2018. augusztus 16., csütörtök

1, 2, 3

Puska ma lenne 66 éves. Nem lett annyi. Ez egy.

Fogdoktorolás történik Budapesten, szerencsére jelentős anyai háttér-segédlettel. Haladunk. Ez kettő.

A Facebookon terjed valami nyáladék, hogy a gyerek az élet értelme, meg a legjobb barát és töltsük meg szeretettel a netet.

Hát nekem nem egyensúlyt hoznak a kölkök az életbe, hanem kihívásokatz, új szerepeket, még nagyobb teljességet. Dehogyis egyensúlyt. Aki a gyereke nélkül egyensúlymentes, annak nem biztos, hogy pont a gyerek hiányzik az életébe...

Itt a maradék nyáladék:
"aki egyensúlyt hoz az életedbe. Gyönyörű és vagány minden téren. Aranyból van a szíve. Megnevettet de az őrületbe kerget. Aki a legjobb barátod. Aki napfénnyel tölti meg az esős napjaidat. Imádkozol a sikereiért és azt akarod hogy minden álma valóra váljon. Hálás vagy érte és rajongásig szereted."

Nem gyönyörű és vagány minden téren. Pont úgy vannak hibái kívül és belül, mint nekem, meg neked, aki ezt olvasod. És én egyfelől elfogadom őt olyannak, amilyen, és másfelől igyekszem segíteni, hogy ha őt zavarják a hibái, akkor javíthasson rajtuk. 

Aranyból a szíve, az lehet. Meg a másiknak meg a harmadiknak is, csak a sok aranyszív olyan örömmel kap össze a legkisebb dolgokon, hogy még. Neki a szebbet, a rózsaszínebbet, a kékebbet... ezt hívják érdekérvényesítésnek. Aki az aranyszíve melegében nem csinálja, taposódik elfele. Ilyen kellemes világ mez a miénk.

Ellenben tiszta és őszinte a tekintete. Bevallja, ha hibázik. Nem jut eszébe hazudni, hogy mentse az irháját előlem. Még. És azon vagyok, hogy ez így is maradjon.

Igen, néha megnevettet. Igen, néha az őrületbe kerget. Eddig jó. De a legjobb barátom?? Álmaimban se jöjjön elő! A gyerekem dehogyis a barátom! Hanem a gyerekem. Akivel végletesen őszinte vagyok, és megértem, de nem a barátom. Ne is legyen.

Imádkozom a sikereiért... he? Egy dolog, ha az ember nem vallásos. De én inkább teszek a sikereiért... jó környezettel, biztos anyagi háttérrel, és főleg, ahogy lehet, kiegyensúlyozott (biztonságot adó, motiváló) családi háttérrel.

"azt akarod hogy minden álma valóra váljon" - meg még mit nem. Hogy itt minden tele legyen habos-babos ruhákkal meg csillámakármikkel. Nem én. Azt szeretném elérni, hogy olyan álmai legyenek, amik szárnyakat adnak neki, és amikért tesz is, hogy elérhesse őket. És hogy ne sérüljön, ha mégse sikerül, mert ez is benne van a pakliban. Vagy legalább ne nagyon sérüljön.

"Hálás vagy érte és rajongásig szereted." - csak a fele. Hálás, igen. Rajongásig? Nem én. Okosan szeretem. Úgy, ahogy szülő a gyerekét. És ajánlom is nekik, hogy ők se szeressenek rajongásig.   

Velem így van. 

És a magam részéről úgy töltögetnék szeretete a netre, hogy az embereknek ezt írnám: klassz vagy, fontos vagy nekem, vigyázz magadra ma is, legyen csodás napod, várom, hogy végre találkozzunk, ma is szeretettel gondoltam rád, ilyenek. Nem a gyerekeimet mutogatnám és gyűjteném a lájkokat rá. Én kis tüskebék.

2018. augusztus 9., csütörtök

Haladunk ... de merre épp?

A nyárbul kifelé. A nagyóvoda felé. Dani sétálása és második gonosz kis foga felé. A teljesen rendezett kert felé. Az egyre kevesebb, de egyre minőségibb találkozások felé. Egy jaj-baj-mentes fogsor felé.

Még van némi összevisszaság. Sok zöldség, sok csecsemőhurcolás, sok kilomolandó. Sok napsütáésa, sok strand, ezzel együtt sok locsolás is.

Készülünk szépen a karácsonyra. Tényleg.

2018. július 24., kedd

Pár szóban a 8 hónaposról

Stabilan meg tud állni, kb. 20 másodperc a rekordja, ezt a strandon produkálta füves ferde talajon múlt pénteken (5 napja). Fogódzva lépeget, magától nem indul el, de felé tud állni kapaszkodás nélkül is. Lovag-pózból, az az izgi (féltérdről).

Mostanság már nagyon fogassss. Rág, eddig is rágott, de jelenleg az alvásába is bezavar, hiába hullafáradt, kifordul és rágja a támasz-szék fa háttámláját. Ezerrel. Az ujjamat. Az államat. A ruhát. A kulcscsontomat. Mindent. 

Érzékeny. Lehet, hogy úgy fog járni, mint Panni, ha sokk éri. Ő is egyre nagyobb szünetet tart a koloratúr-szoprán, kétségbeesett vonyítása előtt, nem vesz levegőt. Nem lilul, de nem vesz.

Mérve lett tegnap. 9,32 kg és 71,5 centi. Hehe. A 74-es alig jó rá... 

Babababa, mememe, mammama, ugyanez nyíltabb hangzókkal. Újabban Tyeeee. A TY valahogy kidugott nyelvvel képződik.

Természetesen midnenevő, ha a kemény csonthéjasakat nem számítjuk, az fog híján necces. Ledarálva persze mindjárt más. Az etetőszékét nehezen viseli, az ölemben jól elvan. Az autózás csak akkor a kedvence, ha kapaszkodhat két kézzel az előtte leledző ülés fejtámaszába (két fém rúd). Akkor örömében csupa ruganyos ugrándozás az egész gyerek. A gyerekülést nagyon nem neki találták ki. Folyton félek, mikor bukunk le valami rendőri ellenőrzésnél.

Dávidot is nagyon kedveli, de folyton rajtam csüngene. Pannival nagyon egyre pendülnek, Panni fölkapja és hozza hozzám. "Egy kicsit sírt, ezért idehoztam neked." Újabban Dotti is kedveli, "Tessék, Danika, ezt neked szánom, össze is nyálazhatod." De ő nagyon nem tűri, ha Dani beleiszik a vizébe, vagy megrágja a szandálját, urambocsá' hozzáér. Dotti nagyon szuverén jellem. Ma rámorgott Danira, jó hangosan. Dani elértette, hatalmas krokodilkönnyes hisztit kerített. 

Éjjel csupa szopat minden, nem tudom megszámolni, hányszor kelek hozzá. Tej van bőven, még a teljesen vegyes étkezése mellett is.

Mit írjak még? A szeme zöldül, vagy barnul, nem olyan kék, mint amilyen volt. Sárgás a szembogara körül. Csavargatja a csuklómat, megnyomja a leszállásjelzőt a vonaton (azt imádja). Ugyanúgy eldobom a kalapom neki is, mint Panninak. Utánamegy és elkapja.

Kihagytam: engem úgy hív, hogy "En-ne". Kb. egy hónapja. Este, ha nem vagyok mellette, mikor fölébred, mindig ezt mondja, elég panaszosan.

2018. július 9., hétfő

Túl sűrű

Elég sok minden.
Mondjuk a blog is, ha csak másfél havonta jelennek meg a bejegyzések. Tény.

Dávidnak van munkája. Pénz van belőle, Magyarország felé van, tehát útba esik a gyerekek oviba-szállításakor. Nem túl nehéz munka, gyártósori felügyelet. Egy helyen van, nincs küldözgetés, nincs gyorsan-hajár, mert jön az ügyfél. Eddig jó.

Kétműszakos. Ez már nem jó. Szerintem nem tesz jót. Nekem biztos nem. Főleg, ha nekem is be kell mennem. És mivel a Resch cég is épp oszladozófélben van, az elmúlt hetekben igen sokszor be kellett mennem. Danival, persze. Hova tenném? Nem azért hoztm a világra, hogy holmi bébiszitter karjaiba rakjam héthónapos korában.

Dávid pedig, mikor nem vagyok itthon, és ő itthon van, mindenbe tojik bele magasról. Ez nagyon nem tetszik.Széllel szemben nem lehet haladni. A háztartás közös, a vezetése is közös kell hogy legyen. Holnap pár dolog kiröppen a lakásból, aminek a takarítását nem vagyok hajlandó magamra vállalni. Az elöl hagyott joghurtos bödönök, maszatos kanalak és egyebek szépen bent dognak landolni a ruhásszekrényében. Ez nem hotel. És nem légy- és muslicanevelde. Így is itt araszol a hatlábú a monitoron, nem győzöm irtani.

Szépen gyűjtögetek saját házra. Nekem lesz. Kis idő még.

2018. június 1., péntek

spontán hétköznapok

Eni talált a willhabenen egy ingyen elvihető faházat:
Spielhaus/ Stelzenhaus/ Baumhaus

..úgyhogy fogtuk és elhoztuk :) (jó, két embert és egy kisteherautót azért kellett hozzá szervezni, meg jól jött az osztrák ünnepnap, de jól ment) íme az eredmény: a lányok kisházat kapnak

2018. május 26., szombat

Hát ez se lesz hosszú

Nehéz ilyen későn, csöndesen gépelni. Főleg sokat.

Történnek a történések, voltunk mahálisozni Sopronban, utó-majálisozni BP-i fogorvos-látogatás után Rákosligeten, majdnem ránk dölt egy méretes faág a rákosszentmihályi játszótéren, ellenben a gyerekek életükben először láttak testközelből tűzoltóautót és faág-levágást (jelzem, én is). A fogam továbbra is le van törve, de másik négy be lett tömve, de jó. 

A gyerekeket fölvették a bánfalvi oviba Sopronban. Ma ott voltunk Gyereknapon. Remek szervezés volt, szép kivitelezés, jó helyük lesz ott.

Imádom a  kertemet, de el  vagyok csúszva az idővel. Nem baj, a szeptemberi dinnye is dinnye. Meg uborka, paradicsom, cukkini, karfiol, brokkoli, karalábé, paprika, füge, tök, krumpli, eper, málna, hagymafajták, retek, sóska, kukorica. Esetleg napraforgó, hajdina, bab és borsó. Meglátjuk, mi sikeredik. Imádom, mondom.

Epret szedni is voltunk a minap, csütörtökön. Kedvenc Jobaháza, ezúttal a tulajdonost is megismertük, egy órán át mutogatta a csodakertjét, benne a szőlőt, padlizsánt, szedret ... Dani hősiesen bírta. Az eperfeldolgozás még folyamatban van, négy kiló ment szörpnek, a gyümölcshús maradéka lekvárnak. Két kilóból likőr lesz, már nyúvad a napon, bekeverve. Egy jó adag turmixként, krémlevesként fogyott el, a lányok nyersen is rájárnak. Dani nem, de csak azért, mert még nem tud járni. De szorgosan gyakorol, a lépegetés már megy. Még kapaszkodik. Fél kézzel olykor.

Lesz még kevert lekvár (mentás, rebarbarás, ananászos stb.), holnap egy piskóta, meg eperhab, ha sikerül. Tiramisu epresen, jujj. Banános eperturmix. 16,5 kg eperről beszélünk ám. Ketten szedtük, Dáviddal, én Danistul. A felét rajtam alva töltötte, háton hordozva. A felét kézben,ölben, fűben, mikor hogy. Mostanra már mind ki van csumázva. Kb. 4-5 kiló maradhatott a hűtőben max. Annak is annyi lesz holnap.

Nincs bajom a téllel, de ilyenkor tobzódás van. Egész nyáron ez lesz. az ősz a hosszabbítás. Ez olyan dolog, ami nem gyökeredzik teljesen mélyen bennem, úgy tanulom el, szépen összecsipegetve a jót mindenhonnan. Mint a táncot is. Vagy a zenét. A tanárság, az gyökeres dolog, akkor se tudnám kiirtani, ha próbálnám. Egyre közelebb kerülök hozzá fejben, egyre távolabb a munkahelyemtől. Nem olyan már, mint rég volt. Kiaknázódott.

Dávidnak volt egy boldog próbahónapja, keserű véggel. Nm bánom nagyon, lesz jobb. Addig meg talán átveszi Danit, míg beveszem magam egyik hétköznap egy All you can eat kínaiba. Rám fér a zabbantás.

A lányok dúskálnak a jóban, meglátjuk, hogy megy majd szeptembertől. Már megvan a fondorlat a beszoktatás előttre, csak a kivitelezést kell még előadni. Panni olvas, két-három betűt össze, utána lassan hozzá a többit. Nagyon hosszú szavakat is kiolvas már, csak a kettőshangzók szegik kedvét néha. Ír is,. ez külön büszkeség, megtanulta jól fogni az íróeszközt, nagyon büszke rá. A rajzkészsége is szépen fejlődik, nagyon aranyos buborékbácsit rajzolt a falra az ágya mellé. Hopp, valójában Dotti ágya mellé, csak cserélt a két ravasz. 

Dotti útkeresőben van, nem lepne meg, ha ez hosszabban tartana nála. Most alakul ki benne, hogy Panni más, mint ő, külön utakat is választhatnak., de nagyon összetartanak. Ma egy jó ideig azért nem állt be körtáncolni, mert Panni megmakacsolta magát, "nem szeretnék". Sikerült meggyőzni a kis barnát, hogy Panni nélkül is remek mulatság lesz, ha azt a kis félelmet legyőzi és előrángatja a szíve mélyén ott rejtőző bátorságot. Előrángatta, és hatalmasat mulatott, körtáncolt, forgott, kezeket szorongatott. Panni mellettem, mosolyogva: "Most mi vagyunk a nézők!" De azért táncolt ő is, csak egyedül, és jó szorosan mellettem. Biztos, ami biztos. 

Kell Dávidnak valami okos munka, ahol nem rángatják ide-oda, hanem kiszámítható a dolog. Helyben, időben. KELL.

2018. május 4., péntek

Dani, a sportos hiper

Nagyon. Egy táblázat szerint épp 7-10 hónapos. Legalábbis az alapján, hogy felhúzza maga alá a térdét, hintázik előre-hátra, és valami kúszás-mászás-kombót hajt. Nem kúszást, és nem mászást. Mint valami kamikaze-béka, kilövi magát. Nem fejre. Rámászik a csizmára, ágyról át a székre. Persze el is fordul akármerre, kb. 1 hete. És oldalazva is tud haladni, mint a rák. Ágyra nem kerül felügyelet nélkül, de nem ám!

Ha háton van, és elkiáltom magam, hogy kilövés, akkor letámasztja a lábát a földre / a combomnak neki, ha épp láb-közelben van, és kilövi magát hátra. De ez utóbbit jó 1,5-2 hónapja gyakorolja. Már biztos nagyon unja. Csak akkor csinálja ugyanis, ha mondom a kilövést. Ha nem mondom, csak vigyorog és várja avezényszót. Jelleme van, mondom én.

Most találta meg a lábát a kezével, vígan fogdossa. Naná, hogy már bevette a szájába. Ebben halad a korával.

Az ölemben ugrál. Felfele. Mint a "Gyí-gyí-paripa" mondókáknál szokták, de ezt nem kell rázni közben, rázza magát kifele az ember öléből. Az ugrólovon megtartja magát kapaszkodva. Pár napja a beszéde is megjött a mozgásával együtt, megy a BABABAAAAA és néha az ABB-ABB. Ugyanez Mmmmm-ekkel megspékelve.

Eszik. Mit eszik, FAL. Mindent. Pizzát, makarónit, szalonnát kenyérrel, sajttal. A pempő helyett a minap épp utóbbit részesítette előnyben. Ment a kása a levesbe... fogyott a finom szalonna.
Fog nulla, de kit érdekel az, az ínyével is úgy rá tud harapni a mellemre, hogy már néznek rám furán, mit nyüszítek és vonyítok össze, miközben a gyereket szedem magamról lefele. Érti, hogy fáj; néha elfeledkezik magáról, de nem kínoz, egyből kapcsol.

A vizet még egyik se élvezte ennyire. Hasra fektetve kell betenni a kádba, de nem fekszik. Kb. három hete fölvett egy kitámasztós pózt, szinte képtelenség a hasára fektetni, mert egyből tartja magát. Tele vagyunk róla képekkel meg videókkal, mert olyan hajmeresztő dolgokat végez, hogy nem fogja elhinni nekünk, ha nagyobb lesz (és megéri).

Szombaton anyáknapi buláj. Klassz lesz. Azért Dani kezébe még nem adok ollót, se ecsetet. Épp a csócsálós résznél tart, mindent rág. Fehér csík látszik, de nem jön ki még a fog.

Este viszont küzd az alvással rendesen.Nem úgy, mint én. El is aludtam posztírás közben (persze nem a gépnél, hanem szoptatásnál, az ágyban).