2012. április 15., vasárnap

Ha ló nincs...

... jó a szamár is, tartja a mondás. Na, itt két szamarat be is tudnék mutatni rögvest. A szamarak pedig mi volnénk, mert azt hittük, könnyen megy itt minden, szépen megünnepeljük előre a holnapot. Teszemazt kicsi N-i kitalálja, hogy őkelme lovagolni akar tanulni, és persze jó idő meg lovastanár, és persze ló is lesz egy pillanat alatt, amúgy rendelésre. És hát nem. Hideg, szeles, borús idő, lovastanár és ló a jövő héttől elérhető. Esetleg meg lehetett volna játszani, hogy "hű de nagy magyar lovas vagyok én", akkor egyből kaptam volna magam alá egy lovat. De ekkora szamár mégsem vagyok, egy lóról-leesés és egy gerinctörés nem jó szülinapi ajándék.

Amiatt is szamarak volnánk, hogy elhittük, ha az egyik diszkóban sramlis táncot járnak, akkor majd a másikban rendes zene lesz és rendes tánc. Lóvá tett minket a remény, meg Dávid ama munkatársa, aki a helyet ajánlotta. Wiener Neustadtban voltunk ugyanis, a Mamamia-ban, és ezt - ha jól láttam - tényleg így kell írni itt. Nézzük a mérleget: kb. 10 euró kiadás a ruhatárra és vonatjegyre Dávidnak (nekem van havibérletem, hehe), két agyonfüstölt tüdő és kaparó torok, töméntelen mennyiségű nyálas osztrák "jajjéncsaktégedaranyom"-jellegű zene, sramlitáncosok ezerrel és hazatérés háromnegyed egy után. Annyit azért sikerült megállapítani, hogy az a rejtélyes sramlitáncféle, amibe eddig kb. mindenhol belebotlottunk, ahol ünneplés volt meghirdetve, hármas ritmusú. Előre egyet. hátra egyet a másik lábbal és aztán az előző lábbal hozzálépni, kis sarokemeléssel, mindezt pedig körbe-körbe, mint a ringlispíl. Aki akarja, próbálja ki.

További izgalmak: (számomra) rengeteg biciklizés (lovarda és vissza, Hofer és vissza, Lagerhaus nevű hely és vissza), rengeteg vásárlás (kitüntetett helyen végzett a Spar, ahova háromszor mentünk be ma), rengeteg szerencse Dávidnak (a bolhapiacról hazafele jövet nem kevesebb, mint 100 eurót talált - ennek nagy része ma edényvásárlásra költődött), rengeteg szociális élet: Dávid a bevásárlások egyikénél segített a szomszéd hölgy csomagjait hazacipelni, aki cserébe ma délután áthívott magukhoz. Ittunk sok-sok Jägert, ettünk tejszínhabos kuglófot, megtudtuk egymás nevét másfél év után, és elszívtam két szál cigarettát is, én gonosz. Azzal fenyegettek, hogy holnap beállítanak valamilyen ajándékkal, mert elkottyantottam nekik a születésem napját.

Hát, efféle izgalmak után ideje is lefeküdni, mert ha tényleg átjönnek, rittyenteni kéne egy sütit még idejekorán... egy túrósrétes fog talán befigyelni (vettünk késztésztát hozzá, szerencsére).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése