A tervezett nyolc órai kelés sikerült, reggelizni is időben ELKEZDTÜNK. Csak épp kissé kényelmesen, túlhúzva a reggelit. Tíz után indultunk útnak a Tescoba, a jóanyám által itthon megtalált kötvényeket beváltandó. Az ilyen dugi-pénzek jól jönnek azért, ha az ember karácsonyi bevásárlás előtt van, családot alapít, és még egy nagy rakat vendéget is bevállal hozzá. A Tescoból még csak egy kisebb csomaggal jöttünk vissza. A Jyskből már egy teletömött, A1-es méretű szatyorral.
Bementünk Dávid nagymamájához, egész jó passzban találtuk, így aztán ott is elúszott fél óra. Onnan gyalog, de rohamtempóban átmentünk Anitához, aki igencsak örült nekünk. Tán az ajándékba vitt szőnyeg-tapasztóknak is: így már nem fog rajtuk csúszkálni, ha a lakásban közlekedik - ez nem egy utolsó szempont, ha azt nézzük, hogy bőven elmúlt nyolcvan, és újabban szédülékeny is. Kicsi 40 kilós tündér, nagyon aranyos, és van egy "dumája" is. Mint mikor úgy szólít meg a telefonban, hogy "kispofám" meg "anyukám"... Csütörtökön még úgyis látom, akkor majd a főnökkel jövünk el hozzá látogatóba. Kaptunk tőle finom, diós tetejű süteményt.
Ezek a sütemények aztán gyors végre leltek Cilinél, aki a tegnapi nap esett csak vissza kéthetes malajziai kiruccanásáról, és ma még tanítania is kellett. Ennek ellenére a maláj képek háromnegyedét végignéztük, kaptunk mindenféle kóstolót (inkább nem írom le, hogy mit, hadd találgathasson más is), befaltuk az Anita-féle sütit is a tea mellé, és egészen bele is feledkeztünk az időbe, meg abba, hogy talán inkább hagyni kéne a vándort pihenni, és elhúzni haza. Mire ez eszünkbe jutott, volt vagy este hét, ha nem több. A Blaháig meg olyan élénken beszélgettünk Dáviddal a villamoson, hogy elfelejtettünk leszállni, és mentünk egy gyors kört egy megállóval odébb meg vissza. Az Ikeába is be kellett még menni pohárért, meg akadt még szalvéta és habverő is. Étkészlet nem - egy nagy adag kanál-kés-villa beszerzendő még. Ellenben ettünk hot-dogot. Ki tudja, mikor jutok el ide legközelebb... Nincs már majonéz, hanem valami hot-dog-szósz van helyette, ami currys. Meglepődtem.
Hazafele végig attól tartottam, hogy az előttünk támaszkodó nem kicsit ittas úriember rámdől a 120 kilajával. Mikor ez tényleg majdnem megtörtént, már a kerületben voltunk, úgyhogy el is hagytuk azt a két ülőhelyet. Itthon befaltunk egy adag friss zöldborsófőzeléket fasírttal, kenyérrel, narancsdzsúzzal, közben telefonvégre kaptuk Katit is.
Legutóbb pedig öcsém szobájában tartottunk össznépi babarúgás-szemlét. Most szépen elmegyünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése