2018. július 24., kedd

Pár szóban a 8 hónaposról

Stabilan meg tud állni, kb. 20 másodperc a rekordja, ezt a strandon produkálta füves ferde talajon múlt pénteken (5 napja). Fogódzva lépeget, magától nem indul el, de felé tud állni kapaszkodás nélkül is. Lovag-pózból, az az izgi (féltérdről).

Mostanság már nagyon fogassss. Rág, eddig is rágott, de jelenleg az alvásába is bezavar, hiába hullafáradt, kifordul és rágja a támasz-szék fa háttámláját. Ezerrel. Az ujjamat. Az államat. A ruhát. A kulcscsontomat. Mindent. 

Érzékeny. Lehet, hogy úgy fog járni, mint Panni, ha sokk éri. Ő is egyre nagyobb szünetet tart a koloratúr-szoprán, kétségbeesett vonyítása előtt, nem vesz levegőt. Nem lilul, de nem vesz.

Mérve lett tegnap. 9,32 kg és 71,5 centi. Hehe. A 74-es alig jó rá... 

Babababa, mememe, mammama, ugyanez nyíltabb hangzókkal. Újabban Tyeeee. A TY valahogy kidugott nyelvvel képződik.

Természetesen midnenevő, ha a kemény csonthéjasakat nem számítjuk, az fog híján necces. Ledarálva persze mindjárt más. Az etetőszékét nehezen viseli, az ölemben jól elvan. Az autózás csak akkor a kedvence, ha kapaszkodhat két kézzel az előtte leledző ülés fejtámaszába (két fém rúd). Akkor örömében csupa ruganyos ugrándozás az egész gyerek. A gyerekülést nagyon nem neki találták ki. Folyton félek, mikor bukunk le valami rendőri ellenőrzésnél.

Dávidot is nagyon kedveli, de folyton rajtam csüngene. Pannival nagyon egyre pendülnek, Panni fölkapja és hozza hozzám. "Egy kicsit sírt, ezért idehoztam neked." Újabban Dotti is kedveli, "Tessék, Danika, ezt neked szánom, össze is nyálazhatod." De ő nagyon nem tűri, ha Dani beleiszik a vizébe, vagy megrágja a szandálját, urambocsá' hozzáér. Dotti nagyon szuverén jellem. Ma rámorgott Danira, jó hangosan. Dani elértette, hatalmas krokodilkönnyes hisztit kerített. 

Éjjel csupa szopat minden, nem tudom megszámolni, hányszor kelek hozzá. Tej van bőven, még a teljesen vegyes étkezése mellett is.

Mit írjak még? A szeme zöldül, vagy barnul, nem olyan kék, mint amilyen volt. Sárgás a szembogara körül. Csavargatja a csuklómat, megnyomja a leszállásjelzőt a vonaton (azt imádja). Ugyanúgy eldobom a kalapom neki is, mint Panninak. Utánamegy és elkapja.

Kihagytam: engem úgy hív, hogy "En-ne". Kb. egy hónapja. Este, ha nem vagyok mellette, mikor fölébred, mindig ezt mondja, elég panaszosan.

2018. július 9., hétfő

Túl sűrű

Elég sok minden.
Mondjuk a blog is, ha csak másfél havonta jelennek meg a bejegyzések. Tény.

Dávidnak van munkája. Pénz van belőle, Magyarország felé van, tehát útba esik a gyerekek oviba-szállításakor. Nem túl nehéz munka, gyártósori felügyelet. Egy helyen van, nincs küldözgetés, nincs gyorsan-hajár, mert jön az ügyfél. Eddig jó.

Kétműszakos. Ez már nem jó. Szerintem nem tesz jót. Nekem biztos nem. Főleg, ha nekem is be kell mennem. És mivel a Resch cég is épp oszladozófélben van, az elmúlt hetekben igen sokszor be kellett mennem. Danival, persze. Hova tenném? Nem azért hoztm a világra, hogy holmi bébiszitter karjaiba rakjam héthónapos korában.

Dávid pedig, mikor nem vagyok itthon, és ő itthon van, mindenbe tojik bele magasról. Ez nagyon nem tetszik.Széllel szemben nem lehet haladni. A háztartás közös, a vezetése is közös kell hogy legyen. Holnap pár dolog kiröppen a lakásból, aminek a takarítását nem vagyok hajlandó magamra vállalni. Az elöl hagyott joghurtos bödönök, maszatos kanalak és egyebek szépen bent dognak landolni a ruhásszekrényében. Ez nem hotel. És nem légy- és muslicanevelde. Így is itt araszol a hatlábú a monitoron, nem győzöm irtani.

Szépen gyűjtögetek saját házra. Nekem lesz. Kis idő még.

2018. június 1., péntek

spontán hétköznapok

Eni talált a willhabenen egy ingyen elvihető faházat:
Spielhaus/ Stelzenhaus/ Baumhaus

..úgyhogy fogtuk és elhoztuk :) (jó, két embert és egy kisteherautót azért kellett hozzá szervezni, meg jól jött az osztrák ünnepnap, de jól ment) íme az eredmény: a lányok kisházat kapnak

2018. május 26., szombat

Hát ez se lesz hosszú

Nehéz ilyen későn, csöndesen gépelni. Főleg sokat.

Történnek a történések, voltunk mahálisozni Sopronban, utó-majálisozni BP-i fogorvos-látogatás után Rákosligeten, majdnem ránk dölt egy méretes faág a rákosszentmihályi játszótéren, ellenben a gyerekek életükben először láttak testközelből tűzoltóautót és faág-levágást (jelzem, én is). A fogam továbbra is le van törve, de másik négy be lett tömve, de jó. 

A gyerekeket fölvették a bánfalvi oviba Sopronban. Ma ott voltunk Gyereknapon. Remek szervezés volt, szép kivitelezés, jó helyük lesz ott.

Imádom a  kertemet, de el  vagyok csúszva az idővel. Nem baj, a szeptemberi dinnye is dinnye. Meg uborka, paradicsom, cukkini, karfiol, brokkoli, karalábé, paprika, füge, tök, krumpli, eper, málna, hagymafajták, retek, sóska, kukorica. Esetleg napraforgó, hajdina, bab és borsó. Meglátjuk, mi sikeredik. Imádom, mondom.

Epret szedni is voltunk a minap, csütörtökön. Kedvenc Jobaháza, ezúttal a tulajdonost is megismertük, egy órán át mutogatta a csodakertjét, benne a szőlőt, padlizsánt, szedret ... Dani hősiesen bírta. Az eperfeldolgozás még folyamatban van, négy kiló ment szörpnek, a gyümölcshús maradéka lekvárnak. Két kilóból likőr lesz, már nyúvad a napon, bekeverve. Egy jó adag turmixként, krémlevesként fogyott el, a lányok nyersen is rájárnak. Dani nem, de csak azért, mert még nem tud járni. De szorgosan gyakorol, a lépegetés már megy. Még kapaszkodik. Fél kézzel olykor.

Lesz még kevert lekvár (mentás, rebarbarás, ananászos stb.), holnap egy piskóta, meg eperhab, ha sikerül. Tiramisu epresen, jujj. Banános eperturmix. 16,5 kg eperről beszélünk ám. Ketten szedtük, Dáviddal, én Danistul. A felét rajtam alva töltötte, háton hordozva. A felét kézben,ölben, fűben, mikor hogy. Mostanra már mind ki van csumázva. Kb. 4-5 kiló maradhatott a hűtőben max. Annak is annyi lesz holnap.

Nincs bajom a téllel, de ilyenkor tobzódás van. Egész nyáron ez lesz. az ősz a hosszabbítás. Ez olyan dolog, ami nem gyökeredzik teljesen mélyen bennem, úgy tanulom el, szépen összecsipegetve a jót mindenhonnan. Mint a táncot is. Vagy a zenét. A tanárság, az gyökeres dolog, akkor se tudnám kiirtani, ha próbálnám. Egyre közelebb kerülök hozzá fejben, egyre távolabb a munkahelyemtől. Nem olyan már, mint rég volt. Kiaknázódott.

Dávidnak volt egy boldog próbahónapja, keserű véggel. Nm bánom nagyon, lesz jobb. Addig meg talán átveszi Danit, míg beveszem magam egyik hétköznap egy All you can eat kínaiba. Rám fér a zabbantás.

A lányok dúskálnak a jóban, meglátjuk, hogy megy majd szeptembertől. Már megvan a fondorlat a beszoktatás előttre, csak a kivitelezést kell még előadni. Panni olvas, két-három betűt össze, utána lassan hozzá a többit. Nagyon hosszú szavakat is kiolvas már, csak a kettőshangzók szegik kedvét néha. Ír is,. ez külön büszkeség, megtanulta jól fogni az íróeszközt, nagyon büszke rá. A rajzkészsége is szépen fejlődik, nagyon aranyos buborékbácsit rajzolt a falra az ágya mellé. Hopp, valójában Dotti ágya mellé, csak cserélt a két ravasz. 

Dotti útkeresőben van, nem lepne meg, ha ez hosszabban tartana nála. Most alakul ki benne, hogy Panni más, mint ő, külön utakat is választhatnak., de nagyon összetartanak. Ma egy jó ideig azért nem állt be körtáncolni, mert Panni megmakacsolta magát, "nem szeretnék". Sikerült meggyőzni a kis barnát, hogy Panni nélkül is remek mulatság lesz, ha azt a kis félelmet legyőzi és előrángatja a szíve mélyén ott rejtőző bátorságot. Előrángatta, és hatalmasat mulatott, körtáncolt, forgott, kezeket szorongatott. Panni mellettem, mosolyogva: "Most mi vagyunk a nézők!" De azért táncolt ő is, csak egyedül, és jó szorosan mellettem. Biztos, ami biztos. 

Kell Dávidnak valami okos munka, ahol nem rángatják ide-oda, hanem kiszámítható a dolog. Helyben, időben. KELL.

2018. május 4., péntek

Dani, a sportos hiper

Nagyon. Egy táblázat szerint épp 7-10 hónapos. Legalábbis az alapján, hogy felhúzza maga alá a térdét, hintázik előre-hátra, és valami kúszás-mászás-kombót hajt. Nem kúszást, és nem mászást. Mint valami kamikaze-béka, kilövi magát. Nem fejre. Rámászik a csizmára, ágyról át a székre. Persze el is fordul akármerre, kb. 1 hete. És oldalazva is tud haladni, mint a rák. Ágyra nem kerül felügyelet nélkül, de nem ám!

Ha háton van, és elkiáltom magam, hogy kilövés, akkor letámasztja a lábát a földre / a combomnak neki, ha épp láb-közelben van, és kilövi magát hátra. De ez utóbbit jó 1,5-2 hónapja gyakorolja. Már biztos nagyon unja. Csak akkor csinálja ugyanis, ha mondom a kilövést. Ha nem mondom, csak vigyorog és várja avezényszót. Jelleme van, mondom én.

Most találta meg a lábát a kezével, vígan fogdossa. Naná, hogy már bevette a szájába. Ebben halad a korával.

Az ölemben ugrál. Felfele. Mint a "Gyí-gyí-paripa" mondókáknál szokták, de ezt nem kell rázni közben, rázza magát kifele az ember öléből. Az ugrólovon megtartja magát kapaszkodva. Pár napja a beszéde is megjött a mozgásával együtt, megy a BABABAAAAA és néha az ABB-ABB. Ugyanez Mmmmm-ekkel megspékelve.

Eszik. Mit eszik, FAL. Mindent. Pizzát, makarónit, szalonnát kenyérrel, sajttal. A pempő helyett a minap épp utóbbit részesítette előnyben. Ment a kása a levesbe... fogyott a finom szalonna.
Fog nulla, de kit érdekel az, az ínyével is úgy rá tud harapni a mellemre, hogy már néznek rám furán, mit nyüszítek és vonyítok össze, miközben a gyereket szedem magamról lefele. Érti, hogy fáj; néha elfeledkezik magáról, de nem kínoz, egyből kapcsol.

A vizet még egyik se élvezte ennyire. Hasra fektetve kell betenni a kádba, de nem fekszik. Kb. három hete fölvett egy kitámasztós pózt, szinte képtelenség a hasára fektetni, mert egyből tartja magát. Tele vagyunk róla képekkel meg videókkal, mert olyan hajmeresztő dolgokat végez, hogy nem fogja elhinni nekünk, ha nagyobb lesz (és megéri).

Szombaton anyáknapi buláj. Klassz lesz. Azért Dani kezébe még nem adok ollót, se ecsetet. Épp a csócsálós résznél tart, mindent rág. Fehér csík látszik, de nem jön ki még a fog.

Este viszont küzd az alvással rendesen.Nem úgy, mint én. El is aludtam posztírás közben (persze nem a gépnél, hanem szoptatásnál, az ágyban).

2018. április 10., kedd

DOTTI


DOTTI

Dotti, a 2,5 éves. Kétnevű, Pannival ellentétben, aki se nem Éva, se nem Hanna. Dotti egyszerre Dóra avagy Dotti, és Luca. Nem zavarja a kettősség, vagy igen. Néha úgy nyilatkozik, ő nem Luca, ő Dotti. Máskor meg: ő nem Dotti, ő Luca. Ha a nevét kérdezik, büszkén és vidoran böki ki: Dóra Luca!
Voltunk dokinál mérésen december elején. Panni akkor 95 centi volt és 14,5 kiló, Dotti 92 centi és 13,5 kiló. Panni aztán volt velünk pár hete megint (akkor 14,8 kg volt és 96 centi), Dotti nem. De akárhogy is van, a magasságkülönbség egyre csak csökken. Panni nem érzékeli, mert nincs magakorúak között, és azt gondolja magáról, hogy magas. Pedig valójában Dotti magas. És egészen más alkatú, mint a nővére. Nem olyan formás-kerekded, inkább nyúlánk, vékony. A lába is hosszú és vékony, a talpa 2,5 éves korához képest kifejezetten nagy, 25-ös (Pannié egy mérettel kisebb, hihi). Nagy lábon él a hölgy, mindenféle értelemben. Amink van, abból neki a saját felfogása alapján automatice JÁR. Így, csupa nagybetűvel. Apámra emlékeztet… A legfinomabbat, a legnagyobbat, még és még. Sose elég. És meredeken meg tud sértődni, ha a nézetei nem egyeznek a külvilág nézeteivel. Jóanyám úgy fogalmazott, Dottit ezért jól meg fogják utálni, jó sokan. Az biztos, hogy megosztó ember lesz, már most is az. Hangos. Intenzív. Érzelmes. És nagyon nagy harcos. Középsőként, gondolom, nincs más választása, de mikor még ő volt a legkisebb, akkor is ilyen volt, egy szemernyivel se szelídebb. Talán még vadabb is.Igen, még vadabb volt. Már szelídül.

Dotti nehéz korszakban van most és ez egy ideig még így is marad, amíg nem szerez némi tartást magának. Valami jó merev, szálegyenes deszka-féle tartás kéne neki belülről, mert ő elég „hajlékony” alkat. Nincs meg benne az a szilárdság, az a nyugalom, ami Panniból árad. Nincs benne olyan „hűsség” – kettő S-sel. Ő elég forrófejű, megy vele a falnak, de az se segít. Gyakran még mindig úgy érzem, hogy nincs benne félelem… valahogy el van állítva benne néhány kapcsoló. Főleg a gátláskapcsoló. Kb. 2-3 hónapja lehetett maximum, mikor Wr. Neustadtban voltunk, vettünk a kedvenc ócskásunknál pár dolgot, köztük egy műanyag méhecskét, műanyagot. Dotti szépen megmutatta a járókelőknek, a hamburgeres dolgozóknak, folyamatosan karattyolva magyarul, és abszolút nem zavartatva magát, hogy egy mukkot nem ért a mondandójából senki. Újabban az APUKÁK a kiszemeltjei. A farsangi házibulin rátapadt Kozma Jázmin apjára, akit előtte max. 1x látott. Meredek nagy hisztit csapott, mikor elindultak haza, hogy ő is velük akar menni és náluk aludni (!!!). Mondom, nem látta előtte sose. Aztán a szintén ismerős kategóriába eső Alina kislány apjához csapódott oda pár hete a játszótéren, folyamatosan karattyolt, ölelgette a lábszárát a vadidegen pasinak. Most pedig a hétvégi húsvéti bulin két kisfiú apjának támadt neki a nagy ragaszkodásával, megint a levakarhatatlan üzemmódba kapcsolva. Előre mentegetőztem, hogy elnézést, a lányomnak valamiért idegen apuka-mániája lett az elmúlt időben. Magam se értem. Lóg eleget a saját apján is, meg rajtam is. Tény, hogy Dávid nem tud annyira bánni velük. Dottival végképp nem. Ez nem sarazás, ez puszta tény, el kell fogadni. Sulykoltam eleget a varázsszavakat: Panninál okos, lassú érvelés, Dottinál azonnali figyelemelterelés a kulcs. Nem érti. Húszszor kéri Dottit, hogy ezt vagy azt tegyen meg, próbál érvelni, noszogatja, fenyegeti… hatás: Dotti egyre kibírhatatlanabbul üvölt reggel. Úgyhogy többedszerre esett meg, ami ma is megtörtént: az óóóóórdítva tiltakozó Dottit egyszerűen kiszedtem az apja kezéből és szépen elintéztem egy pillanat alatt, amit el kellett intézni. Kíváncsi vagyok, Dávidnak mikor esik le a tantusz, hogy ha nem szeretné alapos erőpróbának kitenni a dobhártyáját, akkor terelje el a figyelmét és ne érveljen,kérjen, fenyítsen, csak váltson témát, de azt gyorsan. Pl. az ordítós öltözés után a bőgve ordítós fogmosást sikerült így ma kivitelezni. Pörögve Dottival be a szuperszonikus űrhajó landolt a fürdőszobában, robotkar érkeztette a fogkefét (meg kellett hozzá nyomni a hüvelykujjamat), majd hiper-sikába kapcsolva elvégezte dolgát és mivel túltöltődött meleg-habbal, azonnali, öblítés általi hűtés lett foganatosítva. Dotti az első másodpercben abbahagyta a rívást. És nem én vagyok zseni. Én csak utálom a reggeli hisztit. Meg az erőszakot. Azt még jobban, mint Dotti.
Lássuk a leányzó fekvését máshogy is. Mindenkivel kijön. Fiúk, lányok, idősek, fiatalok. Nincs olyan igényszintje, mint Panninak, nem kell, hogy valaki aranyos legyen. Félek, hogy belevihető lesz a rosszba, oda kell figyelnem rá duplán is, már most is. Pont tegnap éjjel azt álmodtam, hogy valami vadidegen pasival meg fiatal lánnyal bemegy egy panelházba, én meg fülelek utána, hogy melyik emeletre vitték… brrrr. Sajnos, az ő esetében még nagyon is reális ez a félelem. Panni más, ő tart mindenkitől, ez jó. Dottit kedvelik a népek, mert cserfes, barátságos. Nem lányos annyira, ha azt vesszük, hogy rövid a haja. De a haj megnő, és ha mindkettőre rácsapok egy parókát, mindjárt Dotti lesz a lányosabb. Vagyis hát… mi az, hogy lányos? Ő az impulzívabb. Mindig kitalál valami eszméletlenséget. Mesél is róla.
Nem érdekli, hogy mi a ruhahóbort a korabelieknél, az ő kedvence a ZÖLD. És kész. Nem rózsaszín, nem tütü, nem flitter. ZÖLDET neki! De azt minden mennyiségben. Egy utcán sétáló ember épp egy kötött zöld mellényt vitt a jobbjában, utána kiabált, hogy neki is olllyan kell! De a szivárvány színeit is szereti, egyben, természetesen. Csiricsáré, tarka-barka, színes, mint ő maga, mármint az egyénisége. Főleg onnan ered ez persze, hogy szivárvány a jele az óvodában (most még).
Két-három hete rajtakaptam, hogy tisztán tudja ejteni a CS hangot. Kiderült, hogy az S és a DZS meg a ZS is megy, ezzel a pösze-korszak lezárult szépen, és már csak a pörgős RRRRR-ekre várok epedve. Tanár-valóm velősen mulatott pár napig, mert Dottit folyton piszkálni kellett, hogy nem „cinosssz” ugye, hanem már „csinosss”, mert nagylány módjára ejti. Még szokatlan nekem, de nagyon szépen ejti a hangokat.

A nagy intenzitáshoz és makacssághoz meg szépen párosul a nevelés: elkérhetem? Kipróbálhatom?
Próbálkozik, mert ott a nagy példa, Pannié. Panni már …. Panni ezt is tudja, azt is… Panni az első itt, ott. Nem azzal az állhatatossággal, ami a nővérében van, őt nem zavarja annyira, ha nem legelső, nem csinál versenyt az életéből. Sietni pl. nem is tud szerintem. Azt látni kellett volna, egyik reggel, már több hónapja: Panni kabátban, sapkában, csizmában felöltözve várja az indulást, Dotti az előszobában egy szál nadrágban emelgeti a lábát, mint a gólya, akit tökön rúgtak, és közben kántálja egyre, hogy „éééén máááár sieteeeeek”. Az idegeinkre menni siet, az biztos. Nagyon sokszor látom benne Dávidot. Elmélázik, elvacakol, beszél és beszél, de nem mozdul. Egyszer talán jobb helyzetben leszünk Dáviddal ketten, akkor talán majd mardos a lelkifurdalás eme sorokért. De így látom most, a mai szememmel. Dotti nem mozdul. A keze viszont, az mozdul helyette, ötször is. A keze maga az ÁTOK. Csupa nagybetűvel, tényleg. Attól a kéztől mentes meg mindenkit a magyarok istene, meg Allah, meg minden szentek és római meg görög istenségek együttvéve. A keze mindent pakol, megfog, és szééééétszed. „Apa, idehoztam neked az órádat, mert a fürdőszobában felejtetted.” – idézném a kedves gesztust tavaly ősz végéről. A gesztus kedves volt. Az óra meg öt darabban. „Csak megnézem…” – hallom a mentegetőzést rengetegszer, de Dotti sajnos kézzel néz. És szétkapja, bármi is legyen az. Kisvasút, cipzár, csat, hajgumi, stb. stb. Ehhez nagyon ért. Összerakni, hát hmm. Az már más tészta. Szétkapni, az megy. Ma épp a szúnyogháló esett az áldozatául, tegnap a tűzőgépet kaptam ki a kezéből, mielőtt baj lett volna. Eszméletlen gyors és  hatékony. Anti McGywer, komolyan.
Mindezzel együtt kicsit koravén, kicsit nyafka, és nagyon szerethető. Rámemeli a nagy barna szemét, benne minden rajongásával: „Enka, te blablablablabla” – és nem is tudom már, miket hord össze, de mindeközben szépen a két kis barna kezébe fogja az arcomat és … MEGORROL! Mazsola-feje van, olvadni lehet tőle rendesen. És szép. Az ő arca szép. Panni is helyes, különleges, nagyon kellemes színekkel. Dottinak szabályos, kerek babaarca van, kis, csücsöri szája, fitos orra, kerekded feje, bár egyre nagyobb az is. Egy centi csak a fejméretkülönbség. Nagyon szeretem a kis barnát, pedig ő is inkább szőkés még egy icipicit. És a bőre se túl barna, Zoé, a kis barátnőjük barnább, meg sok török is. Dotti csak épp hogy nem olyan hókadt, mint mi többiek. Amióta Dani is megérkezett, végképp kilóg. Nem baj. Pont jó így. És szépen halad, szépen fejlődik. Meglátjuk, mit hoz neki a jövő.