2017. január 16., hétfő
Olvastam valamit
Alakul
2017. január 15., vasárnap
Zenede lesz
Tettem szép, kidobott fenyőkről lenyisszantott ágakat az ajtókra meg az ablakokra most éjjel. Hópelyhek is kerültek föléjük, most már csak némi műhó-vatta meg aranyozott tobozok, fahéjrudak hiányoznak. Decemberben túl nagy volt a hajtás, de azért még két hónapig tél lesz.
Megint elég késő lett... a fene. De legalább képben vagyok ingatlanügyben :)
2017. január 13., péntek
A vicces figurák
A másik a tenyeremet vette a kezébe és az ujjával körkörös mozdulatokat írt le rajta, miközben megkérdezte, mi a kedvenc ételem. Mondtam a makarónit (azt megértik), erre azt mondta, hogy akkor most szagoljam meg a tenyeremet, és mikor az orromhoz emeltem, kicsit ráütött. Ez volt a poén, csak szólok.
A harmadik német szójátékokat mondott, mint pl.
Ananas - deine Hose ist nass (ananász - nedves a gatyád),
Tomate - deine Mutter ist eine Kakerlake - paradicsom - anyád egy csótány.
Még gyakorolnom kell, hogy a 8-9 évesek humorát értsem.
Ezenkívül a szünetben szkanderoztunk is, négyen nem tudták lenyomni a karom - harmatgyengék??
Dávidnak valami valahol beakadt a nyakánál, alig tudja elforgatni. Volt orvosnál, megröntgenezték, majd hétfőn tudunk meg többet, addig valamilyen gyógyszereket szed rá.
Nehéz hamar ágyba kerülni
Most akkor vagy valami _nem_ lesz kész, vagy én _leszek_ teljesen kész előbb-utóbb, ha nem tanulok meg időben lefeküdni. Holnap iskola, tanítás. Meglátjuk, mennyire hiányoztunk egymásnak az osztàllyal :)
2017. január 12., csütörtök
Kellemesen
Tegnap volt Gabi, nagyon jó volt, hogy jött. Hozott finom rágcsát tunkolósokkal, nyamm. Meg gyerekruhákat, Panni a virágos sárga ruhára azonnal rávetette magát, mikor ma fölfedezték a kupacot. Dottinak a pöttyös piros felső kellett nagyon (annyirabnem meglepő, háthiszen a neve is DOTT-i). Gabival jót ettünk, jót ittunk, és egy jót vízipipáztunk is, kellemesen. Dotti csak egyszer sírt föl éjjel ezalatt, rendes volt tőle.
Ma végre sikerült kellemesen megszakadni a munkában is, már nagyon hiányoltam az életérzést. Nem vagyok hozzászokva a munkamentes hetekhez, azért minden szépsége mellett mégis megterhelő volt a "szabadság". Én gürizni szeretek, megszakadni valamiben, vagy beleszakadni, valahogy így. Kellemesen.
Holnap is egyedüllét vár még odabent, aztán péntek 13-án tanítás.
Ujjal pötyögni a Lenovon vonaton ülve macerás, nem győzöm kijavítani az elgépeléseket.
Szervezni kell azt a szülinapot, kell valahonnan egy gyerekkonyha-csap. Meg meghívókat gyártani Pannival, saját (négy)kezűleg.
2017. január 10., kedd
Emberek, tapasztalatok
Bolhapiac, vasárnap délelőtt. Dávid mutat egy török úriembert, vett tőle szép ház alakú teáskannákat. Megköszöntem törökül, meglepődött, hogy én most akkor török vagyok? Hehe, még mit nem. Ezek szerint hiteles a kiejtésem, nem ez az első eset. Nagyon szimpatikus úriember volt ettől teljesen függetlenül is, Dávidnak hosszan ecsetelte, hogy a hun Attila közös ősünk, csak sajnos sok magyart nem is érdekli a saját történelme. Szürkéskék szeme volt és fehérebb bőre, nem a tipikus mezei bajszos-barna török külsőre sem, amilyen százával jön szembe ezen a környéken.
Hétfő, munkahely. Kolleginától frissen megérkezve hallom, hogy valamit el kell hozatni majd, rákérdezek, hogy ésca másik árut nem? Kiderült, hogy tévedtem,ca másik árut nem annál a beszállítónál rendel tük meg, kollegina kissé bosszús lesz tréfásan, "teljesen összezavarsz itt engem" - mondja, és rákoppint a kezemre tréfásan, hogy azért érezzem. Hozzáteszi, hogy bocs, megy tovább.
Kedd, vonaton. Mellettem török öltözékű, törökös arcú, hófehér bőrű, gyönyörű nő beszélget egy nekem háttal ülő hölggyel. Kezében fehér bőrű, kékszemű, pàr hónapos csecsemő. Tökéletes kiejtéssel, hibátlan osztráksággal beszél. Ha újságíró lennék, megszólítottam volna, kerekedett volna belőle egy integrációdicsérő nyálas cikk, fotókkal.
Csak én nem vagyok hajlandó integrálódni, pedig rajtam nem is látszik.