Mondom, hogy minden nap meglepődöm. Általában pozitíve.
Ma este, Panni a kiskádban fürdik, Dávid énekkarra készülődik a nagyszibában, Dotti alszik. Aztán mégse, mert felsír. Hallani persze a fürdőszobában is. A Szőkével a legnagyobb móka közepében vagyunk, vízi játékok úszkálnak a kiskádban, X-et mutatok a fogkefével, fogmosás, miegymás.
Dotti hangjára mindez egy csapásra megmerevedik, elnémulunk és egymásra nézünk Pannival. Két másodperc csönd, én mérlegelek, Panni gyorsabb nálam és kijelenti, hogy "bevisszük". Avagy behozzuk. A testvérét, a fürdőbe, hogy ne sírjon. Korrigálom az igét: jó, akkor behozom. Panni pedig elégetten nyugtázza, hogy megértettük egymást.
Persze emellett makacs, hebrencs, a mozdulatai hirtelenek, fogasssss, épp most bújik ki a jobb alsó szemfoga is, holnapra kint lesz. De ezzel együtt is gyanús nekem.
Gyanús, hogy talán jobban szereti Dottit, mint én magam. Ez azért durva, nem?
Holnap csekkoltatom le a csuklósebet másodszorra. Tej van elég, Dávid megint próbál igyekezni, és tarhonyát főztem. Vasárnap négyesfogat jön hozzánk vendégségbe.
No igen, és megvannak a tegnapi doktoros látogatás eredményei is. Dotti 58 centi, 5,3 kiló. Huhhh. Panni még mindig 10,2 kiló és 79,5 centi. Lehet, hogy egy év múlva ugyanakkorák lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése