"Most kezdődik a tánc!" - mondta a papagáj, és belerepült a propelleres szellőzőrendszerbe. Valahogy így érzékelem mindazt, ami most Dáviddal ránk vár. Kaptunk két hét ajándékot, ajándék időjárással, megannyi ajándék élménnyel barátok, családtagok között, mellett. És bizony ajándékokat is kaptunk mellé, ma cuccoltuk haza. Van itt hifi, fedőtartó, könyv, csoki rogyásig, ruhák, borok, meg még annyi jó, hogy sorolni is fárasztó. Mindenkinek mindent nagyon köszönünk, megvan a lendület egy sodró erejű 2012-höz. Remélem, más is így van vele.
2011, te nagy újítások éve, búcsúzunk tőled: volt esküvő, temetés, gyerekszületés, új munkahely keresése, megszerzése (Dávidnak), feladása (nekem), nyelvtanulás, nyelvtanítás, csőtörés, izgulás, nevetés, munka és munkátlanság (stbstb majdcsakabbahagyjamár), és mindehhez igen kevés bötű itt a blogban a sok történés rögzítésére... hát nem unatkoztunk általad, kedves 2011, az biztos. Kedves 2012: nehogy egy kicsivel is alább add! Vajon mit hozol, kis komisz? És vajon ki mit kíván magának idénre? Na jó, elég a filozofálásból, majd elalusznak a kedves olvasók. Azért hihi.
Hogy üröm is legyen az örömben, elmesélem a mai hazautat: Dávidot sajnos ugyancsak sürgettem, hogy a főnököm által beígért megbeszélésre időben odaérjünk. Emiatt az egész nap hangulata enyhén (vagy enyhén szólva) nyomott és feszült volt. N-i-féle aprólékos-idegőrlős-hajszálpontos-többverziós-tervezet completed. Dél előtt sikerült elindulnunk, fél háromra már itt is voltunk. A megbeszélésen pedig, minő meglepetés, nem volt ott senki. Mint kiderült, kaptam dél táján egy e-mailt, hogy mégsem lesz, csókolom. Talán kár volt a nap nagy részét emiatt megmérgezni. Sajnos (bár ez inkább kérdőjeles sajnos) ha valami fontos nekem, elég sanszos, hogy el is érem, ha kell, durvább eszközökkel is, bár sose tisztességtelenül.
A végére pedig, hogy mégis inkább vidám legyen a befejezés (egy kicsi N-i-nek ugyanis hepiend kell és kész), álljon itt egy párbeszéd á la Dávid & N-i:
"Dehát akkor ezen most nincs is olyan lyuk, ahova ezt be lehetne dugni."
"Nem, ez defaultból ilyen ujjazós."
Inkább még nem árulom el, miről is volt szó, hátha lesz olyan kíváncsi valaki és megtudakolja.
2011, te nagy újítások éve, búcsúzunk tőled: volt esküvő, temetés, gyerekszületés, új munkahely keresése, megszerzése (Dávidnak), feladása (nekem), nyelvtanulás, nyelvtanítás, csőtörés, izgulás, nevetés, munka és munkátlanság (stbstb majdcsakabbahagyjamár), és mindehhez igen kevés bötű itt a blogban a sok történés rögzítésére... hát nem unatkoztunk általad, kedves 2011, az biztos. Kedves 2012: nehogy egy kicsivel is alább add! Vajon mit hozol, kis komisz? És vajon ki mit kíván magának idénre? Na jó, elég a filozofálásból, majd elalusznak a kedves olvasók. Azért hihi.
Hogy üröm is legyen az örömben, elmesélem a mai hazautat: Dávidot sajnos ugyancsak sürgettem, hogy a főnököm által beígért megbeszélésre időben odaérjünk. Emiatt az egész nap hangulata enyhén (vagy enyhén szólva) nyomott és feszült volt. N-i-féle aprólékos-idegőrlős-hajszálpontos-többverziós-tervezet completed. Dél előtt sikerült elindulnunk, fél háromra már itt is voltunk. A megbeszélésen pedig, minő meglepetés, nem volt ott senki. Mint kiderült, kaptam dél táján egy e-mailt, hogy mégsem lesz, csókolom. Talán kár volt a nap nagy részét emiatt megmérgezni. Sajnos (bár ez inkább kérdőjeles sajnos) ha valami fontos nekem, elég sanszos, hogy el is érem, ha kell, durvább eszközökkel is, bár sose tisztességtelenül.
A végére pedig, hogy mégis inkább vidám legyen a befejezés (egy kicsi N-i-nek ugyanis hepiend kell és kész), álljon itt egy párbeszéd á la Dávid & N-i:
"Dehát akkor ezen most nincs is olyan lyuk, ahova ezt be lehetne dugni."
"Nem, ez defaultból ilyen ujjazós."
Inkább még nem árulom el, miről is volt szó, hátha lesz olyan kíváncsi valaki és megtudakolja.