módosítás: N-i kijavított, hogy nem keringési zavara van, hanem emésztési (németül máshogy mondják). nem olyan súlyos a dolog, mint amennyire lefestettem! ..és ráadásul most már egyre jobban van: itt eszi a fagyit mellettem :)
mármint elég régóta nem vagyunk egyensúlyban a környezettel a természettel - én legalábbis biztosan nem, ezt tudom.
de most N-in jött ki a dolog, mégpedig eléggé szó szerint: az orvos valami keringési zavart mondott neki*. röviden: nincs jól. nagyonnincs jól. én meg nem tudom, miben segíthetnék neki..
azt mondta, hogy szombaton kezdődött, amikor reggel szomjas volt és egy pohár vizet akart meginni.
nem maradt benne sokáig. még elég jól volt ahhoz, hogy elmenjünk lovagolni és - ahogy reméltem - élvezte is, de utána egy hosszú délutáni alvás mindkettőnknél befigyelt. nálam ez ugye bármikor megtörténhet, de Nála nem gyakran szokott előfordulni.
(az elmaradt fotós linket küldöm: itt lehet megtekinteni, hogy milyen gyönyörű lovon próbálkoztunk lovagolni és ahhoz képest, hogy N-i gyakorlatilag most ült először lovon, egész jól ment: a végén még önállóan is mehettünk egy-egy kört. a lovat Rasi-nak (ejtsd: Razi) hívják.
N-i első köréről és ügetéséről is van videó.)
vasárnapra pedig teljes ágyban-fekvést írt elő a sors mindkettőnknek: N-i próbált túlélni, én meg - a most már egyre gyakrabban előjövő, szokásos depressziómat ápolgattam.
N-i ma reggelre virradóan nem lett jobban, sőt. elment az orvoshoz és amikor délelőtt felhívtam, azt mondta, hogy itt ül az orvosi rendelőben és épp infúziót kap(!), kiszáradás ellen. hát, jól telt ezek után nekem is a napom. mondjuk jól indult (nem sok meló, szép napfelkelte stb.), csak aztán a maradék munka késő délután jött le, egy tömegben és persze, hogy mindenki rám várt, mert én vagyok a leglassabb és egyébként is, ha fél ötig van a munkaidő (a nagyon szorgosoknak túlóra), akkor miért fél hat után kezdem el azt a munkát, amit - a többitől eltérően - másoknak kell továbbadnom, nem a teherautóra felpakolnom stb.
szóval nekem stresszesen telt a napom. de legalább beszéltem az autószerelővel, aki árat még mindig nem mondott, csak egy csomó alkatrészt, hogy miket cserélt ki (hengerfej-tömítés, hengerfejeket kicsit megcsiszolta, termosztát, ~fedő, vízpumpa, vezérmúszíj és még egy csomó minden, csak azokat a hazafele tartó "lazító" biciklizés közbeni telefonálás során nem volt módomban megjegyezni). majd holnap mond. jó.
igaz, hogy épp szombattól kezdve van egy másik szerelmem, de talán még maradok egy ideig a réginél - pénzügyi megfontolásból legalábbis biztosan. az újhoz pediglen azáltal jutottam, hogy felkeltette a figyelmemet, hogy az egyik kollégának az autójában miért ennyire más a vezetési élmény, noha én csak a hátsó ülésen ültem, igaz, hogy kanyargós utakon mentünk. aztán kiderült, hogy egy Audi quattro-val mentünk. ennyire más lenne az összkerékmeghajtás? na ennek néztem utána, hogy miért is jobb/másabb/rosszabb/olcsóbb/biztonságosabb/sportosabb a több különféle hajtásrendszer (az elsőkerékmeghajtás helyett hátsó-, vagy össz-). és így jutottam el egy roadster-ig, a Mazda MX-5-ösig, amit ugye az apróhirdetésekben mindig úgy adnak el, hogy jön a gyerek és nem elég a kétszemélyes kocsi.. na majd meglátjuk; ezért nem fogom összetörni a régi szívét.
aztán, amikor ezt is nagyon meguntam a hétvégén, akkor kattantam rá a lakástémára, merthogy ugye már nagyon költözhetnékünk van - és ami furcsa, nekem jobban, mint N-inek.
és ekkor jött a hideg zuhany: szombat éjfél körül rátaláltam erre a lakásra. és ez a környékbeliekhez képest nagyon olcsó. megnéztem, mikor adták fel (csütörtökön), hát, mondom, egy e-mail-t írjunk, aztán majd holnap beszélünk vele telefonon is. hopp, vasárnap délelőtt már a hirdetés gazdája át is jelentette a hirdetést 'kiadott lakás'-ra. erről lecsúsztunk. pedig méretben is jó volt, két szobája volt - ha egyikünk elvonulni szeretne - és színes volt.
kár volt.
hát, így telnek a napjaink, lassan, de legalább pénzkeresősen. és cserébe lemondunk olyan dolgokról, amikről, ha tudnánk, tudatosan nem mondanánk le, de így, "idő hiányában", s néha kedv hiányában is fontos dolgok maradnak ki az életünkből.
jó, tudom, itt leginkább a saját életemet kéne hangoztatnom, de, ha jól sejtem, N-inek sem nagyon más a véleménye, bár a hozzáállása az gyökeresen eltér az enyémtől.
hogy kicsit konkrétabb legyek: nekem hiányzik valami rendszer az életemből. jó, hogy itt van a munka, mert ez elég rendszeres, de valami olyan, amit szívesebben csinálok. ilyen volt például a fegyencedzés, vagy a taiji, amíg csináltam. de amióta egyedül dönthetek és sokkal kényelmesebb (és nem utolsó sorban olcsóbb!) itthon maradni, mint el-eljárni, pl. taiji-zni mondjuk Bécsbe, vagy Sorponba, azóta valahogy mindig győz fölöttem a lustaság. és ez nem észben dől el. (ha olyan sok dolog dőlne el az ember fejében, mint amennyit szeretne, akkor én például már régen a megvilágosultak tudatával segíteném az emberiséget ebből a káoszból kiszabadulni - de szerencsére nem ilyen egyszerű a helyzet :) )
talán valami olyasmi kell, mint N-inek az írás: biztos, hogy minden nap ír valamit.
talán segít az is, hogy kiírom most, de - ha jól sejtem - a folyamat tudatosítása nélkül bármilyen segédeszköz csak porfogó az ember agyában/agya helyén
ezzel most zárom is soraimat, hogy tudjak holnap is valamennyit dolgozni; talán lesz erőm írni más napokon is..
2 megjegyzés:
http://www.life.hu/sztarszerzok/20120423-heti-utravalo-muller-petertol-18-resz.html - ezt olvasd el. Egyenlőre ennyit, vasárnap találkozunk. Eniért izgulok, remélem, ő is jön.
http://www.life.hu/sztarszerzok/20120423-heti-utravalo-muller-petertol-18-resz.html - ezt olvasd el. Egyenlőre ennyit, vasárnap találkozunk. Eniért izgulok, remélem, ő is jön.
Megjegyzés küldése