvövávávvvávvavva". A pohár PO, az ágy Á, a fekszik FFE, a tojás TO, ennél mutatja kézzel, hogy "kokko", mert tudja, hogy oda kell kocogtatni a főtt tojást vamihez, mikor meghámozzuk. A bohó BO, a mackó MMA, a hab HHA, a fürdés FFÜ, tényleg rengeteg ilyen van. A testvér továbbra is TTE vagy néha TETTE. Ha éhes, akkor " enne", ha szomjas, akkor "sszo", a homok vagy a homokozás a " ho", a ketcup a "ke", a táska a " ttá", a piros a pijjo". Nem tudom, mennyit írjak még, a szavak első 1-2 szótagja probléma nélkül megvan, a legtöbb hangzója tiszta (tii), de a szóvégeket továbbra is vígan csapkodja. Még mikor itt volt Kati, utána meg jóanyám, akkor tanulta meg kimondani, hogy "picci", és az össze-vissza-kombinálás hatására oat alkotott, aminél magam se gondolhattam volna merészebbet, miszerint " iccci   ...  piccci ... cicci". Nagyot néztem aznap. A "poppó" is megy, de inkább fenéknek hívjuk. Magára azt szokta mondani, hogy "ppaaa", és hogy " csííí", mert csinos. Asszem ennyi elég is lesz, mert lehetne sorolni még napestig. Felvételek vannak, hamarosan szabadul a NAS is és lebutítjuk a videókat, hogy hamarabb fel lehessen őket tölteni és kevesebb helyet foglaljanak.

2015. július 12., vasárnap

Sűrűn vagyunk

Július elején volt itt Kati szerdától péntekig, volt itt jóanyám szombattól szerdáig. Dávid nyomatta a szakdogát, remek. Tegnapelőtt volt a főnök várva várt 60. szülinapja, erről majd részletesen. Eszméletlen volt, de sikerült. Tegnap Horvátzsidányon a naaaagy Brezovich-találkozó, erről is külön poszt lesz...
Ma jön ide Kati megint, holnap már megy is el (UPDATE: Kati sajnos mégsem jött, mert pótlóbuszok közlekednek Sopronból Neustadtba, azokon pedig nem lehet biciklit szállítani), Dávid holnap adja le végképp a szakdogát (UPDATE: ez se fix, mert holnap még beszélnie kell X emberrel, és utána a kritikákat és a javaslatokat még be kellene építenie a művébe). Kapott építő kritikát az egyik úgymond, konzulenstől, csak épp mivel Pannival nem tudott bemenni az irodájába, a pasas jött ki hozzánk, ide. A rendetlenség közepébe, mert azért tudunk mi, ha kell, hiàba varázsoltak szorgos kezek rendet és tisztasàgot napokig.... Égés, remélem, Dávid tanul belőle, ez nem hotel és kész. Ez péntek koradélután volt, nekem már semmi befolyásom nem lehetett az egészre, neki lehetett volna, de azt hitte, a pofa nem fog feljönni. Na persze, majd az udvarban ácsorogva beszélik át a 80 oldalt, mi? Pffff.

16-án van a záróvizsga, onnantól jezdve rohamléptekben behozzuk a lemaradásokat. Kihajtom belőle... egy elpuhult, agyonstresszelt ember lett a párom, akinek jó lenne, ha megint több köze lenne az élethez. Bármilyen fitt vagyok is, akkoris a 8. hónapot taposom ezzel a Böködi2-vel, talpra kell állnia Dávidnak és kész. Amúgy tényleg semmi bajom: 17-én megyünk Lailahoz (megint  a bába) a szülésről egyeztetni. Lassan azokat a cuccokat is elő kell készíteni megint. Ez állítólag a 31-32. hét most, maximum (!) tíz hét van hátra. Bőségesen elég, ha azt veszem, másfelől, ha nem történnek elkészületek, akkor egy év se elég. Lakáskeresés folyamatban, ha lesz fejlemény, úgyis írok. Előbb-utóbb mindig az írásnál lyukadok ki. Szerencsére. Már csak a terápiás jellege miatt is.

2015. június 11., csütörtök

Hetes fog és egy rövid kis szôkedelem

Panni a vártakkal teljesen ellentétben öt napja növesztett egy bal felső kisőrőt, így a fent levő négy foga mellett van egy nagy hézag, utána meg egy kis hegyesss. Néha hagyja kitapintani.

Okosodik továbbra is, negyedik tiszta szavava "kaka", de már ötödik is van, ha nem kér többet enni és kikívánkozik az etetőszékéből, azt mondja, " ki". Ezenkívül számos szókezdemény is alakul, "nene" a nínó, avagy a vijjogó sziréna, "düda" vagy "ddda" a duda, ha azt hallja. A füléhez teszi a mobiltelefont és azt mondja, "ha", ez a halló. HA jelenti viszont a hajat is. A " ke" a keze, néha ilyesmit is hallani: "lálla", ez a lába. Rengeteget írhatnék még, de most fogok leszállni a vonatról, munkába menet...

És ma munka után nem hazamegyek, hanem megszököm a világ szeme elől. 2 nap, ennyit szánok magamra, elbújva, feltöltődni. Remélem, otthon jól fogják viselni a hiányomat, vagyis hogy a hiányom nem viseli meg őket nagyon. Két nap szabadúszás, ennyi jár egy évre.

2015. május 29., péntek

Kezdődnek a vicces dolgok. Navégre.

Szőke Panni egyre-másra falja a szavakat, csak utána kissé mást dob vissza, mint amit befalt. A harmadik szava a tudatosan használt BABA,az autó után ez tán nem is meglepő. Alakul itt azonban más is. A "mellbimbó" szónál eljutott odáig, hogy "mellbi", ez ma már inkább úgy hangzott, hogy " mellbe". Két napja pedig pont Dávid karjában volt, míg én zuhanyoztam, mikoris kiszemelte ezt a számára igen kedves testrészemet. Mondta is neki Dávid, hogy ott a bimbó. Panni meg lecserélte a magánhangzókat, mivel ezt mondta rá: BAMBA. Ezen azért inkább behaltunk, mint nem XD
Tegnap volt 16 hónapos, pompás. Csak teljen az idő szépen, én is lassan hathónapos terhes leszek. De még mindig kényelmesebb hason aludni, mint nemhason. Az ínyem se vérzik, a lábam se görcsöl, ezek azért Panninál előjöttek olykor.

No igen, mutattam Panninak kádban szülős videókat. Nézte, nézte, teljesen izgatott lett, és amikor a vízből a harmadik videón is előkerült egy gyűrött csecsemő, vidáman felsikkantott, rámutatott és kijelentette, hogy "baba". Nagyon tetszett neki, kért (és kapott) még videókat. Most épp kis fogalomzavara van amúgy, mert azt hiszi, hogy az ő gömbölyded Buddha-hasában is ott rejtőzik egy testvér. A minap ugyanis mondtam neki, hogy " te azért szép húsos, kövér csemete vagy", mire elgondolkodott és a hasára mutatva közölte, hogy "tete". Az ő logikája szerint valszeg azért kerekded, mert neki is van bent növesztenivalója. Nem is rossz logika. Amúgy ezzel a kövérség-dologgal csak ugratom, mondom is gyakran, hogy pont így csinos. Mokány lány, combos, faros, de nincs 11 kiló se, és már fejben születik a reggeli torna is, csak még meg kell koreografálni. Rímes lesz, valami jóféle instrumentális zenével, arra nyomjuk majd reggelente. Dávidra is ráférne amúgy bőven, szerintem egy jó kis testmozgás az agyra is serkentőleg hathat.