A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szombat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szombat. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 5., vasárnap
Élni tudni kell
Csillagok háborúja éjjel kettőig? No problemo! Rend meg valahogy ma nem lett... ki tudja, miért.
2012. január 21., szombat
Egy igazán dolgos szombat
Pedig az úgy volt, hogy szépen felkeltünk, Dávid valamikor, én fél tíz után, de őt mellettem találtam az ágyban - Gandhit olvasott nagy csöndben. Lúúúúústa nap. Utána viszont jött valami gépszíj, hogy a múltkori vasárnapot nem kéne megismételni. Így kapta magát, elhúzott a piacra (nem engem, én szépen feküdtem az ágyban, ölemben a laptop, fejemben angol zöldség- és gyümölcsnevek). Hazaért, hozott egy rakat kacatot, köztük egész jó dolgokat is (a tévéantenna a kevésbé jó dolgok közé tartozik, lévén nincs tévénk). Volt vásárfia szép nagy papírzacskóban, poroltó alakú öngyújtó, kis cifra teatartó dobozkák, szintén cifra kerámia teáskanna, elosztó, headset, miegyéb. És ekkor nekikezdtünk az ultimate rendrakásnak (na jó, volt előtte egy kis reggelizős-zuhanyzós rész is, afféle "előbb mi, utána a lakás" jelszó alatt). Rend lett, hely lett, egy szép kipi-kupac hazaszállítandó mindenféle békésen várja sorsát az előszobában. Faládát ki, ágyneműt elrendez, nemférbe-dehogynem-naugye-ügyesvagy. Szőnyegtakarító akciónk keretében a delikvens (mintás, nagyobb fajta hálószoba-tartozék) először 5 perc porszívózásban, majd 20 perc kissé havazó időjárás mellett kinti porolásban, végül másfél óra súrolókefés intenzív tisztításban részesüle. A konyhai nyomtató nem tartott ugyan székfoglaló beszédet, mégis elfoglalta a hozzá legközelebb eső széket. Dávid így is örömmel gratulált neki, mivel végre ki tudta nyújtani nem rövid lábát az asztal alatt. És készít-ettünk finomat. Holnap feltöltök róla egy képet, úgyis rég volt fénykép egy posztban. Mindeközben végig osztrák rádió szólt, és végre meglett pár olyan dal címe, amikre jó ideje vadásztunk, csak a dialektus miatt nem értettünk belőlük egy kukkot se. Továbbképzés címén a kis éji zene a vacsorához tiroli (?) tájszólású jódli volt, szerencsére dalszöveggel, standard németül, olvasható állapotban. Most meg húzás van befele, mert holnap, ha kisüt a nap, tán egy kis kirándulás is belefér a hétvégi mókaságba.
2012. január 15., vasárnap
Éjjel, avagy a nap a lefekvés előttig tart
Szép havas szombatunk volt itt Ausztriában, ami azt jelenti, hogy hamarosan Magyarországra is ellátogat a fehérhozó fellegek sokasága. A hóesés természetesen azzal jár, hogy Dávid hajnali ötkor szépen felkel, szombat ide, betegség oda, és havat lapátol, taszigál, sóz. Ez vár rá, és ha nem leszek túl lusta-renyhe-lagymatag, akkor rám is a következő hajnalon (úgy usque négy és fél óra múlva). Brrr. A hóban meztélláb tapicskolni ellenben vérpezsdítő érzés (a vér oly mértékben pezsdül, hogy utána mintha némely tüzes parázson járkálna az ember - de Dávid nem akarta kipróbálni a parazsat).
A leadott fordítások naná, hogy nem lettek kész, majd hétfőn. Lassan ott tartok, hogy a bizonyítványok nélkül fogok pályázni... bár az nem épp a legelegánsabb módja az álláskeresésnek. Tessék, szép magyar bizonyítvány, és tényleg de nagyon-de-tényleg az áll benne, hogy van diplomám, bizony.
Vettünk BOB-os SIM-kártyát, de miért is menne ez egyszerűen - ők rosszat adtak, mi rosszat vettünk. Nekem feltöltőkártyás kellett volna, erre egy szerződéses kötött ki nálunk, amit a zárás előtt négy perccel sikerült vsszavinni a rendeltetési helyére. Én voltam a reklama-kisasszony, és úgy tűnik, sikerrel, mivel meg lett ígérve szépen, hogy kapok a megvett helyett rendes, feltöltőkártyás BOB-ot majd a jövő héten, csak győzzem kivárni. Már csak emiatt is tolódni fog a pályázás... nem túl boldogító, itt telefonszám nélkül még vécére sem nagyon lehet kimenni.
Továbbá megtörtük a heti nemfőzés lusta hagyományát, ma melegétel került az asztalra. Sajnos az efféle luxus többe kerül, mint ha gyorskoszton tartjuk magunkat, és éjjel nappal pizzázunk (ahogy az eleddig történt az újévben). Teszemazt, három euróért az ember kap egy kevés mócsingos csirkemellet, vagy tíz gyorsanszáradó zsömlét, meg némi felvágottat. Három euró ugyanakkor három közepes nagyságú, sajtos-ketchup-ös pizzula is. Nyeldekeljük hát lelkesen és gyakorta; egy éhes Dávid vagy N-i egy pizzát szépen beküld, és baja nem lesz tőle.
Na, elég az izgalmakból, mert még nagyon felmegy valamelyik olvasóban az adrenalin. Például Dávidban, hogy nem hagyom még mindig aludni a gépelésemmel, vagy bennem, hogy reggel kelni kell. Más nemigen jár erre, kellemes, családias a légkör. Értsd: sikerült a rendszeres bejegyzésekkel elüldözni mindenkit (?)! Éljen, taps.
A leadott fordítások naná, hogy nem lettek kész, majd hétfőn. Lassan ott tartok, hogy a bizonyítványok nélkül fogok pályázni... bár az nem épp a legelegánsabb módja az álláskeresésnek. Tessék, szép magyar bizonyítvány, és tényleg de nagyon-de-tényleg az áll benne, hogy van diplomám, bizony.
Vettünk BOB-os SIM-kártyát, de miért is menne ez egyszerűen - ők rosszat adtak, mi rosszat vettünk. Nekem feltöltőkártyás kellett volna, erre egy szerződéses kötött ki nálunk, amit a zárás előtt négy perccel sikerült vsszavinni a rendeltetési helyére. Én voltam a reklama-kisasszony, és úgy tűnik, sikerrel, mivel meg lett ígérve szépen, hogy kapok a megvett helyett rendes, feltöltőkártyás BOB-ot majd a jövő héten, csak győzzem kivárni. Már csak emiatt is tolódni fog a pályázás... nem túl boldogító, itt telefonszám nélkül még vécére sem nagyon lehet kimenni.
Továbbá megtörtük a heti nemfőzés lusta hagyományát, ma melegétel került az asztalra. Sajnos az efféle luxus többe kerül, mint ha gyorskoszton tartjuk magunkat, és éjjel nappal pizzázunk (ahogy az eleddig történt az újévben). Teszemazt, három euróért az ember kap egy kevés mócsingos csirkemellet, vagy tíz gyorsanszáradó zsömlét, meg némi felvágottat. Három euró ugyanakkor három közepes nagyságú, sajtos-ketchup-ös pizzula is. Nyeldekeljük hát lelkesen és gyakorta; egy éhes Dávid vagy N-i egy pizzát szépen beküld, és baja nem lesz tőle.
Na, elég az izgalmakból, mert még nagyon felmegy valamelyik olvasóban az adrenalin. Például Dávidban, hogy nem hagyom még mindig aludni a gépelésemmel, vagy bennem, hogy reggel kelni kell. Más nemigen jár erre, kellemes, családias a légkör. Értsd: sikerült a rendszeres bejegyzésekkel elüldözni mindenkit (?)! Éljen, taps.
2011. június 22., szerda
Gyuszi bácsi meghalt
Animula vagula, blandula,
Hospes comesque corporis,
Quae nunc abibis in loca
Pallidula, rigida, nudula,
Nec, ut soles, dabis iocos.
Dávid nagyapjának, a mindig mosolygós és idézetekben kifogyhatatlan Stenszky Gyulának emlékére. Sit tibi terra levis!
Hospes comesque corporis,
Quae nunc abibis in loca
Pallidula, rigida, nudula,
Nec, ut soles, dabis iocos.
Dávid nagyapjának, a mindig mosolygós és idézetekben kifogyhatatlan Stenszky Gyulának emlékére. Sit tibi terra levis!