Bent valahogy nem klappolt ma a nap. Ági hírt kapott, hogy valamilyen unokatesójának a férje, vagy kije meghalt, és szerdán temetésre megy. A főnök teljesen be volt sózva a holnapi kisvárdai útja miatt, ezért aztán pattogott össze-vissza. Én szépen meghúztam magam a feszült környezetben, mint kutya zápor idején, de a villámok azért felém is hasogattak. Nem baj, lesz jobb nap. A lényeg, hogy Dávid időben odaért a munkahelyemre, ééééés mindent otthagytam úgy, ahogy volt, már rohantam is lefele, szépen bevágódtam a kocsiba, és mehettünk a bábához, aki németül még mindig Hebamme.
A bécsi esti csúcs miatt persze húsz perces késéssel érkeztünk meg, előtte vagy három helyre betévedtünk, keresve a bejáratot. Laila még mindig a régi Laila, most Dávid is láthatta, hogy mennyire emlékeztet a volt integrációs kolléganőmre, Natalya-ra.
A másfél órás, nem épp haszontalan csevej végén leegyeztettünk egy január közepei időpontot, és tsók. Hazafelé még megálltunk egy McDonaldsnál, mert Dávid az összes tök-főzeléket megette, és így nem lett volna vacsorám...
Itthon ripsz-ropsz elkészült egy mákostészta, elkészült egy újabb zseb az adventi naptárra, és Dávid már fél órája itt alszik mellettem.
Nekem sem ártana, mivel a vasárnapi korai kelés a bolhapiac miatt azért rányomja a bélyegét a hétfőre is.
Csak tán még egy kis szék-hajkurászás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése