DOTTI
Dotti, a 2,5 éves. Kétnevű, Pannival ellentétben, aki se nem
Éva, se nem Hanna. Dotti egyszerre Dóra avagy Dotti, és Luca. Nem zavarja a
kettősség, vagy igen. Néha úgy nyilatkozik, ő nem Luca, ő Dotti. Máskor meg: ő
nem Dotti, ő Luca. Ha a nevét kérdezik, büszkén és vidoran böki ki: Dóra Luca!
Voltunk dokinál mérésen december elején. Panni akkor 95 centi
volt és 14,5 kiló, Dotti 92 centi és 13,5 kiló. Panni aztán volt velünk pár
hete megint (akkor 14,8 kg volt és 96 centi), Dotti nem. De akárhogy is van, a
magasságkülönbség egyre csak csökken. Panni nem érzékeli, mert nincs magakorúak
között, és azt gondolja magáról, hogy magas. Pedig valójában Dotti magas. És
egészen más alkatú, mint a nővére. Nem olyan formás-kerekded, inkább nyúlánk, vékony.
A lába is hosszú és vékony, a talpa 2,5 éves korához képest kifejezetten nagy,
25-ös (Pannié egy mérettel kisebb, hihi). Nagy lábon él a hölgy, mindenféle
értelemben. Amink van, abból neki a saját felfogása alapján automatice JÁR.
Így, csupa nagybetűvel. Apámra emlékeztet… A legfinomabbat, a legnagyobbat, még
és még. Sose elég. És meredeken meg tud sértődni, ha a nézetei nem egyeznek a
külvilág nézeteivel. Jóanyám úgy fogalmazott, Dottit ezért jól meg fogják
utálni, jó sokan. Az biztos, hogy megosztó ember lesz, már most is az. Hangos.
Intenzív. Érzelmes. És nagyon nagy harcos. Középsőként, gondolom, nincs más
választása, de mikor még ő volt a legkisebb, akkor is ilyen volt, egy
szemernyivel se szelídebb. Talán még vadabb is.Igen, még vadabb volt. Már szelídül.
Dotti nehéz korszakban van most és ez egy ideig még így is
marad, amíg nem szerez némi tartást magának. Valami jó merev, szálegyenes
deszka-féle tartás kéne neki belülről, mert ő elég „hajlékony” alkat. Nincs meg
benne az a szilárdság, az a nyugalom, ami Panniból árad. Nincs benne olyan
„hűsség” – kettő S-sel. Ő elég forrófejű, megy vele a falnak, de az se segít.
Gyakran még mindig úgy érzem, hogy nincs benne félelem… valahogy el van állítva
benne néhány kapcsoló. Főleg a gátláskapcsoló. Kb. 2-3 hónapja lehetett
maximum, mikor Wr. Neustadtban voltunk, vettünk a kedvenc ócskásunknál pár
dolgot, köztük egy műanyag méhecskét, műanyagot. Dotti szépen megmutatta a
járókelőknek, a hamburgeres dolgozóknak, folyamatosan karattyolva magyarul, és
abszolút nem zavartatva magát, hogy egy mukkot nem ért a mondandójából senki.
Újabban az APUKÁK a kiszemeltjei. A farsangi házibulin rátapadt Kozma Jázmin
apjára, akit előtte max. 1x látott. Meredek nagy hisztit csapott, mikor
elindultak haza, hogy ő is velük akar menni és náluk aludni (!!!). Mondom, nem
látta előtte sose. Aztán a szintén ismerős kategóriába eső Alina kislány
apjához csapódott oda pár hete a játszótéren, folyamatosan karattyolt,
ölelgette a lábszárát a vadidegen pasinak. Most pedig a hétvégi húsvéti bulin két
kisfiú apjának támadt neki a nagy ragaszkodásával, megint a levakarhatatlan
üzemmódba kapcsolva. Előre mentegetőztem, hogy elnézést, a lányomnak valamiért
idegen apuka-mániája lett az elmúlt időben. Magam se értem. Lóg eleget a saját
apján is, meg rajtam is. Tény, hogy Dávid nem tud annyira bánni velük. Dottival
végképp nem. Ez nem sarazás, ez puszta tény, el kell fogadni. Sulykoltam eleget
a varázsszavakat: Panninál okos, lassú érvelés, Dottinál azonnali
figyelemelterelés a kulcs. Nem érti. Húszszor kéri Dottit, hogy ezt vagy azt
tegyen meg, próbál érvelni, noszogatja, fenyegeti… hatás: Dotti egyre
kibírhatatlanabbul üvölt reggel. Úgyhogy többedszerre esett meg, ami ma is
megtörtént: az óóóóórdítva tiltakozó Dottit egyszerűen kiszedtem az apja
kezéből és szépen elintéztem egy pillanat alatt, amit el kellett intézni.
Kíváncsi vagyok, Dávidnak mikor esik le a tantusz, hogy ha nem szeretné alapos
erőpróbának kitenni a dobhártyáját, akkor terelje el a figyelmét és ne
érveljen,kérjen, fenyítsen, csak váltson témát, de azt gyorsan. Pl. az ordítós
öltözés után a bőgve ordítós fogmosást sikerült így ma kivitelezni. Pörögve
Dottival be a szuperszonikus űrhajó landolt a fürdőszobában, robotkar
érkeztette a fogkefét (meg kellett hozzá nyomni a hüvelykujjamat), majd
hiper-sikába kapcsolva elvégezte dolgát és mivel túltöltődött meleg-habbal,
azonnali, öblítés általi hűtés lett foganatosítva. Dotti az első másodpercben
abbahagyta a rívást. És nem én vagyok zseni. Én csak utálom a reggeli hisztit.
Meg az erőszakot. Azt még jobban, mint Dotti.
Lássuk a leányzó fekvését máshogy is. Mindenkivel kijön.
Fiúk, lányok, idősek, fiatalok. Nincs olyan igényszintje, mint Panninak, nem
kell, hogy valaki aranyos legyen. Félek, hogy belevihető lesz a rosszba, oda
kell figyelnem rá duplán is, már most is. Pont tegnap éjjel azt álmodtam, hogy
valami vadidegen pasival meg fiatal lánnyal bemegy egy panelházba, én meg
fülelek utána, hogy melyik emeletre vitték… brrrr. Sajnos, az ő esetében még
nagyon is reális ez a félelem. Panni más, ő tart mindenkitől, ez jó. Dottit
kedvelik a népek, mert cserfes, barátságos. Nem lányos annyira, ha azt vesszük,
hogy rövid a haja. De a haj megnő, és ha mindkettőre rácsapok egy parókát,
mindjárt Dotti lesz a lányosabb. Vagyis hát… mi az, hogy lányos? Ő az
impulzívabb. Mindig kitalál valami eszméletlenséget. Mesél is róla.
Nem érdekli, hogy mi a ruhahóbort a korabelieknél, az ő
kedvence a ZÖLD. És kész. Nem rózsaszín, nem tütü, nem flitter. ZÖLDET neki! De
azt minden mennyiségben. Egy utcán sétáló ember épp egy kötött zöld mellényt
vitt a jobbjában, utána kiabált, hogy neki is olllyan kell! De a szivárvány
színeit is szereti, egyben, természetesen. Csiricsáré, tarka-barka, színes,
mint ő maga, mármint az egyénisége. Főleg onnan ered ez persze, hogy szivárvány
a jele az óvodában (most még).
Két-három hete rajtakaptam, hogy tisztán tudja ejteni a CS
hangot. Kiderült, hogy az S és a DZS meg a ZS is megy, ezzel a pösze-korszak
lezárult szépen, és már csak a pörgős RRRRR-ekre várok epedve. Tanár-valóm
velősen mulatott pár napig, mert Dottit folyton piszkálni kellett, hogy nem „cinosssz”
ugye, hanem már „csinosss”, mert nagylány módjára ejti. Még szokatlan nekem, de
nagyon szépen ejti a hangokat.
A nagy intenzitáshoz és makacssághoz meg szépen párosul a
nevelés: elkérhetem? Kipróbálhatom?
Próbálkozik, mert ott a nagy példa, Pannié. Panni már ….
Panni ezt is tudja, azt is… Panni az első itt, ott. Nem azzal az
állhatatossággal, ami a nővérében van, őt nem zavarja annyira, ha nem legelső,
nem csinál versenyt az életéből. Sietni pl. nem is tud szerintem. Azt látni
kellett volna, egyik reggel, már több hónapja: Panni kabátban, sapkában,
csizmában felöltözve várja az indulást, Dotti az előszobában egy szál nadrágban
emelgeti a lábát, mint a gólya, akit tökön rúgtak, és közben kántálja egyre,
hogy „éééén máááár sieteeeeek”. Az idegeinkre menni siet, az biztos. Nagyon
sokszor látom benne Dávidot. Elmélázik, elvacakol, beszél és beszél, de nem mozdul.
Egyszer talán jobb helyzetben leszünk Dáviddal ketten, akkor talán majd mardos
a lelkifurdalás eme sorokért. De így látom most, a mai szememmel. Dotti nem mozdul.
A keze viszont, az mozdul helyette, ötször is. A keze maga az ÁTOK. Csupa
nagybetűvel, tényleg. Attól a kéztől mentes meg mindenkit a magyarok istene,
meg Allah, meg minden szentek és római meg görög istenségek együttvéve. A keze
mindent pakol, megfog, és szééééétszed. „Apa, idehoztam neked az órádat, mert a
fürdőszobában felejtetted.” – idézném a kedves gesztust tavaly ősz végéről. A
gesztus kedves volt. Az óra meg öt darabban. „Csak megnézem…” – hallom a
mentegetőzést rengetegszer, de Dotti sajnos kézzel néz. És szétkapja, bármi is
legyen az. Kisvasút, cipzár, csat, hajgumi, stb. stb. Ehhez nagyon ért.
Összerakni, hát hmm. Az már más tészta. Szétkapni, az megy. Ma épp a
szúnyogháló esett az áldozatául, tegnap a tűzőgépet kaptam ki a kezéből, mielőtt
baj lett volna. Eszméletlen gyors és
hatékony. Anti McGywer, komolyan.
Mindezzel együtt kicsit koravén, kicsit nyafka, és nagyon
szerethető. Rámemeli a nagy barna szemét, benne minden rajongásával: „Enka, te
blablablablabla” – és nem is tudom már, miket hord össze, de mindeközben szépen
a két kis barna kezébe fogja az arcomat és … MEGORROL! Mazsola-feje van,
olvadni lehet tőle rendesen. És szép. Az ő arca szép. Panni is helyes,
különleges, nagyon kellemes színekkel. Dottinak szabályos, kerek babaarca van,
kis, csücsöri szája, fitos orra, kerekded feje, bár egyre nagyobb az is. Egy
centi csak a fejméretkülönbség. Nagyon szeretem a kis barnát, pedig ő is inkább
szőkés még egy icipicit. És a bőre se túl barna, Zoé, a kis barátnőjük barnább,
meg sok török is. Dotti csak épp hogy nem olyan hókadt, mint mi többiek. Amióta
Dani is megérkezett, végképp kilóg. Nem baj. Pont jó így. És szépen halad,
szépen fejlődik. Meglátjuk, mit hoz neki a jövő.