O.-ék némi (bő egy órás) ide-oda-kocsikázás után egy igazi osztrák Heuriger-be fuvarozták a kollégákból verbuválódott kis csapatot. A Heuriger (magyar fordításban „Idei”) alatt idénykocsmát kell érteni, és kétféle is van belőle: Wein- és Mostheuriger. Előbbi az akkori év boraiból kínálgat, utóbbi esetében a nevével ellentétben (Most ugyanis magyarul MUST-ot jelent) főként facsart alma- vagy körtelé áll az itallapon, és nem a jól ismert édes magyar nedű. Mi mindazonáltal Weinheuriger-be mentünk, így utóbbi fejtegetés majd egy Mostheuriger kipróbálása után lesz ismét aktuális. Dávid szerencsére szintén velünk volt, mivel „sokat segített az irodában”.
Tulajdonképpen vacsorázni vittek ám minket, nem leitatni, hogy aztán a részeges fotóinkkal ott-tartsanak a nyelviskolában. Enni mentünk hát, és előre leszögezem, hogy mindketten alaposan visszafogtuk magunkat Dáviddal: nem a ránk jellemző étel- és italmennyiség fogyott, nehogy legközelebb véééééletlenül elfelejtsenek meghívni. De azért nem is éheztünk, na. A társaság viszonylag alkoholmentesnek mutatkozott, de szerintem bánhatják, mert én egy WEIN-Heurigében csak nem iszom narancslevet! Hát kipróbáltam egy jóféle fűszeres bort, nyamm. Az ciki, ha már nem emlékszem, hogy vörös volt-e avagy fehér? Pedig tényleg nem volt sok, ellenben ízlett. De tényleg. XD
Az ott fogyasztott Frittatensuppe (marha-alaplé fűszeresen, palacsintatészta beleszaggatva) azóta felkerült a „Mit főzzünk itthon?” elnevezésű listára… de még nem jutottunk el az elkészítéséig. Jó ebédhez szól a nóta, tartja a mondás – miért lett volna másképp, hiszen az egyik kolléga gyönyörűen énekel, van honlapja meg Youtube-videója is, emitt meg emitt… Ő például Edith Piaf-számokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, de egy kis osztrák kocsmadalt is előadott a hely szellemének megfelelően. Engem is unszoltak, hogy valami jó kis ízes magyarosat! Kaptak egy Hajmáááásipéterrrrt, és nem ugrottam föl az asztalra, nem jártam csárdást, de azért jó volt. Örültek annak is, nem volt finnyás a nép. No meg a pipázásom sem maradhatott el, így azon túl, hogy „Hogyvagyképesennyitenni?”, megkaptam a „Éseztmostténylegelfogodszívni?” jellegű hüledezést is. Panem et circenses, ugyebár. Hopp, két fotó:

Jóllakva és danolászva elindultunk hazafelé szépen… csak hát megálltunk valamiféle kivilágított téren, Badenben (Badenban ???). Mondom, jó, biztos megnézzünk a karácsonyi vásárt, juhééé. Erre a kolleginák, hogy jajjde fááázom, inkább menjünk be ide: és egy plakátra mutogattak. A plakáton egy Casino reklámozódott ékesen, fényesen. Mondom, na peeersze, majd pont ide, nevettünk. Utána nem nevettünk, hanem ijedt arcokat kezdtünk vágni, mert a főnökék nagy elánnal terelték a társaságot a Casinoba befele. Ezekkel nem érdemes viccelni, mert komolyan veszik. Úgyhogy az est hátralevő részét Európa leghíresebb Casino-jában, na jó, van ez magyarul is, kaszinójában tengettük. Mindenki kapott 35 eurót, hogy ezzel lehet játszani. Játszottunk, a többiek rulettet, én azért a félkarút is kipróbáltam, egyszer élünk alapon. Az egy pohárnyi ajándék (nőknek járó) pezsgőt Dávidnak adtam, mert nem szeretem. Nem Dávidot, hanem a pezsgőt. Elég vidám lett tőle, úgyhogy vészes vidámságában gyorsan megfosztottam a nyereményünk felétől, mondván, hogy valami maradjon is. Hát amit megkaparintottam, az meg is maradt, a többi úszott elfele. A 2X35 euróból összesen 18-at sikerült valódi pénzbe átváltva megmenekíteni. Ennek is örültünk persze, ki ad itt ingyen ennyi pénzt? A többiek ügyesebben játszottak, 60-80 eurókat nyertek, szóval a rulettasztal nem a mi asztalunk. Mindenesetre igencsak bizarr volt a látvány, hogy kicsitől nagyig, fiataltól öregig szórják a pénzt, mint jómagam kiskoromban a párnából a tollat. Hopp, ott repül egy zöld százas, váltsa be szépen, krupié úr, aztán 5 perc és a százas már sehol. Nini, kétszázas röppen az asztalra, iramodik a golyó a páros helyett a páratlanra, a piros helyett a feketére, és a kétszázast el is nyeli a Bank örökéhes bendője. Durva és számomra ijesztő látvány volt. Szégyenlem is magam (de csak mert másvalakit _nem tudok_ szégyellni), valahogy nem hat meg a „Ha már megdolgoztam érte, hadd költsem el kedvem szerint” jellegű mentalitás. Abból a százasból mennyi emberen/ állaton/ bármin lehetne segíteni, ez kattogott a fejemben még hazafelé jövet is. No meg, hogy ne rókázzam tele a főnök kocsiját, ha már van olyan rendes és furikáz (nem az alkoholtól, én a vadabb vezetési stílustól is ki tudok lenni gyomorilag – de megúsztuk, én is meg a kocsi is).
Ez volt a munkahelyi karácsony, tartalmas, izgalmas, helyenként borzadalmas és nagyon jó.Folyt. köv. hamarrrrr.
2 megjegyzés:
Badenben, szerintem.
Legalább kipróbáltátok helyettem is a kaszinót, egyszer kíváncsi lettem volna rá. Hiába, nem születtünk dzsentrinek, de még feleannyi pénzzel se, lehet, hogy itt az eltérés. Megy gyerekkorunkban játszottunk rulettet a Papával. Riennövá pű, mádmázell é möszjő. :)
C.
ha ketten együtt játszotok harmadokat, akkor hosszútávon pozitívban vagytok - de persze kiszúrják, ha valakik összejátszanak.
esetleg azt lehet játszani még, hogy megvárod, míg egyik vagy másik színből mondjuk van 3 egymás után, és utána az ellenkező színen folyamatosan emeled a téteket, amíg nem nyersz.
ha jól emlékszem a black jack a leginkább 'fair' játék amúgy a kaszinókban.
mindenesetre ez az élet, 'nyugaton élsz', eltart a barátnőd és unalmadban kaszinóba jársz - csak így tovább..! ;)
0
Megjegyzés küldése