2013. december 31., kedd

Szíven talál, ha lábam földig ér...

Néha a magyar dalszövegeken azért többet is dolgozhatnának ezek a bölcsész mókusok, ha már megfizetik őket. A fenti cím a Brave, avagy "Merida, a bátor" című Disney-rajzfilm dalából idézet. Engem mondjuk nem szokott szíven találni, ha földig ér a lábam. Egészen természetes jelenség szerintem, hogy nem a föld fölött 5 centivel lóg.

Ami eddig volt, avagy rövid összefoglalás, hogy legyen mire emlékezni:

20-án mentünk utoljára dolgozni. A hétvégén a lakást sikerült rendbeszedni, a főzésig nem tudtunk eljutni, de sebaj. 23-án még műfenyőt és kiságyat vadásztunk Mödlingben, 24-ére maradtak a kreatív dolgok. A karácsonyi hangulat éjjel 11 után köszöntött ránk, és még mindig nem főztünk semmit. 25-én délelőtt Dávid elment misére énekelni, én egy ideig számítógépes játékot játszottam (azt az addiktív fajtát, amit senkinek nem ajánlok). Nagy nehezen csak-csak sikerült nekiveselkedni a főzésnek, lett egy hatalmas adag franciasaláta, egy hasonlóan hatalmas adag krumplisaláta, levesnek egy irgalmatlan mennyiségű tárkonyos raguleves, főételnek Dávid csinált kukoricás főtt rizst, én meg hozzá egy őzgerincnyi tojással töltött fasírtot. Volt előételnek kaszinótojás, sonkatekercs salátaágyon, meg a maradék tekercsbe való krémek mártogatósként, répával, retekkel és újhagymával tálalva. Dávid készített egy kókusztekercset desszertnek. Ezt mind 25-én, délelőtt 11 és délután 5 óra között.

Mikor megérkeztek a vendégek (Gábor-Cili-János-Csilla-Juszti), én épp kiáztattam magamból a fáradtságot és a konyhaszagot, és csak egy bő félóra múlva tudtam csatlakozni a társulathoz. Addigra a nappali felékesült - izzókat kapott középre. Volt némi eszem-iszom, némi ajándék-osztás (csupa szépet és jót kaptunk, hadd ne kelljen elsorolni, hogy mi mindent - na jó, ízelítőül: dupla-ásványt, CD-ket, sütiket, saját készítésű szoptatós-hentergős párnát, karácsonyfadíszt, képet, gyűrűt és persze iszonyat sok babacuccot stb. stb.). Este elmentünk karaoke-zni, Stefannak volt épp születésnapja (ő a nagy magyar karaoke-barátunk). Valamikor fél háromkor kerültünk az ágyba, előtte még mindenkinek ki kellett osztani az ágyneműt, felhúzni a huzatokat, elrendezni a fekvőhelyet.

26-án igen késői kelés után bőséges reggeli következett, majd egy rövidebb sétálós-városnézős program jött, Dóm-nézéssel, Dorotheum-nézéssel, majd inkább már csak a fejünkből való kifele-nézéssel. Hazajöttünk és nem mozdultunk ki többet... helyette némi looper-es szórakozás jött gitárral, csörgődobbal és könyvolvasással, majd közös activity-féle játék nagy röhögésekkel, végül kétcsoportos asszociációs játék, vízipipázás és viszonylag korai (éjfél körüli) lefekvés. 

27-én (péntek) menetrend szerinti korai kelés következett, majd elúszásmentes indulás a Hohe Wand-ra fél tíz körül, két kocsival és ingyen. Érkezés 10-kor, séta-fotózás-bambulás-visszaséta, visszaérkezés kisebb kerülővel Dávid munkahelye felé fél kettőkor. Némi étkek elfogyasztása után útra kelt a kis csapat, és másfél napra magunkra is maradtunk. Ebből a maradék 27-e a Pitch perfect című film megnézésével és technikai kütyük (laptop, másik laptop, okostelefon és a mostani ajándék TABLET-em) nyomkodásával telt el. 

28-án délelőtt rendrakással, szellőztetéssel vegyes főzést produkáltunk. Elkészült egy második adag hatalmas franciasaláta, két krémleves (az egyik zellerből, a másik pedig meggybefőttből), egy adag krumplipüré, a lustaságom miatt sajnos csomósan, egy adag fűszeresen kisütött pulykamell-filé, ismét kaszinótojások, ismét sonkatekercsek és zöldségek, desszertnek Dávid révén egy kiadós adag kókuszgolyó. Ami nem készült el, az egy curry-s-mustáros szósz volt. A vendégek szerencsére kellőképp csúsztak, így sikerült majdnem mindennel végezni egy fél nap alatt. A második turnus (Andi, Jani, Anna, Timi és Balázs) az érkezése után szerencsés étvággyal pusztított az előételeket, most sem úsztunk meg némi ajándékozást (babacucc)... Anna kellőképp ébren tartotta a figyelmet. Este a korábbi napokkal ellentétben (10-14 fok, langyos idő, derült égbolt) feltámadt a szél, épp mikor sétálni mentünk a belvárosba. A Fő téren elfogyasztásra került pár kávé és puncs, meglátogattunk pár játszóteret, és épp elég is volt a hidegből, jöttünk haza. Itthon be kellett fejezni a szószt, Timi csomómentesre keverte a krumplipürét, terítettünk, melegítettünk és végül ettünk. Megint előkerült a vízipipa... beszélgettünk hozzá, és hogy mondjam... a szomjúság sem kapott nagy teret a lakásban. Valamikor éjjel egy után feküdtünk le, másnap fél kilenc-kilenc között keltünk fel.

29-e, avagy vasárnap kissé nehézkes nap volt,. különösen Annának - előbb az időhúzás indulás előtt, majd a kényszer-pisiltetés tette be a kiskaput (utána a játszótéren megnyugodott), végül az arab pizzáshoz is jutott a hisztiből. Dávid meg én is összekaptunk azon, hogy kelljen-e ellenőrizni a kisállatkertet vagy sem. A pizzázás után igen rövid időn belül távozott is a kiscsapat, hogy még emberi időben érjenek haza. Mi kvázi belefeküdtünk az itt hagyott lomba, és azóta nemigen pakoltunk el semmit sehova.

Ma, azaz 30-én új hét vette kezdetét. Ez volt az a nap, mikor mindketten bementünk a munkahelyünkre - én fél ötig maradtam is, noha azt hittem, előbb szabadulok... rendesen fel tud gyűlni pár nap alatt a munka. A főnök megmutatta a náluk készült karácsonyi képeket - kiderült, hogy a karácsonyfára itt pihés angyalszárnyak is kerülnek. Kaptunk Dáviddal szőlőt, finomat, édeset. A főnökkel legközelebb 14-én fogunk találkozni - szerintem el fogjuk tudni viselni egymás hiányát addig... főleg, hogy noha síszünetre megy 4-től, 7-e és 10-e között naponta telefonálni fogunk vele, ahogy mindig is tettük. Mondtam neki az általam megálmodott ötletet, hogy víztakarékos zuhanyzót kéne megpróbálni eladni Afrikába - úgy tűnik, meg fogjuk tudni valósítani. Ezt tényleg álmomban ötöltem ki, normál állapotomban azért nem jutok el idáig...

Most kész van több mint egy hét bejegyzése, én pedig egy naaaagy elégedett mosollyal rávetem magam a maradék étkekre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése