2017. január 2., hétfő

Második idei

Veszprémi szép láblógázás, még mindig.
Avagy:

tegnapi nagy elhatározásom volt, hogy én ma márpedig alkotok, ételt. Alkottam is, miután Dottit sikerült igen könnyedén alvásra bírni fél kettő tájban. Párhuzamosan készült
1) a tökfőzelék osztrák módra, kisebb módosításokkal (nuku creme fraiche, nuku agyonfűszerezés, nuku tökmagolaj, de azért mégiscsak jó lett, mert még a gyerekek unokatesója is tolta befele, értesüléseim szerint)
2) a krumplis kenyér, aminek a receptje az apróséfen leledzik, és a folyadékmennyiség kivételével tökéletes recept
3) a töki pompos, avagy a langalló, Kikitől, a recept a nosaltyn bújik és sokszoros sikere volt már

Szerencsére Dotti úgy időzítette a fölébredését, hogy a nagyja megvolt, mire rámakaszkodott.

A délután másik fele cukrászdába menetelt tartogatott.
Az odaút kissé rögös volt, szó szerint... ugyanis kiderült, hogy a veszprémi utak toldozott-foltozott textúrája nem kompatibilis a 3 és 1,5 éves szőkéink trappolásával. Ezt két, 8 perc intervallummal megszakított orbitális esés, majd az ezzel járó ordítás, sebesült térd, vérző ajak és pirosra duzzadt áll adta félreérthetetlenül a tudtunkra. Kell valami segédeszköz, kocsi, póráz, babakocsi, babapóráz, mittudomén, de ez így nem volt jó. A cukrászdában aztán a megtépázott idegekre jó hatással volt egy-két jó falat - szerintem sikerült végigkóstolni a fele süteménykínálatot. Avagy: kiskölökkel cukrászdába menni érdemes, az ő süteményének a háromnegyedét is te eszed meg, hehe.

Említésre méltó továbbá Panni mai mondása a langalló tésztájának készültekor (egy nagy 32-es tepsibe kellett laposan belenyomkodni, téglalap-alakban):
ez egy naaagy, kör alakú háromszög.

Dotti mai alkotása: mikor épp négyesben voltunk csak a Festő utcában este, bekattant neki, hogy csip-csip-csókát kell énekelni, mégpedig kb. tízszer. Nyújtotta mindig a kezét, csípett ügyesen, végig tartotta, utána lelkesen hessegetett, és persze ragyogott a szeme, ahogy mi többiek énekeltük, amit ő szeretett volna. Nagy dumagép, de azért a huszonakárhány szavas szókincsének még sok ez a mű egy csöppet.
Az esti lefektetésnél aztán hamar elaludt, picit szopkodott, és mikor elengedett, még a kezével félálomban HESSHESSHESS-ezett egy nagyot, így aludt el.

2017. január 1., vasárnap

Megint napos lesz a blog

... pont mint a csibe, az is napos, csak másképp. Igyekszem majd minden nap, vagyis MAJD minden nap írni, persze lesz olyan, hogy nem jön össze...

Boldog Új Évet, meg ilyenek. Veszprémben bújunk épp, mostanra egész jól megszoktuk a hőmérsékletet, az alvóhelyeinket, a nyüzsgést, mert abból azért jut bőven. Feltöltekezünk belőle szépen, mert ki tudja, mikor jövünk legközelebb.

Megmondtam Dávidnk, hogy minek az éve lesz 2í17, de ide nem írom ki. Titok.

A kölkök és magunk se vagyunk betegek már egy jó ideje, kb. 8-9 napja, előtte pont a magyaroknak szervezett nagybanzájra sikerült lebetegednem annyira, hogy hangom is alig volt. Szépen hozzácsapódott az időszak ahhoz a beteges részhez, amit még november közepe felé kezdtünk el egy kishányós-hasmenős csodavírussal. Annak pár nap alatt vége volt, de azt követte a hörghurutos-taknyos borzalom, ami egészen szépen ping-pongozódott sokáig,  alaposan megkeserítve a budapesti ott-tartózkodásunkat, mert Gabiékon kívül senki se merte vállalni a velünk való találkozást. Megértem, persze - de akkor se örülök neki. És most jó ideig nem is lesz több alkalom, ahogy a Wiener Neustadt-i magyarok sorsát is csak visszafogottan fogom igazgatni egy ideig - van elég dolgunk. Kezdetnek haza kellérni és rendezni sorainkat odaát. Utána Panninak lesz születésnapja, aztán Dottinak névnapja, aztán dávidnak új munkahelye, reményeim szerint. Aztán előbb-utóbbköltözni is kell, de egy farsangi és egy húsvéti bulit még utoljára elvállalok a népnek. Búcsúajándék a csoportnak, kevesen tudják... annyi lesz neki, ahogy jött, úgy vész el.

Megyek, mert a régi jó szokásunkat, hogy Dáviddal időnként rajzfilmsorozatokra vetemedünk, még megtartottuk.

A karácsony amúgy pont olyan volt, amilyennek tavaly leírtam, hogy olyan legyen. Majd megmutatom... majd.

2016. november 9., szerda

Karácsonyozás lesz, FASZÁNYOSAN

Mikor azt hiszem, hogy ennél nagyobb dobásom már nem lehet a Wiener Neustadti Kisgyerekes Magyarok főszervezőjeként, akkor kiderül, hogy ó, hát hogy_a_fenébe_ne.

Ennek köszönhetően az idén a Mikulás-buli és a Karácsonyi-buli össze lesz vonva. Egyszerre. És klassz lesz. Lesz mesejáték - csak le kell írnom a mesét, előkeríteni a jelmezeket, próbákat szervezni, díszleteket keríteni, dramaturgként megkomponálni és persze szerepelni benne. Lehet, hogy Panni is szerepel majd benne. 

Lesz énekkar. Én válogatom ki az embereket bele. Próbák lesznek, szólampróbák. Még sose dirigáltam énekkart... na majd most. Dalok már vannak, kották félig, hangszeres kíséret is lesz... huhhh. Emiatt azért izgulok egy "csöppet".

Meg persze ajándékvásárlás, kézműves workshop, ételek-italok elrendezése, mielőtt tízen hoznak ropit...

Azt hiszem, táncot most még nem tanítok be a gyerekeknek - tán jövőre ráér. Vagy... ki tudja. 

Megint nem fogok unatkozni.

Király vagyok, ez kérem, tény. CSÚCSKIRÁLY.

2016. október 26., szerda

a szó kincs

Dotti így:

Enne / Enná / Enn = ez én vagyok, avagy Enka, már vagy három hónapja
Enne = ez az Apa, pár napja
Pápp = paprika
PPPPÁ = Panni
AUAUA = kutya, avagy vauvau, már kb. négy hónapja, az első szava (a labda-próbálkozások valamikor elmúltak)
BVVVV = repülő
TETE = teteje valaminek
EMM = hamm, amikor bekap valamit
EZZZZ = ez
AZZZZ = az
FFFE = föl (a "vegyél föl" kezdeti szava)
FFÁ = fa
ZZSI = eddig egyszer volt, a zsipp-zsupp-játékot kérte vele
MÁÁU = fölfele ívelő, szinte sikításba átmenő hang, a macska nyivákolását utánozandó
ÁTTÓ = autó (ez ritka)
NENENE = ne (tiltakozás)
MM-MMMM = az a hang, amit akkor mondunk zárt szájjal, mikor nemet intünk
JÁJÁJÁ = láblábláb (rugdos vele közben, ülve)

A többi inkább halandzsa, mindenféle TOTTTÓ-kat meg BÁÁBÁÁBBBBÁ-kat mond, de nem totózunk, és nem a babát érti alatta.

Panni meg így:

Mérgesen elkezdem elkészíteni az ételt 11-kor, alig van időm 11:30-ig, mikor már kilépek a kertkapunkon. Bevágok valami maradék gyümölcsöt kistálastul a hűtőbe, megbosszulja magát a galád, mert kihullik, le a földre, placcs. Panni néz, néz, és elkezdi fogalmazni (szó szerinti idézés következik):
"A nagyi... a nagyi... kitakarította az egész lakást... hogy ne legyen kosz... Enka, Enka... ne hagyd, hogy megint legyen. Ne csinálj ilyet!" - és sírva a karomban landol. Hopp. Affene, a kétéves helyreteszi a családot.

Meg ilyet is:
És akkor jött a róka, és meghammozta ... a Dottit!

A többit nem írom le, gyűjtjük szépen. Helyükön vannak a kölkök. Én meg próbálok a helyemen lenni.

2016. október 25., kedd

fotók és technika

Kedves közönségünk,

amint rápillantottam a blogra (és itt bukom le, hogy csak most néztem meg), észrevettem, hogy mind az akvárium a halakkal, mind a lányok képeiből álló albumra mutató, diavetítésnek álcázott link eltűnt a(z) (jobb) oldalról. az a helyzet, hogy a google fotók átveszi a google picasa helyét és az újat már nem tudjuk úgy beágyazni.

a mostani megoldást itt jobb oldalt fölül láthatjátok: linkek képek nélkül, három kategóriában. (itt vannak a linkek is, ha valakinek pont az kellene:

Panni: https://goo.gl/photos/1Ma8YPhm1VVntv3p8
Dotti/Luca: https://goo.gl/photos/QM1sAtotdnsnKrQd8
közös képek: https://goo.gl/photos/y2QZ5QNV1AhzUp1W7
)

vettem egy olyan kütyüt (eye-fi mobi 8gb), hogy a fényképezőgépből kapásból áttölti a telefonomra a fényképeket, az pedig kapásból feltölti a netre (google photos, privát módon), így a fényképek napi frissítése a lányokról pár lépéssel lerövidült. ennek remélhetőleg az lesz a folyománya, hogy gyakrabban láttok friss képeket a fenti albumokban! (mármint a remény még nem halt meg..)

jó nézelődést :)

2016. október 3., hétfő

Nézzünk szét

Ma nőtt ki Dotti hatodik foga. Legalábbis a hegye már kint van. A lényeg úgyis a hegye, mert ki ír arról, hogy "Most már kinőtt a foga oldala is!" ??

De érdemes szétnézni mindenfele. Velem az van, hogy. Nem fáradok el. De nem élek egészségesen. Kólát iszom este stikában, nem a gyerekek előtt. Viszont szoptatok éjjel, tehát Dottiba biztos bejut néminemű nedű. Nem baj. Nekem kell. De keveset iszom, nem függő módon. És zabálok, mert a mostanában elfogyasztott ételmennyiség alapján ezt nem nevezném étkezésnek, sokkalta inkább zabálásnak. És továbbra sem megy a súlyom se föl, se le. Jó fej ez a test, csak nem vagyok neki elég hálás. Tán az leszek, ha befejezem a szoptatást. De nem fejezem be. Majd múlik. Még tűröm és bírom, és szeretném tovább csinálni. 

Dávid nem keres munkát, vagy igen. Épp hangulatfüggő szerintem, mert ha nagyon elege van a gyerekpesztonka szerepéből, akkor nekidurálja magát és pályázik. Más kérdés, hogy úgy pályázik, hogy már felvételi elbeszélgetésre sem hívják be, mert leírja, hogy csak délelőtt 11-ig tud dolgozni. Ez így is van... de ezzel elijeszti azokat is, akiknek ez nem lenne probléma. Ő így érzi őszintének. Szép dolog őszintén segélyen tengődni?

Nem igazán élünk a korunknak megfelelően. Én valószínűleg kortalan vagyok belül, mert élvezem, ha játszhatok a játékokkal (ez kölökmentesen is így volt - de a társasjátékokat továbbra is utálom). 32 évesen nem zavar túlzottan, ha hazafelé menet a földön ülök a vonaton, mert nincs máshol hely. És töpörtyűt eszem zacskóból, vagy saját magam által az elvitt alufóliapapírból hajtogatott villával eszegetem az ebédmaradékomat a dobozból. Nem zavar, ha a lányokkal meghallunk valami zenét egy autóból vagy egy házból, és táncolunk az utcán. Hogy bizonyos helyeken igenis naponta nézem, hogy ki van-e téve valami, és segélyszervezeteknek mentem a kukákból a holmit. 

Valószínűleg azt gondolom magamról, hogy nagyonnagyon más vagyok, mint mások. Pedig csak nagyon vagyok más, nem nagyonnagyon. Szánalmasan keveset hozok ki a tudásomból és a képességeimből, de azokat legalább megteszem. Ilyen vad dolgok a Winere Neustadt-i Anyukák csoport a Facebookon, ahol én szervezek kb. mindent. A dekorálás, a gyűjtögetés. A cégünk honlapja. A hétvégi zenede. Más két gyerek meg a munkája mellett pihenni szeret - én azon siránkozom, hogy milyen keveset teszek és mennyi mindent tehetnék. De meg is fogom tenni. Csak jusson rá minden - hely, idő, erő, alkalom.

Nem tudom, hová fogunk költözni. Sopronhoz szerintem nem lesz elég a mostani keret. Intézmények szempontjából Sopron a nyerő. Közelség szempontjából is. Megnéztük az intézményeket. Valószínűleg a jelen szabályok szerint Panni és Dotti nem járhatnak egy intézménybe. Az egyikük bölcsődés korú lesz, a másikuk óvodás. Lehet, hogy ez nem is baj, és nem árt, ha egymás nélkül is föltalálják magukat. Meglátjuk. Addig még történhet sok minden.

Furcsa hormonjaim vannak. Ha iszom egy bizonyos teát, akkor semmi gond nincs. Ha elmulasztom egyszer is, akkor kvázi megjön. Nem nagyon, csak egy icipicit. Pár napig. Utána megint nem. Nem fogok küretre menni, és voltam vizsgálatokon. Nem találni semmit. Majd rendeződik. Amit egy tea megállít, az nem olyan durva. Magánügy, de ha ide se írom le, akkor elfelejtem később, hogy mikor is volt ez. 

Panni mondja az okosságokat. Gyűlnek, gyűjtjük őket. A szokásos jópofaságok, egyszer majd mutatok párat. Dotti is a szokott iramában (= rohadtgyorsan) fejlődik, csak hát az idő telik lassan. Most már szavas, mert a hónapok óta leledző VAUVAU mellé bejött a csecsemő szóra a "CSECSE" (de arra is mondja, ha ettszik neki valami - ezt tőlem örökölte), meg a hetek óta dívó közelre mutató szócska, "EZZZ". Furcsa tudni, hogy a többi senyved az óvodában, a mieink meg itthon "havajoznak". Sokat segítenek, de persze fárasztanak is. Panni kér dolgokat, szépen, udvariasan, de sokszor - Dotti nem kér, ő elveszi - pakol, mint állat. Panninál ilyentájt mondtuk azt, hogy PAKOLI-gyerek - jó kis népies Ó-betűvel megnyomva az A-t. 

Valahogy emígy vagyunk. Puska, aki apám volt, hiányzik. Jó rá emlékezni, nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe. Megvan a piros mellénye, minden hónap 22-én fölveszem. Az élőké az emlékezés joga. Furcsa belegondolni, hogy kb. 80-90 év és Panni meg Dotti is halottak lesznek majd. Én meg aztán főleg. És persze Dávid is, és mindenki, aki most él. Érteni értem, de elé nehéz elképzelni.

Megyünk szépen, és csak utólag látszik, visszanézve, hogy jó volt-e az irány. Nekem tetszetős a tájkép, csak kissé kacskaringós az út.


2016. szeptember 11., vasárnap

Pörgünk továbbra is

Valamiért nem kellemes leállni, még akkor se, ha az ember történetesen elkap egy náthát. Szinte említésre sem érdemes, amúgy is a kölkök hozták be a családba, és már sikerült kiirtani az írmagját is.

Azt azért be kell látni, hogy jelentős mennyiségű időt el tudunk lógni, mind a kölkökkel, mind nélkülük - ehhez nem kell gyerek, hajlamunk van rá. Másfelől legalább azzal töltjük az időnket, ami jól esik. Akkor is, ha ez éppenséggel egyáltalán nem hasznos. Talán majd az lesz. 

Igencsak meggyökeresedett piciny sötétszőke fejemben a gondolat, hogy mégiscsak Sopronban veszek egy házat. Ingázó lennék, azt hiszem. Nem tudom, ez mi mindennel jár. Valószínűleg nem kevés változással. Hogy mennyire pozitív vagy kevésbé pozitív lenne ez a változás, azt nem tudom. De csalogat az elképzelés, és sürget az idő. Panni maholnap tényleg ovis korú lesz, Dotti is középsős bölcsis lesz úgyszólván, mire véget ér a GYES-es vagy milyen időszak. GYES vagy GYED, nem is tudom, a magyar elnevezés kevésbé érintett, itt mindenki csak úgy hívja, Karenz - és nem a pénzt értik alatta, hanem az itthonléti időszakot.

Ha lenne még egy csecsemőnk, akkor én lennék az, aki az itthonléti időszakot vállalja. nekem megy, hogy dolgozom mellette - Dávidnak nem. Furcsa lenne. Egyelőre esély sincs rá. Először az anyagi helyzetet rendezzük szépen. Utána ház. Kerttel. Szigorúan. NAGY kerttel. Még télen is lesz benne jóféle, amilyen enyhe teleink vannak. Pont jó lesz. Ha mást nem, hát felöntünk a kölköknek egy nagy pocsolyát, az bejegesedik és lehet rajta jégkorizni. Én nem tudok, Dávid igen. És vett ma a bolhapiacon jégkorcsolyát. Nem magának...

Azt gondoltam ki továbbá, hogy halott NAS ide vagy oda, a kultúrmappának _legkésőbb_ Panni harmadik életévének betöltéséig _készen_ kell lennie. Dávid úgyis mindig azt emlegeti, hogy van az a könyv, "három éves kor után már késő" a címe. Én nem olvasok ilyeneket - de a szlogen pont megfelel. Pragmatica maxima, hehe.

Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban se fogok túl sokat aludni éjfél előtt. Panni szavával élve: csúcskirály!