2014. április 1., kedd

Jóféle szórakozás múlt péntek este

Jóanyám elvállalta a gyerekfelügyeletet múlt pénteken, hogy kimozdulhassunk egy kicsit. A főnökkel és Angelaval mentünk, egy helyes kis 240 férőhelyes vendéglátóipari egységbe. Angela anamnézissel próbált rájönni, miért nem kedvelem az ékszereket, majd Dávidnak kreált vicces haj- és szakállkölteményt, de a főnök sem maradt ki a jóból. Utóbbi alkalmakkor részemről az asztalra borulva hahotáztam, persze hangosan és vinnyogva, de az alapzaj mellett ez fel se tűnt senkinek. Ettünk is, Dávid valami csilisbabot, mi többiek meg country burgert. A főnök késsel-villával, még a hozzájáró csipszet is, jómagam kézzel, maszatosan, dehát mire való a szalvéta? Angela eleinte kés-villa-pàrti volt, de arra a megjegyzésemre, hogy valószínűleg a prérin sem így eszik, átpártolt. Volt finom sör is, sötét színű, remek aqromájú. Lett is tőle másnapra több tej.

A lényeg persze a countryzene volt, meg a tánc. Ahol tudtam, beálltam, egy ilyen csoportos koreográfia kb. 3-4 perc alatt lekövethető, csak az a baj, hogy a legtöbb szám is pont 3-4 perces, így mire beállhatnék, vége van, és kezdődik egy új szám, új koreográfiával. 

Éjfél bőven elmúlt, mire eljöttünk, de, mint kiderült, itthon segáz, a leány némi tápanyagbevitelt követően több-kevesebb sírással elaludt. Ez volt a péntek. Szombaton semmi extra nem történt, jóanyámék egy rakat csodacuccot hoztak haza a bolhapiacozásból, faliszőnyegtől kezdve míves borsörlőn át barométeres mérentyűig mindent. Utána elköltöttük a reggelinek szánt ebédet, amiről képet is mutattam a minap, jóanyám útnak  indult haza, mi meg behoztuk a 2 óra nemalvást. 

Vasárnap kellett az óráinkat a nyári időszámításhoz igazítani, puff, egy óra odalett. Dávid délelőtt misén volt, a délután némi rendrakással elröppent, és mivel másnap 15 perces előadást kellett tartania, kedvesem kb. 6 órakor neki is fogott a készülésnek. Becsületére váljék, hogy fél kettőig készítette az anyagot... Csak hát készülni, és előadni valamit angolul nem ugyanaz. Az eredményről ő tudna beszámolni, de szerintem nem fog. Azt viszont, hogy egy ilyen alkalommal mindent, amit mondanál, írd le és tanuld meg kívülről, túlzásnak tartom. És a 10-szeri fölmondást is. De lehet, hogy csak nekem van túl nagy rutinom az előadások terén - éljen a tanári szakma!

Most április elsejétől pedig Dávid a négy napos, napi 8 órás munkaütemet lecserélte ötnapos, napi 6 órás ütemezésre. Tehát hamarabb fog hazaérni és nem napi egy órám lesz magamra, gyerek nélkül. Ismételten csak: éljen!

Jövő hét hétfőtől pedig heti egyszer country tánctanulásra fogok járni,ha nem jön közbe semmi. Ha Dávid elmehet énekkarra, én is mehetek táncolni. Most viszont főzés lesz, hogy legyen mit enni este. Panni be van yayitázva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése