Minden.
Nincs túl sok türelmem hozzá. Meglátjuk, mire megyünk.
2017. május 1., hétfő
2017. április 13., csütörtök
A nagy csönd oka
A szombati húsvéti buli egészen jól sikerült. Rengeteg finom kaja, sok lelkes tojásfestő anyuka és gyerek (apuka sajna egy se próbálkozott dekorálni), sok ügyesen elkészített tányérkosárka, négy vízzel is meglocsolt anyuka, 3 vízzel meglocsolt kislány, sok-sok kölnivel meglocsolt nőnemű egyén, ajándékátadás, zabazabazaba, takarítás. Rengeteg megmaradt kaja, nem főzünk eg ideje, még mindig van mit enni. Gábor is volt egy röpke hétvégére, remélem, nem bánta meg, mi örültünk neki, de nagyon rohanós volt a tempó.
Viszont sajna már korábban írtam, hogy a mieink betaknyosodtak-behurutosodtak (én Dávid biciklis túráját hibáztatom továbbra is) még az ünnep előtt. És a nagy hűhóra való tekintettel, meg tán arra, hogy csak a lányok átöltöztetése után tudtam magamat is átöltöztetni. És ez időbe tellett, és Dávid valamerre másfele lefetyelt épp, de nem segített, pedig utána is kiabáltam, az egész termen át lehetett hallani. Nos, másnapra már én is meg voltam fázva, és harmadnapra köhögtem is, mint állat. És azóta is. Pedig orvosnál is voltam, de el lett bagatellizálva a betegség és nem kaptam antibiotikumot. Emiatt a gyerekeket is visszafertőztem, Dávidot is megfertőztem és én sem vagyok még épp remekül. Szerencsére otthon van antibiotikum, és mi most szépen elmegyünk érte.
Budapest, Budapest, te csodás... gyógyítsd meg szépen szülötted, meg a tartozékait is. Adj nekik jó napokat, adj napot és esőt, adj vidám perceket és pihenést! Hadd legyek otthon... megint. Nagyon szeretek otthon lenni.
Itt nem vagyok otthon.
2017. április 8., szombat
No, alakulunk
Szegények most még köhögnek is, főleg Dotti (a múlt éjjelt végigköhögte, most épp csöndben van, de tán csak azért, mert csak mostanra lett készen a stefánia-vagdalt. A franciasaláta már megvan, kint pihen és hűl a kb. 6 fokban.
Locsolás lesz... jujj. Egyszer locsolt meg Dávid, akkor sajnos nagyon álmos voltam és egyáltalán nm számítottam a nagy vödör hidegvízre. Szegény azóta is emlékezhet a bosszúmra, mert azon kívül, hogy derekasan megsértődtem (vidéki módszer városi lánnyal szemben nem túl fair dolog, hajnali hatkor), minden létező alkalommal kiaggattam az alsónadrágjait a nagyérdemű kollégium különféle pontjaira szerintem kb. fél éven át. A nem tisztákat is.
Most viszont meg szeretnénk mutatni a magyar virtust a gyerekeknek, és még élvezetessé is kell tenni, tehát nagyfőnökként mindenképp kapok a nyakamba pár liter vizet. De nem fog váratlanul érni, nem lesz reggel hat óra, ott lesz kb. 40 ember, ennek a fele ugyanazt fogja kapni, mint én. A víz elméletileg langyos lesz, direkt viszem a vízforralót, mert a 15 fokban a locsolás a kisebbeknek bizony csúf betegségeket eredményezhet a "valódi" húsvétra. Nekem mondjuk ez lesz a valódi, a nagybuli, amit csak én tudok ilyen profin megszervezni. Azért is csinálom.
Holnap nem hinném, hogy írni fogok. Estére azért eléggé el leszek fáradva. Bár ami azt illeti, ha most az órára pillantok... de nem. Minek azt.
2017. április 4., kedd
Pont ez kell húsvétra
Dávid ma szépen elvitte a gyerekeket bicikliboltba, meg játszóterezni, és a végére rittyentettek egy bevásárlást is. Az egy dolog, hogy a bevásárlás háromnegyedét úgy borítanám vissza a boltba, mint annak a rendje, és Dávid többet nem megy vásárolni, majd csak ha munkája is lesz, ami _tisztességes_ és nem 8 óra egy héten.
De. A gyerekek
(mindkettő)
tak-nyo-sak. Pont ez kell nekem a húsvéti nagybanzáj előtt meg alatt, két nyafka, folyton taknyos gyerek. Így aztán lesz értelme a locsolásnak. Majd a sarokba állítom őket és az összes hímneműnek kikötöm, hogy azokat ott ne, mert az a göthös részleg, no-go.
A lakás persze egy szemétdomb volt, amikor hazaértem, se szellőztetés, se rendrakás, mocskos tányérok elöl hagyva, vacsorára terítés még 10-15 perc fürdetgetés után sincs sehol. Na, pont ez kell nekem, hogy míg én 5,5-6 órát dolgozom és utazom is egy-egy órát, addig itt a nagy szabadság tenyésszen és rakhassam a rndet háromnegyed nyolckor, mert nem lehet megmaradni a konyhában meg lépni a lakásban.
Retorziók lesznek, de sajna nem Dávid fogja igazán megszívni, hanem a gyerekek.
1. A játszóterezés bizonytalan ideig szünetel. Ha min. 2 héten át tipp-topp lakás fogad, mikor hazaérek, nincs elöl szennyes, nem hányódnak játékok a nagyszobában, stb., akkor esetleg beszélhetünk egy max. 20 perces kint létről. Addig semmi, max. a szemetet segíthetnek kivinni. Ha Dávid mégis kiviszi őket, esténként hallgathatják majd az intelmeket. A végén kedvük se lesz kimenni.
2. A gyerekeknek ezentúl éjjel-nappal azt kell hallgatniok majd tőlem, hogy: tedd a helyére, le se vedd, vidd vissza, nem játszhatsz vele, mert szétszórod, stb. Ha Dávid ebben nem partner, hát beléjük verem én, majd rászólnak ők a végén, Panni már tud ezt-azt. De nem hinném, hogy ez az egészséges.
3. Őrmester lehetek a saját családomban - remek. Mondhatni, kurva jó. Érdekes, Panni ismeri azt a szót, hogy kurva. Ha Dávid nem menne az agyamra a léhaságával, akkor nem ismerné. De ha nem köti fel a gatyáját, mehet úgyis (és akkor Panni megint csak nem fogja ismerni ezeket a szavakat - ha nincs Dávid, nem fogok káromkodni se).
Mikor a barátunk, Kori van itt, nála rend is van, időben készen is vannak, esznek is eleget, mégse lesznek betegek, és rendesen foglalkozva van a gyerekekkel. Pénz kérdése, pénz pedig (még) van. Nekem van, mert én ugyebár dolgozom is.
De. A gyerekek
(mindkettő)
tak-nyo-sak. Pont ez kell nekem a húsvéti nagybanzáj előtt meg alatt, két nyafka, folyton taknyos gyerek. Így aztán lesz értelme a locsolásnak. Majd a sarokba állítom őket és az összes hímneműnek kikötöm, hogy azokat ott ne, mert az a göthös részleg, no-go.
A lakás persze egy szemétdomb volt, amikor hazaértem, se szellőztetés, se rendrakás, mocskos tányérok elöl hagyva, vacsorára terítés még 10-15 perc fürdetgetés után sincs sehol. Na, pont ez kell nekem, hogy míg én 5,5-6 órát dolgozom és utazom is egy-egy órát, addig itt a nagy szabadság tenyésszen és rakhassam a rndet háromnegyed nyolckor, mert nem lehet megmaradni a konyhában meg lépni a lakásban.
Retorziók lesznek, de sajna nem Dávid fogja igazán megszívni, hanem a gyerekek.
1. A játszóterezés bizonytalan ideig szünetel. Ha min. 2 héten át tipp-topp lakás fogad, mikor hazaérek, nincs elöl szennyes, nem hányódnak játékok a nagyszobában, stb., akkor esetleg beszélhetünk egy max. 20 perces kint létről. Addig semmi, max. a szemetet segíthetnek kivinni. Ha Dávid mégis kiviszi őket, esténként hallgathatják majd az intelmeket. A végén kedvük se lesz kimenni.
2. A gyerekeknek ezentúl éjjel-nappal azt kell hallgatniok majd tőlem, hogy: tedd a helyére, le se vedd, vidd vissza, nem játszhatsz vele, mert szétszórod, stb. Ha Dávid ebben nem partner, hát beléjük verem én, majd rászólnak ők a végén, Panni már tud ezt-azt. De nem hinném, hogy ez az egészséges.
3. Őrmester lehetek a saját családomban - remek. Mondhatni, kurva jó. Érdekes, Panni ismeri azt a szót, hogy kurva. Ha Dávid nem menne az agyamra a léhaságával, akkor nem ismerné. De ha nem köti fel a gatyáját, mehet úgyis (és akkor Panni megint csak nem fogja ismerni ezeket a szavakat - ha nincs Dávid, nem fogok káromkodni se).
Mikor a barátunk, Kori van itt, nála rend is van, időben készen is vannak, esznek is eleget, mégse lesznek betegek, és rendesen foglalkozva van a gyerekekkel. Pénz kérdése, pénz pedig (még) van. Nekem van, mert én ugyebár dolgozom is.
2017. április 3., hétfő
Mondogattam korábban
... a szőkébbiknek, hogy egyszer csak Dotti majd azt mondja neki: Panni, gyere, játsszunk! Ezzel biztattam, mikor még inkább csecsemőformájú volt a húg, és nem lehetett vele túl sok mindent kezdeni. Ma hajnalban Dotti (meg persze én) megint fent kukorékolt, ezek szerint nem fárasztotta ki eléggé a tegnapi (tor)túra. Ilyeneket mondott:
Adok... Panninak. Panni, Panni.... alszik. Panni alszik. Panni... gyeje... játszani... velemm... pöjgettyűset!
És ezt szerencsére akkor is elismételte, amikor a Szőke már nem aludt. Panni örült :)
Jó dolog a fejlődés, sírja vissza a fene a csecsemőkorszakot! Már csak Dávidot kell végleg megrugdosni munka-ügyben :P
Adok... Panninak. Panni, Panni.... alszik. Panni alszik. Panni... gyeje... játszani... velemm... pöjgettyűset!
És ezt szerencsére akkor is elismételte, amikor a Szőke már nem aludt. Panni örült :)
Jó dolog a fejlődés, sírja vissza a fene a csecsemőkorszakot! Már csak Dávidot kell végleg megrugdosni munka-ügyben :P
2017. április 2., vasárnap
Kirándultunk sokat
A kirándulás napivicce:
Dotti talált egy követ, de Panni előtte már beszebelt négyet (!). Mikor Dotti is elkezdte mustrálni a kezébe került követ, buzgón ismételve a "KŐ" szót, sietve kikaptam a kezéből, eldobtam, és mondtam neki, hogy: "Ez egy itteni kő, ez most itt marad." Erre ezt válaszolta: "Enikő... Enikő.... Stessszkii-Bendessz..."
Egy ideje amúgy elkezdte emlegetni a vezetéknevét, nem értjük, miért. Egy helyen hallhatta, egyszer, az orvosnál, múlt héten. Nem fér a fejünkbe, hogy jegyezte meg. Lehet, hogy Panni mondogatta neki?
Mindenesetre ma hatalmasat kirándultunk a főnökékkel. Csudajó volt. A két lány nagyon derekasan állta a sarat, hosszasan rótták az utakat a meredek emelkedőn fölfelé.
2017. április 1., szombat
Kedves Április
Légy szíves, keríts Dávidnak rendes munkát, ami nem 8 óra dobozpakolás hajnalok hajnalán, miközben a mechatronika diploma a sarokban sír. És nem szép kertes ház sem ártana Mattersburgban, ami persze bérelhető, és elég jó az elhelyezkedése is.
Elég bolond kérések egy szép hónaphoz, de ki tudja. Ma úgyis szabad.