A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 14., szombat

Péntek tizenháááárom, méz és máz

Ma megtudtam, hogy a főnököm iskolás korában ezen a napon kapott (tán többször is) karót az orosztanártól, felelésre. Ami elég kínos lehetett, hogyha az apukája volt az iskolaigazgató, és emellett orosztanár is... Baj nem történt ma, miért is történt volna. Ellenben leesett az első igazi, fehér nyomot is hagyni képes hó. Táncos hópihék sokasága lejtett a lámpafényben valami valószínűtlen koreográfiára - nem én tanítottam be őket, meg is látszott. A tegnap tervezett dolgoknak csak egy része valósult meg - kosztümfélét szereztem, és a fordításokat is leadtam, de nem lettek kész vele, majdholnapjólesz, hátpersze. SIM-kártyát meg minek vegyek ma, ha a hétvégén úgysem hívogat senki, hogy menjek állásinterjúra...
A leendő helyettesemmel ma sikerült beszédbe elegyedni - minek eredményeképpen jobban megismertem (pozitívum), viszont lekéstem a Dáviddal való találkozót a helyi turkálóban (negatívum). Szerva itt, csere ott. Bár magam sem tudom, hogy ez mit jelent... valahogy ideillőnek érzem. Holnap egy darab főnök-onoka latinra okítása van porondon, hadd örüljön a gyerek, hogy szombat délelőtt megnyúzom.
Dávid mai alakítása a következő volt: kedvesemet az egész heti gyötrelmek ágyba utasították ma délután. Tudvalevő mármost, hogy nekünk különleges, vendégmarasztaló paplanjaink vannak, tele pihe-puha tollal. Ha egyszer az ember egy ilyenbe beburkolózik, nem segít ott kávé, kóla, éber tudat - jusztis elnyomja az álom. Aki Dávidot ismeri, tudhatja, hogy amúgy sem fejt ki különösebb ellenállást ilyen alkalmakkor - zutty, már alszik is. Ez viszont korántsem jelent nyugalmas csöndet egy Farmville-ezni szándékozó N-i számára. Dávid ugyanis néha-néha beszél álmában. Ezt-azt, érteni lehet úgy a 20 %-át. Ma valószínűleg a Vásárcsarnokba, vagy a piacra álmodta magát, mert egyszer csak imígyen szóla: Méz! Kérdém erre: Hogy micsoda? MÉZET-MÁZAT fjkanmakslfomsvgjklnjks! - jött a zengzetes válasz. Persze, nyugtáztam félhangosan, de harmadszor is utasításba adta: mézet! Hát vittem neki egy üveggel, van abból itthon mindig. Felült az ágyban, szépen elvette a mézet, kipróbálta, hogy nyitható-e, majd egy angyali mosollyal megköszönte és visszafeküdt. Hát, mondom, akkor már nem hagyom annyiban a dolgot, vásárfia nélkül csak nem engedem útjára az álmok sűrűjébe: vittem neki pár falat paprikát. Elfogyasztotta, még mindig félálomban, majd békésen hortyogott tovább. Este aztán irdatlan jót nevettünk az eseményeken, mert az ilyenekre félig-meddig emlékezni is lehet. Új fogalmat nyert a "mézes-mázas" kifejezés, az egyszer biztos. Nos, mézmentes jó éjt kíván a bötűk rengetegéből a álmos szerző, aki a billentyűzetet az imént érintőképernyőnek vélte (húzom az ujjam rajta, erre nem mozdul a kurzor, hát hogyisvanez?!)...

2012. január 12., csütörtök

Csütörtököt mondok, álom, munka

Nem megy a mosás, főzés, takarítás... a Farmville bezzeg sínen van a sok kihagyás után, de erre most kivételesen nem vagyok túl büszke. A cuccaink, a Magyarországot megjárt ruhák és miegyebek nagyrészt még a táskákban, a kosz szép lassan elcsámcsog rajtunk - ilyenkor nagyon tudok örülni annak, hogy nem jönnek vendégek hozzánk. Dávid fáradt és beteg teljesállású jómunkásember, én viszont lusta, rendetlen, aligdolgozó N-i vagyok. Holnap lesz ennek vége. Akkor a kicsiny tanítás után veszek magamnak SIM-kártyát és lesz osztrák telefonszámom, aztán lesz kosztümöm is, vagy valami csinosabb ruhadarab, amiben el merek menni állásinterjúkra, és lesznek hiteles fordításaim is. Magam fordítottam le a bizonyítványaimat, azért a ma estém rá is ment. Ellenben nem kell érte fizetni, és legalább mégis csináltam ma valamit (bár egy meleg vacsorának Dávid biztos jobban örült volna...). A beteg uraság maradék kis szabadidejének jó részét arra áldozta, hogy állásokat kutasson nekem a zinterrnettten. Talált is pizzaszakácsot, szállítmányozót, portást, szociális munkást, cipőbolti eladót, mindenféle jót. Az már az én bajom, hogy nem igazodom ki a más "találmányain", csak a magam keresményein. Mindenesetre péntek dél után már senki nem pályázatok olvasással tölti értékes idejét, úgyhogy egy hétvégém van a böngészésre.
Szabó Magdával álmodtam, meg mindenféle érdekes alakokkal, volt sok kultúra, festmény, beszédek, Szabó Magda kicsi volt, de fürge és ehhez még öreg is. És tegeződtünk, per se. Latinul nem beszéltünk, miért nem... ki tudja. Majd legközelebb. Talán épp ma éjjel - megyek is. Nem illik megvárakoztatni az álmot.