A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pályázat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pályázat. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 3., péntek

Hogy lesz ebből dal, meg mik vannak

Valahogy nagyon sok dallam van/ volt/ lesz a fejemben, csak épp a szöveg hiányzik hozzájuk. Amilyen fejlesztős korszakban vagyok jelenleg, a végén még ebből is kihozok valamit. De most mese jön. Dávidnak felolvastam ugyanis a Macskák tartalmát, hogy képben legyen, mitveyákolnak ezek ma Bécsben németól Akarom mondani: mit felolvastam - magyarul TOLMÁCSOLTAM a Wikipedia német változatának tartalmi ismertetőjét! A "gond" csupán annyi volt, hogy mindezt ő vízszintes testhelyzetben hallgatta végig, az ágyon. Az eredmény: miután áthelyezte magát függőlegesbe (azon is kellett ám dolgozni!), megkérdeztem, mire is emlékszik a közel negyed órás mesémből. Ím, a válasz: hát vannak macskák... meg valami kavarcok. Kavarcok csakugyan vannak, kérem, de inkább a fejében... vagyis az enyémben, hogy képes voltam neki negyed órán át lelkes előadást tartani, míg ő kb. végigaludta az egészet. Ismerhetném már, nem? A találkozóról meg megint majdnem lekésett, a változatosság kedvéért.

A lassan egy hónapja leadott pályázatomra már ma érkezett is egy kedves, helyesírási hibás egyen-elutasítólevél, hogy köszönik, sajnálják, nincs több hely. Naná, hogy nincs több hely, ha csak a harmadszorra beküldöttet tetszenek szemrevételezni! Itt Ausztriában, amely nem mellesleg Európa egyik legszebben fejlődő országa mostanság (főleg, ha körbenézünk kicsit), sajnos a régi parasztlelkület él az emberekben. Hiába vannak szép nívós szállodák, jól megtámogatott gazdaság, minőségorientáltság mindenek felett, ha közben a nagyapák szelleme lengi be az egészet, meg az őszterrejhiss. Aki pályázik, NE e-mailben tegye, ha egy mód van rá. Ha valamilyen kérdése van utánajárni-valója van, NE az interneten érdeklődjön, mert kb. úgy bagóznak rá, mint Marokkóban a nőkre. Tehát nagyon. Telefon, meg papír, az kell ezeknek, mert ha nem találják meg a Windows Intézőt, már kétségbe esnek, hogy lefagyott a gép (ez kérem, keserédes tapasztalat ám).

A lecke fel lett adva, és meg is lett tanulva - nincs több e-mail, csak kinyomtatott, beborítékolt, postai úton feladott pályázat. Ennyi. É a hétvégére véletlenül se jöjjön hozzánk senki, mert olyan disznóólat sikerült magunk köré kanyarintani, hogy már magunk is csak nézünk a fejünkből kifele... mennyi idő lesz ezt eltakarítani, jó ég! Biztos több azért, mint a magyar vezetésnek eltakarítani a Malévot, mert az ma hajnalban feladta, ha hihetek az ismerősök Facebook-os bejegyzéseinek - ennyit az átnevezett reptérről, már úgyse kell igazán.

2012. január 18., szerda

Nem sokkal jobb

Dávid még ma is itthon volt, bár élt benne némi szándok, hogy bemenjen dolgozni, a nem rendelő orvos és szerény ágyban fekvő és fejfájásos személyem végül rábírták a mai maradásra. Aluvás volt, főzés nyista, lelkesen elfogyasztottam pár fájdalomcsillapítót magam is. Ellenben megírtam és elküldtem az első pályázatot... érdekel a fogadtatása.
Farmville. Utolsó óra az egy szem megmaradt délutáni diákkal. A felfedezés, hogy ismeri Dávid munkatársát, még egy magamfajta tapasztalt vén rókát is meglepett. Jól jön majd pár kontakt a későbbiekben, legalábbis az esélye megvan. Még gitározni sem volt ma erőm, brühühü. Viszont elkerültek a vízhólyagok is, éljen, éljen, nem fájva ujjonganak az ujjak. Na hess.