Panni az elmúlt hetekben végül ráállt a nevem kikísérletezésére. Az eleinte "EEE", "EEEEEHHH" jellegű rövidítést augusztus elején előbb egy N-nel spékelte meg (így lettem pár napig Eeennn), utána jött a második szótag némi izgalmas magánhangzó-kóstolással. Felejthető kísérlet volt az Ennnce, Ennci, erről időben leszokott. Elébb voltam "Ennnke", aztán lettem Ennnko, néha Ennnkő. És augusztus közepe (13-a vagy 14-e táján) megszületett a végleges verzió: Enka. Dávid neve közben továbbra is ragokat kapott (apáta, apána), az enyémmel viszont nekiállt analóg ragozni a sajátját, így lett Ennka után ő Pannnka (mit mondjak, jobb, mint a Pannnnci), most pedig játékból Ennkó-Pannnkó a nyerő. De mondja, hogy Enka, szépen és tisztán. És mond mindenféle mást is, újabban gyönyörű háromszótagosokat is, ma épp a pocsolya került sorra.
És mintha szép lassan beúszna a nyelvtan is, legalábbis az igék leginkább egyesszám harmadik személyben furakodnak előre, tegnapelőtt óta pedig megjött az első tárgyeset is. Jellemző amúgy, melyik szó kapta meg a bűvös véget: a korábbi ME-ME-MEEEE-ből lett az alábbi gyöngyszem: "mejjjet" - természetesen nem "melyet", hanem "MELLET" jelentésben. Minden reggel így kezdődik azóta, és naponta akár 10-szer is elhangzik. A balt szereti kérni, néha favorizálja csak a jobbat.
Fura szokásokat is kezd fölvenni, mert az utcán minden átmenet nélkül beközli a kezünket fogva, hogy "tánci", és nyomja is, de nem a rugózós rázót verziót, hanem hogy a lába, mint a rongy, elengedi magát, és ha nem tartanánk a kezénél, el is vágódna szépen, istenesen. Ez a gyalogos átkelőhelyeknél azért kissé gáz... de hiszti egyre kevesebb van, legalábbis inkább bőg, de nem ordít, ha valami nem a kívánsága szerint alakul. Fogas is, valszeg ennek is szerepe van a mostani történésekben.
1 megjegyzés:
De nagy öröm - köszönöm a megosztást :)
Megjegyzés küldése