2015. augusztus 8., szombat

Szószátyár szószatyor, megatöbbi

Panni végre azzá vált, amire eddig epedve vártam: egy csurig töltött szózacsekká, és ez a zacsek naponta ürül és újra megtelik, megint ürül és megint megtelik, végtelenül remek körforgásban. Most már a szavak végét is kóstolja, nemcsak az első egy-két szótagot, bár még továbbra is a tört szókészlet viszi a prímet. Kedvenc jelenlegi szava a Moncsicsi, Ulmann Mónika érezze magát megtisztelve (az ő dala adja az ihletet, hallgatjuk is naponta 5-10-szer). Rengeteg új szava van, nem tudom, hol kezdjem... és a régieket is más kiejtéssel mondja. Ez a Moncsicsi teszemazt ma épp Moncsocsó volt párszor, de este már, mikor Moncsocsót mondtam, ő javított ki igencsak hangsúlyos I-betűkkel.

Hibátlanul mennek a popó, fotó, sok, fent, lent, kint, bent és a mai friss NEM szavak, ezeket az is megérti, aki sose találkozott Pannival és a kissé gyerekes kiejtésével. A Z, ZS, R, L betűk hada sajnos mind-mind J-nek hangzik jelenleg, ezért a JÓ lehet pl. ló, jó, vagy éppen ZO, ami a zokni rövidítése. Amit nagyon nem értek: mi nem gügyögünk neki és nem használunk becézést, az esetek 95 százalékában - teszem-azt a kutya az kutya és nem kutyus, kutyi, kutyika stb. A szőke viszont MAGÁTÓL BECÉZ. A "tánc" az ő kiejtésében jelenleg táncI, táncIKA, táncICI. Honnan a rákból veszi, nem tudom, egy részem jót mulat, egy másik részem aggódva figyeli a becézett szavak hadát. Én kaptam egy újabb betűt, EEEE helyett már EENNN vagyok. Néha EENNCE, na ezt is valami bűvös helyről szedte elő. Az apa szó ragokat kap, bár még nem érteni, melyik mire is jó. Apáta, apána, apajó, de egyik sem jelent kb. semmit, csak dobálja a szóvégeket. A CS fonéma kissé még C-s, az A néha Á-s, más kiejtésbeli fejlődnivaló a fent említett J-dolgon kívül nincs. Az S szép, tiszta, én minden további nélkül megkülönböztetem az SZ-től. 

Az "igen" helyett következetesen "DE" szót használ, ha harangot hall, azt mondja, hogy "DDA" vagy "DUDA" és ettől nem engedi magát eltántorítani. Néha kétszavas mondatok jönnek a szájából, miszerint "autó kint" "motoo bent". A VIVIVEVEVAVÁVOVU helyett már alakul a "szo" és a "szom" a szomjas helyzeteknél. Valamiért az első igéi a ragozott "enne" és "inna" lettek. Azt, hogy "te", néha jól alkalmazza a vele szemben állóra, néha viszont magára érti. Igeragozás még nuku, első német szava viszont van, valaki után utánamondta, hogy "TANKE".

Az értelmi fejlődés szerintem továbbra is mérhető fogakban, ugyanis kb. két hete kibújt a jobb alsó kettes és a jobb alsó hátsó is, úgyhogy most a hármas fogak hiányoznak mind a négy oldalon. Végre némi szimmetria. Eszméletlen grimaszokat vág, nagyon intenzív és sokrétű érzelmi élete van, bőven tanulunk tőle. Lassan kezdi elfogadni, hogy Dávid meg én egy pár vagyunk és egymáshoz érünk a jelenlétében is (kézfogás az utcán, otthon masszázs, ilyesmi). A türelemre még gyúrni kell, de ma pl. minden további nélkül tudtunk úgy beszélgetni Dáviddal az autóban, hogy nem szólt bele, nem kért figyelmet, szépen ült a helyén. Ja igen, maga kereste meg a biztonsági övet, hogy azt bizony "csitt", avagy be kell csatolni. Ez, ha belegondolok, hogy milyen sírás.rívással kezdődött anno az autózás, hatalmas dolog. Vadul is, nagy csibész, de ha más társaságában vagyunk, eleinte csak bújik hozzám, a vállamra hajtja a fejét, teszi az ártatlan szendét... és három-négy óra is kell néha, hogy megcsillogtassa a valódi énjét. Nekem ennél sokkal több kell néha, ritkán kevesebb... és a legtöbbször semennyi idő nem elég.

Másfél éves múlt, de nekem valahogy a 18 hónap inkább 18 évnek sejlik, nagyon hosszú út, nagyon sok idő, sok energia, és igen, egyre könnyebb, de nem könnyű. Szépen lassan beleintegráljuk a korábbi életünkbe, és valszeg a Kettesnél szigorúbbak és még következetesebbek leszünk, hogy a mostani remek állapot ne oda zuhanjon vissza, ahonnan 18 hónapja elkezdtük. Nagy változás azért akkoriban sem volt, a hobbik végülis maradtak, az alvás sem gáz, csak megszakításos lett, a lakásunk eddig se volt valami tip-top, de most kezd az lenni, amikor elég erőm van fegyelmezni a jónépet és fennhangon hangoztatni, hogy ez márpedig nem hotel, és ami elő lett véve, azt el is kell tenni. Bár tudnám, hogy mikor szabadulunk ebből a lakásból. Szülni, ha Fortuna Kedves megengedi, itt fogok, aztán meglátjuk a többit. Ezt nem bánom, egy új hely talán kissé feszélyezőbb lenne, itt megvan a bejáratott rutin.

Dávid most volt kórustáborban másfél napot, ma felet, tegnap majdnem az egészet (aludni azért hazaesett, éjjel 11 után). Feltöltődött, rágyúrt a hangszálaira, meditált, evett-ivott, jól érezte magát, sok ilyet kívánok neki a következő évekre is, mert szerintem neki is, nekem is kijár némi elszakadás legalább 1-2 napra egy évben (ha szervezettebbek leszünk, akkor többre is). Mi meg...Pannival ketten, ez kissé régiszagú volt, kissé új, pláne némileg terhesen. Mégis bírtam, valamiért és valahogy kibírtam, mert emelni kellett, cipelni kellett, hajolni kellett, nem lett baj és én akartam így. Olyan remek vizes játszóteret leltünk Bad Vöslauban (vonattal-kocsival egyarnt 20 perc), hogy csak na. Úgyhogy ma is ott voltunk, Dávidostul, kocsival. Ami kissé nekem zavaró, az az, hogy a kisebbeket valamiért nem hagyják annyira szabadon élvezkedni. Meztelen gyereket egyet láttunk, azt is az apja karján, hozva-víve, a többi eléggé be van öltöztetve, a nagyobbakon persze van fürdőgatya. A patakban csak Panni fürdött, ő immáron másodszorra, teljes élvezettel pacsálva, fröcskölve, mezítláb tapodva, lapátolva. A többi vele egykorút két kézen fogva vezetik, cipőben, felsőben, sapkában (de a cipő a minimum), és csak a lábuk érhet bele a vízbe egy kicsit. Azt hiszem, sok irigykedő gyerekpillantást zsebeltünk be, de jobban örülnék, ha kicsit lazábbak lennének errefelé a normák. Mindenesetre megyünk még arra, ha kellőképp meleg lesz hozzá, sokszor.

Miről pötyögjek még... Magyarország és a barátok hiányoznak, és nem nagyon tuudnk már mozdulni. Lehet, hogy még a jóelőre megtervezett ráckevei hétvége is ugrik, mert Dávid most a korustáborból hazajőve jött rá, hogy jövő hét szombaton happening van (valahol valamit énekelnek), nem mellesleg egy házat is meg kéne néznünk, ami költözésre esélyesnek találtatott, és azután már nagyon nem merek elmozdulni kelet felé, mert most vagyok a 35. hétben. Kivételesen nem a kockáztatós oldalam az erősebb, mindenképp itt szeretnék szülni, ha egy mód van rá, itthon, és legjobb lenne Lailával. Az osztrákok öthónapos terhesnek néztek ma... ennyit a nemisolyankicsimár-hasról. És bizony hagyom ám a diétát is a francba, van is erőm, itt írogatok most is, és ki tudja, mikor fogok kelni holnap... nem gyanítom, hogy későn. Írnom kell.... kell. Meg teniszezni fogok. Meg táncolni eljárni. Meg lábazóshoz is, hogy ápolt legyen végre, ne csak jóalakú és erős. Némi ápoltságra vágyom így 31,5 évesen, ez is eljött. Varrni is kell a napokban már, meg rendezkedni egy kicsit (ruhaválogatás, szülés-cucc előkészítése). Dáviddal az a bizonyos privát érzelmi életünk kezd előjönni megint, szépen fokozatosan, most, hogy a szakdolgozat Damoklész-kardja nem lebeg a fejünk felett. Testileg is lenne épp mit munkálkodni, ha kitoltam a kölökkel, szólok, hogy sikerült-e. 65 kg nem olyan sok, gyorsan lemegy, Pannival majd reggeli-tornázunk, megyünk ősszel makkot meg gesztenyét szedni (meg diót, mogyorót is), és színes leveleket, pont ahogy elterveztem. Király lesz, csak tenni kell érte. És ha minden igaz, az útlevél-ügyintézés felgyorsult némileg, ami nem csupán azt jelenti, hogy hamarabb jutok a jól megérdemelt pénzemhez, hanem azt is, hogy hamarabb mozdulhatunk legálisan Magyarhonba. Sok-sok látogatással kéne, de azt az újszülöttet csak nem rángatjuk majd mindenfele... kompromisszumos megoldás kell. Ide két embernél több vendég nem fér, nem is hagyom. Talán elmegyünk egy helyre, és kiadjuk, hogy aki látni akar minket, az szedje össze magát és jöjjön oda. Ez elég emberbaráti lenne.

1 megjegyzés:

Dianetika Tanácsadó írta...

Gyönyörű beszámoló - köszönjük :)

Megjegyzés küldése