A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bob. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bob. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 16., hétfő

Gyanús tetrapakk, bob, de nem szán

Negyed tizenegykor nekiállni vacsorát csinálni, mert másnapra már nem bírja ki a drága pénzen vett hús... hát igen, élni tudni kell, de nem így. Mint ahogy a több mint egyórás mosogatás sem a legegészségesebb tevékenység egy kétfős háztartásban. Van mit tanulni, én ennek is örülök (Dávid már kevésbé).
Sok itt az elgépelési hiba, néha tüzetesebben is át kell majd néznem a bejegyzetteket. Nem én vagyok béna, a billentyűk fognak egyre kevésbé. Utólag is elnézést értük - ha valaki, én tudom, milyen bosszantó a hibás szöveg.
És akkor tetrapakk, avagy nem értem. Tényleg nem. Az otthoni, vagyis a magyarországi tejesdoboz sokkal könnyebben kimosható, összehajtogatható, mint az itteniek. Nem gyártok összeesküvés-elméletet, csak mélázom, hogy ez vajon miért van így. Legalábbis egy bizonyos márkájú tejesdoboz esetében.
Bob, akinek már háromféleképpen írtam le a nevét, se nem szánkó, se nem személy. Így hívják azt a szolgáltatót, amelynél nekem is van már helyes, könnyen megjegyezhető osztrák számom. Hívogathatnak az osztrákok a jobbnál jobb állásajánlatokkal - tessék, csak tessék, de ne tolongjunk. Még a pályázati anyag is be lett szkennelve. Holnap startol a pályázás, teljes gőzzel.

2012. január 15., vasárnap

Éjjel, avagy a nap a lefekvés előttig tart

Szép havas szombatunk volt itt Ausztriában, ami azt jelenti, hogy hamarosan Magyarországra is ellátogat a fehérhozó fellegek sokasága. A hóesés természetesen azzal jár, hogy Dávid hajnali ötkor szépen felkel, szombat ide, betegség oda, és havat lapátol, taszigál, sóz. Ez vár rá, és ha nem leszek túl lusta-renyhe-lagymatag, akkor rám is a következő hajnalon (úgy usque négy és fél óra múlva). Brrr. A hóban meztélláb tapicskolni ellenben vérpezsdítő érzés (a vér oly mértékben pezsdül, hogy utána mintha némely tüzes parázson járkálna az ember - de Dávid nem akarta kipróbálni a parazsat).
A leadott fordítások naná, hogy nem lettek kész, majd hétfőn. Lassan ott tartok, hogy a bizonyítványok nélkül fogok pályázni... bár az nem épp a legelegánsabb módja az álláskeresésnek. Tessék, szép magyar bizonyítvány, és tényleg de nagyon-de-tényleg az áll benne, hogy van diplomám, bizony.
Vettünk BOB-os SIM-kártyát, de miért is menne ez egyszerűen - ők rosszat adtak, mi rosszat vettünk. Nekem feltöltőkártyás kellett volna, erre egy szerződéses kötött ki nálunk, amit a zárás előtt négy perccel sikerült vsszavinni a rendeltetési helyére. Én voltam a reklama-kisasszony, és úgy tűnik, sikerrel, mivel meg lett ígérve szépen, hogy kapok a megvett helyett rendes, feltöltőkártyás BOB-ot majd a jövő héten, csak győzzem kivárni. Már csak emiatt is tolódni fog a pályázás... nem túl boldogító, itt telefonszám nélkül még vécére sem nagyon lehet kimenni.
Továbbá megtörtük a heti nemfőzés lusta hagyományát, ma melegétel került az asztalra. Sajnos az efféle luxus többe kerül, mint ha gyorskoszton tartjuk magunkat, és éjjel nappal pizzázunk (ahogy az eleddig történt az újévben). Teszemazt, három euróért az ember kap egy kevés mócsingos csirkemellet, vagy tíz gyorsanszáradó zsömlét, meg némi felvágottat. Három euró ugyanakkor három közepes nagyságú, sajtos-ketchup-ös pizzula is. Nyeldekeljük hát lelkesen és gyakorta; egy éhes Dávid vagy N-i egy pizzát szépen beküld, és baja nem lesz tőle.
Na, elég az izgalmakból, mert még nagyon felmegy valamelyik olvasóban az adrenalin. Például Dávidban, hogy nem hagyom még mindig aludni a gépelésemmel, vagy bennem, hogy reggel kelni kell. Más nemigen jár erre, kellemes, családias a légkör. Értsd: sikerült a rendszeres bejegyzésekkel elüldözni mindenkit (?)! Éljen, taps.