2012. március 13., kedd

Ilyen nincs és mégis van

Ma mondtam Dávidnak, miután megjöttünk a hazafele beiktatott rögtönzött bevásárlásból, hogy jobb lesz, ha leül, mert fura mondandóm van. Se terhes nem vagyok, se ki nem rúgtak, de a hatás így sem maradt el. A helyzet az, hogy...

Ma az Ágnes nevű elöljárómmal ketten tartottuk a frontot, mert a nagyfőnök elment eladói kiskörútra Szarvas közelébe (mint később megtudtuk, sikerrel járt). Ezúttal lényegesen többet dolgozhattam, mint tegnap, és bár a pincsikutya-effektus azért megvolt és egy jó ideig meg is marad, kezd normalizálódni a helyzet. Ágnessel ugyanis ma összetegeződtünk, ez így már jobban indította a napot. Az sem jött rosszul, hogy ma az új útvonalon mentem, és a WLB nevű közlekedési eszköz nagyon elnyerte a tetszésemet. Olyat kell elképzelni, mint a HÉV, csak épp majd minden ülésnél van egy asztalka, rajta újságok, nincs fülsüketítő vijjogás az ajtózáródáskor, és általában véve otthonos kis kocsik vannak. Valamint mintha az lett volna kiírva németül, hogy a kocsi ellenőr nélkül közlekedik... de hogy ennek mi értelme van, és miért írják ki ráadásul, azt nem tudom. Talán csak félreértettem valamit.

Ilyen dolgok miatt persze nem ültettem volna le itthon Dávidot. Az a bizonyos valami az ebédszünetben jött, és egy üveg télire kint felejtett házi uborkának volt köszönhető. "Ági" ugyanis a nővérééktől kapta, csak náluk a kis pince nem alkalmas zöldségtárolásra. Pedig mennyi mindent adnának, csak nem fér hova, így Ági. Én meg megkérdeztem, hol terem az ezerféle földi jó, és azt a választ kaptam, hogy Ági családja kőszegi illetőségű, egészen pontosan a határszélen laktak, mielőtt ő átköltözött volna Ausztriába. Gondoltam, előrukkolok valami "hazaival", és mondtam, hogy Dávid rokonai is ott laktak, valami kis faluban, Horvátzsidány vagy mi ... és itt jött a képbe a HŰŰŰŰ. Ági ugyanis zsidányi.

Ez még hagyján. De ismeri "Irma nénit", "Rudi bácsit", "Polkanénit Szegeden", "Hedviget Kőszegen", Andiékkal (Dávid távolabbi unokatestvérei) egy osztályba járt... és csak sorolta, hogy ez itt telepedett le, amaz meg ott, itt ennyi gyerek van, ott amannyi.

Egy szó mint száz: rokonok. Ági anyja és Rudi bácsi anyja talán, vagy valahogy így, féltestvérek. És valamikor egy ház két szobájában laktak. Ahha. Itt nekem már kb. minden mindegy volt. A múltkor is kiderült, hogy Apol néni ismerte az ex-főnököm apját. Úgyhogy leánykori nevén Soós Ágnes szíves üdvözletét küldi az összes Brezovichnak, Somfainak, Stenszkynek. Én meg egy ideig még fogom a fejem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése