Ez az a téma, ami sokakat ugyan nem érdekelhet, de nekem nagyon fontos volt, és a későbbiekben még hálás leszek magamnak, ha vissza tudom olvasni. Valamikor két-két és fél évvel ezelőtt ugrott be, hogy a főnöknek kéne szervezni egy grandiózus szülinapot. Annak apropóján ugrott ez be akkor (alig pár hónapja lehettem a cégnél...), hogy kiderült: ő nem igazán tud ünnepelni a születésnapján, mert a családja soha nem ünnepelte ezt az alkalmat, ellenben adott volt egy nehéz gyerekkor. Ennél részletesebben nem írom le, de ennek következtében a főnök minden szülinapján jól elbújt, elment szabadságra, vagy ilyesmi. És valahogy bejelzett a híres-neves angyalcsengő, hogy akkor "namajdénsegítekezen". 90 százalékban hasznos tud lenni egy ilyen fejbéli csengettyű, de arra a maradék 10-re nagyon nem árt odafigyelni, mert elsülhet ez a csakazértis-vonal visszafelé is. Dávid pl. a neki szervezett 2. szülinapi meglepetésbuli után (ami szerintem anno fergetegesen sikerült) azt kérte, hogy ne ünnepeljük ezt többet, vagy nagyon ne így. Túlzásokba esni tehát nem szabad, de egy ilyen szervezés akár több hónapot is igénybe vehet, és így is mindig hiba csúszik a számításba. Akkor jöjjön a beszámoló maga, de közben átrukkolok a laptopra, mert Lenovo-n egy kézzel pötyögni nem túl hatékony...
Kezdetek:
pár év alatti folyamatos füleléssel az ötletelés egész jól megoldhatónak bizonyult, tehát nem feltétlenül voltam bajban azt illetően, hogy miket is lehetne megszervezni. A többi rész viszont már nem ment egyszerűen, hogy tudniillik: kikkel, hol, mennyit. Végül arra jutottam, hogy a barátoknak ott kellene lenniök, de nem soknak, a kollégák jól jönnének, egy nap elég is lesz az egész programra, és péntek kell hogy legyen, hogy kvázi mindenki ráérjen. Bécs és környéke jó hely, messzebb nem megyünk, mert necces, és be kell vonni minimum egy segítőt, aki a főnök barátait jól ismeri és leszervezi őket egy adott helyre.
Kigondoltam egy vázlat-programot, oldtimer-furikázással, egy kis sétarepüléssel, egy tehén-fejéssel és egy különleges tortával, aminek olyan az alakja, mint a főnök 380-as Steyr-kamionjáé. Kigondoltam, hogy a barátok szépen egy helyre gyűlnek, a kollégák úgyszintén, a meglepetések egy részét velem és max. a kolleginákkal csinálja végig, utána nagy közös meglepődés és buli. Volt a fejemben vacsora, karaoke-zás, mindenféle. És utána persze rá kellett döbbennem, hogy nem megy ez ilyen könnyen, ahogy a kicsi N-i elképzeli.
Kollégák:
Először a kollégákat szerettem volna megnyerni az ügynek, valamikor másfél-két hónappal a nagy nap előtt elő is álltam az ötlettel. Kiderült, hogy ők is szervezni szeretnének valamit, egy vacsorát egy patinás panorámás étteremben, telihold-nézéssel, 31-én. Gondoltam, no, akkor össze is köthetnők a kettőt. A fogadtatás azonban finoman szólva nem volt lelkes, és oda lyukadtunk ki, hogy a munkahelyi kapcsolatokat valahogy teljesen külön kell kezelni a baráti részlegtől. Magyarán nem akartak részt venni benne, egyik kolléganő se. Puff neki. Más kérdés, hogy a már leszervezett éttermi időpontban egyetlen főnök-barát se ért volna rá, így ebbe egész könnyen belenyugodtam. Ha nem, hát nem.
Barátok:
A segítőtárs, mégpedig igen-igen lelkes társ és hatalmas segítség Angela lett, a főnök élettársa. Vele a születésnapot megelőző másfél-két hónapban annyit telefonáltam, hogy komolyan elgondolkodtam egy előfizetéses telefon-csomagon a meglévő feltöltőkártyás helyett, de némi matematika kimutatta, hogy erre talán még sincs szükség. A kinézett időpontok szépen potyogtak kifele, és maradt az a nap, amikor a főnök tényleges születésnapja van, július 10-e, történetesen péntek. És valamiért a főnök úgy döntött, hogy ezúttal - fölöttébb rendhagyó módon - mégsem lépnek le Angelával, hanem bejön dolgozni. Huhhh. Angela és én kb. rojtosra telefonáltuk a szánkat (mindezt úgy, hogy én utálok telefonálni) a kiket, hova, mikor-témakörökben. A négy kinézett barátból három biztosan ráért, egy kérdőjelesen, Dávidnak alapból jó volt az időpont (csak később derült ki, hogy annyira elúszott a szakdogázással meg a vizsgázással, hogy hat nappal később vizsgázott végül). Ő is hatalmas segítség volt, ötleteket adott, vigyázott Pannira, míg én szerveztem-terveztem, elvitt a megbeszélésekre, hallgatta a panaszáradatomat az ezsejó-azsejó-időszakokban... ott volt mellettem, a szakdolgozata ellenére is, és ez nagyon sokat számított.
Programszervezés 1 - az autó
Kellett egy oldtimer, és végül a jószerencse segített hozzá ahhoz az ötlethez is, hogy milyen legyen, meg ahhoz is, hogy meg tudjam szerezni. Voltunk ugyan a Tulln-i oldtimer-kiállításon, Angela még ki is szedett a főnökből ezt-azt, hogy ez miért tetszik, az miért nem, de az ottani két favorit beszerezhetetlennek bizonyult, hacsak nem akartam volna megvenni az egyiket kb. 20.000 euróért. Hahaha. Aztán ettől teljesen függetlenül, a főnök egyik spontán elejtett megjegyzéséből sikerült ötletet meríteni, egy harmadik kocsihoz. Hogy ő anno akart venni egy olyat, de valamiért nem vette meg, most meg már veszettül drága. És hogy ő azzal mennyire szeretne egyszer elmenni valahova, de nem találja sehol. Kis internetes keresés megmutatta, hogy kb. 5 km-re tőlünk van több autókölcsönző is, akiknek megvan. Igaz, Ausztriában ebből a típusból összesen 4-5 lelhető fel, de legalább megvan. Más kérdés, hogy a talált példányok közül
- egyet csak cégeknek adnak oda bérlésre
- egy el lett adva
- egy másik is el lett adva
- a telefon nem mindig azért van, hogy fel is vegyék, így, mire mindez kiderült, alig maradt két hét
És akkor egy felvette, és nem adta még el, és végül sikerült leszervezni. Hihetetlen módon, de sikerült.
Programszervezés 2 - repülés
Ez eléggé a végére maradt, mert nem voltam benne biztos, hogy anyagilag és idő-tekintetben belefér-e a keretbe. Végül belefért. Wiener Neustadtban 2-3 reptér is van, és ennek megfelelően rengeteg egyesület, repülős cég, ilyesmi. Anno a főnök említette, hogy osztrákok is gyártanak ám repcsit, Dimona a neve, keressek rá. Rákerestem :) De végül nem azzal lett röptetve, hanem egy Katanával, ami ennek a "testvére" úgymond. Sokáig vacilláltam, hogy jó lesz-e, mert olyat is említett a főnök, hogy nem szeretne vitorlásrepülővel repülni (csúf balesetekről mesélt), ez pedig az, csak motor is van hozzá. Végül nagyot nyelve megkérdeztem őt magát, hogy ha Neustadtba jön egy barátom, akkor szervezhetek-e neki meglepetés-repülést ilyennel. Ő meg kimondta a varázsmondatot, hogy csak nyugodtan szervezzem le a baráttal a repülőzést, Neustadt nem veszélyes, nincsenek nagy hegyes sziklák, és bizony ő is simán beülne. Ez az! Akkor be is fogsz, gondoltam én...
Programszervezés 3 - tehén, ami még várat magára
Ez egy Facebook-os kör volt, mivel tehenet végképp nem tudtam a közelben. Számos hülye kommentet és pár jó tippet kaptam, de végül Dávid kórustársa, Wolfgang segített hozzá ahhoz a talán EGYETLEN tehénhez, akit még kézzel is meg lehet fejni, TALÁN. Nem tudom, mert nem fért bele az időbe, így úgymond lefoglaltam a tehenet, bizonytalan időpontra. Remélem, hamarosan azért megfejésre kerül, mert nem szeretek kihagyni semmit, és még voltunk is személyesen az állattartónál, lebeszélni a részleteket. Erről már tud a főnök, várja is :) Az ötlet onnan jött, hogy egyszer mesélt egy furcsa italról, amit a bécsiek szívesen fogyasztanak. Gyakorlatilag olyasmi, mint a török Ayran, csak nem joghurt, só és víz keveréke, hanem tej és szóda. Tejfröccs! XD Mondtam is anno neki, akkor kerítek egy tehenet, ha megfeji, én hozom a szódavizet és megiszom a tejfröccsöt (az én alapgondolatom ehhez az italhoz leginkább az, hogy pfujjj). De utóbb az is kiderült, hogy ezt nem frissen fejt, hanem savanyú tejből készítik, úgyhogy nem is baj, hogy nem jött össze a szülinapon.
Programszervezés 4 - varánusz
Ez nagyon régi sztori, mondta a főnök, hogy két kedvenc állata van, a pingvin, meg a varánusz. Hát, simogatható pingvin egész Ausztriában nincs, csak egy nő, aki pingvinmániás, és az otthonában állítólag minden tele van pingvinekkel, de egy sem igazi. Ja, és nem mutatja meg senkinek. Tán később még megkörnyékezem ezt a nőt is, lesz még születésnap... de ezt a vonalat hanyagoltam. A varánuszt ellenben megkérdeztem Facebookon. Először csak a hülye válaszok jöttek, hogy akkor hiénát is ölelhetnénk helyette, meg hogy úgyse hagyja magát az ilyen állat, mit akarok stb.
Aztán jött egy privát üzenet, hogy valaki tudna varánuszt, kettőt is, egy barátnőjénél, Hornsteinban. El se hittem, mikor sikerült leszervezni... Cserébe készítettem házi somlói galuskát, életemben először, csaknem az eredeti recept szerint, részben az irodába a nagy napra, részben nekik. Bort is vettünk Magyarországon, hogy ne állítsunk oda üres kézzel, de ott nagyon nem akartak elfogadni semmit.
Programszervezés 5 - torta
Azt hittem, ez lesz a legkönnyebb, de nagyot tévedtem. Kaptam egy tippet, megkerestem, kiderült, hogy nem jó, nincs ideje. Láttam egy másikat, megkérdeztem, jó-jó... mégsem jó, nincs ideje, továbbadja egy barátnőjének. Egyeztetés, jó-jó, hoppá, mégsem jó, ügyelnie kell, továbbadja egy ismerősének... Itt már fogtam a fejem. Ez persze több hét hozadéka volt, és némi kockázat, hogy kész se lesz, ha ez így megy tovább. Ez a negyedik végül elvállalta és meg is csinálta.
Majdnem-lebukás
Mert mindig van majdnem-lebukás, és biztosan van lebukás is, csak azt én még nem ismerem. A kérdőjeles barátnő (aki nem biztos, hogy tud jönni - és végül nem is jön) a nagy nap előtti csütörtökön ír egy EMAILT a CÉGES EMAILCÍMÜNKRE, hogy Angela hívja föl születésnap-ügyben, mert nem tudja a számát. N-i észreveszi, főnök ott ül épp mellette, N-i villámgyorsan kitörli, majd mondvacsinált ürüggyel odamegy a másik géphez, onnan is kitörli, a töröltek közül is törli, és titkon sms-ezik Angelának, hogy szóljon már az illetőnek, hogy nem kéne lebuktatni a szervezést fél nappal korábban. Vérnyomás és pulzus az egekben, de nem, nem vette észre, huhhhh.
A nagy nap, július 10-e
Csütörtök éjjel még somlói-készítés ezerrel, fontos dolgok összepakolása, reggel menetrend szerinti indulás korábban, mivel Ági azért valamit akart szervezni a főnöknek, és megbeszéltük, hogy kidekoráljuk kicsit az irodát, ő vett tortát is (egy kis bolti Sacher-tortát). Felszálltam a vonatra... és öt perccel később, mikor bemondták, hogy Wien Meidling az első megálló, leesett, hogy rossz vonatra szálltam és ezért be fogok menni Bécsbe, hamarabb nem áll meg. Bécsben őrült futás a rollerrel a lépcsőn le (miaznekem), jegyvásárlás, lépcsőn fel, vonatba be, indulááááás... és beértem a főnök előtt, és Ági már kidekorálta az irodát. Ment a nap a maga módján, megrendelés alig, telefonok alig, tiszta ajándék volt a nap, de jól is jött, mert délután már nagyon nem akartam bent lenni. Ági a megbeszélteknek megfelelően időben lelépett, mi meg tanakodtunk a főnökkel, hogy ha már egyszer születésnap, akkor valahogy ünnepelni kellene, legalább egy séta Mödlingben fagyival, vagy valami. Aztán elment ebédet hozni, én meg már hívtam is az Oldtimer-est telefonon, hogy merre jár. Olyan remekül jött ki a lépés, hogy mikor a főnök visszaért, és letette az ebédet, pont csörgött a csomagszállítós fiú, hogy megérkezett (majdnem mindennapos csomagküldés van nálunk). Az én emberem meg engem hívott, hogy épp parkol. Mondtam a főöknek, hogy én is megyek le, mert jött egy játék, át kell vennem. És aztán ahogy mentünk kifele az épületből, meglátta a csodaautót, és kb. mint a Windows, lefagyott kicsit. Innentől nekiindult a dolog, és meg se állt éjjelig. Ebéd gyorsan, irodát elhagy, autót izzít, indul. Sajnos dugóban bentreked, majdnem egy óra csúszással Neustadtba ér, ott főnök Katanával repül, N-i telefonálgat Dáviddal meg Angelával. Sikeres földet-érés, sajnos nagy kerülővel érkezés Hornsteinba kb. 1 óra csúszással. Kopott ház, agyontetovált piercingezett vékony lány, kigyúrt tetkós srác, főnök megijed, biztos, hogy ide jöttünk? Mondom, tuti. Előkerül egy varánusz, meg még egy. Az egyik simogatható (odabújik a főnök ölébe), a másikat már nem élő kiscsibékkel lehet etetni. Van még kiskígyó, nagykígyó, skorpió, madárpók, stb. Teljesen kész :)
Indulás Dávidhoz, aki Pannival Ebreichsdorfban vár, hogy autóval elinduljunk úgymond "haza", mert másnap Horvátzsidányban találkozás van Brezovich-családice. Elköszönünk szépen a főnöktől, mintha hétfő előtt már nem is találkoznánk... bevesszük magunkat az autóba és megyünk Bécsbe, a lebeszélt étterembe, Angela már vár. Főnök hatalmasat néz, hogy hát mégis eljöttünk. El. Kellemes vacsora, traccsparti, Dávid eltűnik a bal fenéken (vittünk 60 gyertyát, azokat kellett a tortára rátűzni), majd Angela is (ment segíteni), főnöknek nagyon fel se tűnik. Aztán érkezik ez a kettő a 60 gyertyás Steyr-tortával. Főnök sokadszorra lepődik meg, N-i kacagva ígéri, hogy már több meglepetés tényleg nem lesz, tééééényleg. 1 fújásra 59-et elfúj a főnök, nem semmi. Aztán húzás haza.
Ennyi volt, szép volt, jó volt, az időjárást meg a dugót sajnos nem kalkuláltam bele a programba, ezért csúsztunk, de most már ennyivel is okosabb vagyok. Most egy ideig nem szervezek semmit, ez elég lesz pár évre... hacsak meg nem szólal az a bizonyos csengettyű a fejemben XD
Kezdetek:
pár év alatti folyamatos füleléssel az ötletelés egész jól megoldhatónak bizonyult, tehát nem feltétlenül voltam bajban azt illetően, hogy miket is lehetne megszervezni. A többi rész viszont már nem ment egyszerűen, hogy tudniillik: kikkel, hol, mennyit. Végül arra jutottam, hogy a barátoknak ott kellene lenniök, de nem soknak, a kollégák jól jönnének, egy nap elég is lesz az egész programra, és péntek kell hogy legyen, hogy kvázi mindenki ráérjen. Bécs és környéke jó hely, messzebb nem megyünk, mert necces, és be kell vonni minimum egy segítőt, aki a főnök barátait jól ismeri és leszervezi őket egy adott helyre.
Kigondoltam egy vázlat-programot, oldtimer-furikázással, egy kis sétarepüléssel, egy tehén-fejéssel és egy különleges tortával, aminek olyan az alakja, mint a főnök 380-as Steyr-kamionjáé. Kigondoltam, hogy a barátok szépen egy helyre gyűlnek, a kollégák úgyszintén, a meglepetések egy részét velem és max. a kolleginákkal csinálja végig, utána nagy közös meglepődés és buli. Volt a fejemben vacsora, karaoke-zás, mindenféle. És utána persze rá kellett döbbennem, hogy nem megy ez ilyen könnyen, ahogy a kicsi N-i elképzeli.
Kollégák:
Először a kollégákat szerettem volna megnyerni az ügynek, valamikor másfél-két hónappal a nagy nap előtt elő is álltam az ötlettel. Kiderült, hogy ők is szervezni szeretnének valamit, egy vacsorát egy patinás panorámás étteremben, telihold-nézéssel, 31-én. Gondoltam, no, akkor össze is köthetnők a kettőt. A fogadtatás azonban finoman szólva nem volt lelkes, és oda lyukadtunk ki, hogy a munkahelyi kapcsolatokat valahogy teljesen külön kell kezelni a baráti részlegtől. Magyarán nem akartak részt venni benne, egyik kolléganő se. Puff neki. Más kérdés, hogy a már leszervezett éttermi időpontban egyetlen főnök-barát se ért volna rá, így ebbe egész könnyen belenyugodtam. Ha nem, hát nem.
Barátok:
A segítőtárs, mégpedig igen-igen lelkes társ és hatalmas segítség Angela lett, a főnök élettársa. Vele a születésnapot megelőző másfél-két hónapban annyit telefonáltam, hogy komolyan elgondolkodtam egy előfizetéses telefon-csomagon a meglévő feltöltőkártyás helyett, de némi matematika kimutatta, hogy erre talán még sincs szükség. A kinézett időpontok szépen potyogtak kifele, és maradt az a nap, amikor a főnök tényleges születésnapja van, július 10-e, történetesen péntek. És valamiért a főnök úgy döntött, hogy ezúttal - fölöttébb rendhagyó módon - mégsem lépnek le Angelával, hanem bejön dolgozni. Huhhh. Angela és én kb. rojtosra telefonáltuk a szánkat (mindezt úgy, hogy én utálok telefonálni) a kiket, hova, mikor-témakörökben. A négy kinézett barátból három biztosan ráért, egy kérdőjelesen, Dávidnak alapból jó volt az időpont (csak később derült ki, hogy annyira elúszott a szakdogázással meg a vizsgázással, hogy hat nappal később vizsgázott végül). Ő is hatalmas segítség volt, ötleteket adott, vigyázott Pannira, míg én szerveztem-terveztem, elvitt a megbeszélésekre, hallgatta a panaszáradatomat az ezsejó-azsejó-időszakokban... ott volt mellettem, a szakdolgozata ellenére is, és ez nagyon sokat számított.
Programszervezés 1 - az autó
Kellett egy oldtimer, és végül a jószerencse segített hozzá ahhoz az ötlethez is, hogy milyen legyen, meg ahhoz is, hogy meg tudjam szerezni. Voltunk ugyan a Tulln-i oldtimer-kiállításon, Angela még ki is szedett a főnökből ezt-azt, hogy ez miért tetszik, az miért nem, de az ottani két favorit beszerezhetetlennek bizonyult, hacsak nem akartam volna megvenni az egyiket kb. 20.000 euróért. Hahaha. Aztán ettől teljesen függetlenül, a főnök egyik spontán elejtett megjegyzéséből sikerült ötletet meríteni, egy harmadik kocsihoz. Hogy ő anno akart venni egy olyat, de valamiért nem vette meg, most meg már veszettül drága. És hogy ő azzal mennyire szeretne egyszer elmenni valahova, de nem találja sehol. Kis internetes keresés megmutatta, hogy kb. 5 km-re tőlünk van több autókölcsönző is, akiknek megvan. Igaz, Ausztriában ebből a típusból összesen 4-5 lelhető fel, de legalább megvan. Más kérdés, hogy a talált példányok közül
- egyet csak cégeknek adnak oda bérlésre
- egy el lett adva
- egy másik is el lett adva
- a telefon nem mindig azért van, hogy fel is vegyék, így, mire mindez kiderült, alig maradt két hét
És akkor egy felvette, és nem adta még el, és végül sikerült leszervezni. Hihetetlen módon, de sikerült.
Programszervezés 2 - repülés
Ez eléggé a végére maradt, mert nem voltam benne biztos, hogy anyagilag és idő-tekintetben belefér-e a keretbe. Végül belefért. Wiener Neustadtban 2-3 reptér is van, és ennek megfelelően rengeteg egyesület, repülős cég, ilyesmi. Anno a főnök említette, hogy osztrákok is gyártanak ám repcsit, Dimona a neve, keressek rá. Rákerestem :) De végül nem azzal lett röptetve, hanem egy Katanával, ami ennek a "testvére" úgymond. Sokáig vacilláltam, hogy jó lesz-e, mert olyat is említett a főnök, hogy nem szeretne vitorlásrepülővel repülni (csúf balesetekről mesélt), ez pedig az, csak motor is van hozzá. Végül nagyot nyelve megkérdeztem őt magát, hogy ha Neustadtba jön egy barátom, akkor szervezhetek-e neki meglepetés-repülést ilyennel. Ő meg kimondta a varázsmondatot, hogy csak nyugodtan szervezzem le a baráttal a repülőzést, Neustadt nem veszélyes, nincsenek nagy hegyes sziklák, és bizony ő is simán beülne. Ez az! Akkor be is fogsz, gondoltam én...
Programszervezés 3 - tehén, ami még várat magára
Ez egy Facebook-os kör volt, mivel tehenet végképp nem tudtam a közelben. Számos hülye kommentet és pár jó tippet kaptam, de végül Dávid kórustársa, Wolfgang segített hozzá ahhoz a talán EGYETLEN tehénhez, akit még kézzel is meg lehet fejni, TALÁN. Nem tudom, mert nem fért bele az időbe, így úgymond lefoglaltam a tehenet, bizonytalan időpontra. Remélem, hamarosan azért megfejésre kerül, mert nem szeretek kihagyni semmit, és még voltunk is személyesen az állattartónál, lebeszélni a részleteket. Erről már tud a főnök, várja is :) Az ötlet onnan jött, hogy egyszer mesélt egy furcsa italról, amit a bécsiek szívesen fogyasztanak. Gyakorlatilag olyasmi, mint a török Ayran, csak nem joghurt, só és víz keveréke, hanem tej és szóda. Tejfröccs! XD Mondtam is anno neki, akkor kerítek egy tehenet, ha megfeji, én hozom a szódavizet és megiszom a tejfröccsöt (az én alapgondolatom ehhez az italhoz leginkább az, hogy pfujjj). De utóbb az is kiderült, hogy ezt nem frissen fejt, hanem savanyú tejből készítik, úgyhogy nem is baj, hogy nem jött össze a szülinapon.
Programszervezés 4 - varánusz
Ez nagyon régi sztori, mondta a főnök, hogy két kedvenc állata van, a pingvin, meg a varánusz. Hát, simogatható pingvin egész Ausztriában nincs, csak egy nő, aki pingvinmániás, és az otthonában állítólag minden tele van pingvinekkel, de egy sem igazi. Ja, és nem mutatja meg senkinek. Tán később még megkörnyékezem ezt a nőt is, lesz még születésnap... de ezt a vonalat hanyagoltam. A varánuszt ellenben megkérdeztem Facebookon. Először csak a hülye válaszok jöttek, hogy akkor hiénát is ölelhetnénk helyette, meg hogy úgyse hagyja magát az ilyen állat, mit akarok stb.
Aztán jött egy privát üzenet, hogy valaki tudna varánuszt, kettőt is, egy barátnőjénél, Hornsteinban. El se hittem, mikor sikerült leszervezni... Cserébe készítettem házi somlói galuskát, életemben először, csaknem az eredeti recept szerint, részben az irodába a nagy napra, részben nekik. Bort is vettünk Magyarországon, hogy ne állítsunk oda üres kézzel, de ott nagyon nem akartak elfogadni semmit.
Programszervezés 5 - torta
Azt hittem, ez lesz a legkönnyebb, de nagyot tévedtem. Kaptam egy tippet, megkerestem, kiderült, hogy nem jó, nincs ideje. Láttam egy másikat, megkérdeztem, jó-jó... mégsem jó, nincs ideje, továbbadja egy barátnőjének. Egyeztetés, jó-jó, hoppá, mégsem jó, ügyelnie kell, továbbadja egy ismerősének... Itt már fogtam a fejem. Ez persze több hét hozadéka volt, és némi kockázat, hogy kész se lesz, ha ez így megy tovább. Ez a negyedik végül elvállalta és meg is csinálta.
Majdnem-lebukás
Mert mindig van majdnem-lebukás, és biztosan van lebukás is, csak azt én még nem ismerem. A kérdőjeles barátnő (aki nem biztos, hogy tud jönni - és végül nem is jön) a nagy nap előtti csütörtökön ír egy EMAILT a CÉGES EMAILCÍMÜNKRE, hogy Angela hívja föl születésnap-ügyben, mert nem tudja a számát. N-i észreveszi, főnök ott ül épp mellette, N-i villámgyorsan kitörli, majd mondvacsinált ürüggyel odamegy a másik géphez, onnan is kitörli, a töröltek közül is törli, és titkon sms-ezik Angelának, hogy szóljon már az illetőnek, hogy nem kéne lebuktatni a szervezést fél nappal korábban. Vérnyomás és pulzus az egekben, de nem, nem vette észre, huhhhh.
A nagy nap, július 10-e
Csütörtök éjjel még somlói-készítés ezerrel, fontos dolgok összepakolása, reggel menetrend szerinti indulás korábban, mivel Ági azért valamit akart szervezni a főnöknek, és megbeszéltük, hogy kidekoráljuk kicsit az irodát, ő vett tortát is (egy kis bolti Sacher-tortát). Felszálltam a vonatra... és öt perccel később, mikor bemondták, hogy Wien Meidling az első megálló, leesett, hogy rossz vonatra szálltam és ezért be fogok menni Bécsbe, hamarabb nem áll meg. Bécsben őrült futás a rollerrel a lépcsőn le (miaznekem), jegyvásárlás, lépcsőn fel, vonatba be, indulááááás... és beértem a főnök előtt, és Ági már kidekorálta az irodát. Ment a nap a maga módján, megrendelés alig, telefonok alig, tiszta ajándék volt a nap, de jól is jött, mert délután már nagyon nem akartam bent lenni. Ági a megbeszélteknek megfelelően időben lelépett, mi meg tanakodtunk a főnökkel, hogy ha már egyszer születésnap, akkor valahogy ünnepelni kellene, legalább egy séta Mödlingben fagyival, vagy valami. Aztán elment ebédet hozni, én meg már hívtam is az Oldtimer-est telefonon, hogy merre jár. Olyan remekül jött ki a lépés, hogy mikor a főnök visszaért, és letette az ebédet, pont csörgött a csomagszállítós fiú, hogy megérkezett (majdnem mindennapos csomagküldés van nálunk). Az én emberem meg engem hívott, hogy épp parkol. Mondtam a főöknek, hogy én is megyek le, mert jött egy játék, át kell vennem. És aztán ahogy mentünk kifele az épületből, meglátta a csodaautót, és kb. mint a Windows, lefagyott kicsit. Innentől nekiindult a dolog, és meg se állt éjjelig. Ebéd gyorsan, irodát elhagy, autót izzít, indul. Sajnos dugóban bentreked, majdnem egy óra csúszással Neustadtba ér, ott főnök Katanával repül, N-i telefonálgat Dáviddal meg Angelával. Sikeres földet-érés, sajnos nagy kerülővel érkezés Hornsteinba kb. 1 óra csúszással. Kopott ház, agyontetovált piercingezett vékony lány, kigyúrt tetkós srác, főnök megijed, biztos, hogy ide jöttünk? Mondom, tuti. Előkerül egy varánusz, meg még egy. Az egyik simogatható (odabújik a főnök ölébe), a másikat már nem élő kiscsibékkel lehet etetni. Van még kiskígyó, nagykígyó, skorpió, madárpók, stb. Teljesen kész :)
Indulás Dávidhoz, aki Pannival Ebreichsdorfban vár, hogy autóval elinduljunk úgymond "haza", mert másnap Horvátzsidányban találkozás van Brezovich-családice. Elköszönünk szépen a főnöktől, mintha hétfő előtt már nem is találkoznánk... bevesszük magunkat az autóba és megyünk Bécsbe, a lebeszélt étterembe, Angela már vár. Főnök hatalmasat néz, hogy hát mégis eljöttünk. El. Kellemes vacsora, traccsparti, Dávid eltűnik a bal fenéken (vittünk 60 gyertyát, azokat kellett a tortára rátűzni), majd Angela is (ment segíteni), főnöknek nagyon fel se tűnik. Aztán érkezik ez a kettő a 60 gyertyás Steyr-tortával. Főnök sokadszorra lepődik meg, N-i kacagva ígéri, hogy már több meglepetés tényleg nem lesz, tééééényleg. 1 fújásra 59-et elfúj a főnök, nem semmi. Aztán húzás haza.
Ennyi volt, szép volt, jó volt, az időjárást meg a dugót sajnos nem kalkuláltam bele a programba, ezért csúsztunk, de most már ennyivel is okosabb vagyok. Most egy ideig nem szervezek semmit, ez elég lesz pár évre... hacsak meg nem szólal az a bizonyos csengettyű a fejemben XD
3 megjegyzés:
Le a kalappal előtted Eni :)
Ja, és nagyon szépen írsz :)
A szervezés egy részének részese voltam - nem gondoltam, hogy ekkor volt. Örülök, hogy sikerült örömet szerezni vele.
Megjegyzés küldése