A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Farmville. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Farmville. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 18., szerda

Nem sokkal jobb

Dávid még ma is itthon volt, bár élt benne némi szándok, hogy bemenjen dolgozni, a nem rendelő orvos és szerény ágyban fekvő és fejfájásos személyem végül rábírták a mai maradásra. Aluvás volt, főzés nyista, lelkesen elfogyasztottam pár fájdalomcsillapítót magam is. Ellenben megírtam és elküldtem az első pályázatot... érdekel a fogadtatása.
Farmville. Utolsó óra az egy szem megmaradt délutáni diákkal. A felfedezés, hogy ismeri Dávid munkatársát, még egy magamfajta tapasztalt vén rókát is meglepett. Jól jön majd pár kontakt a későbbiekben, legalábbis az esélye megvan. Még gitározni sem volt ma erőm, brühühü. Viszont elkerültek a vízhólyagok is, éljen, éljen, nem fájva ujjonganak az ujjak. Na hess.

2012. január 11., szerda

2012. január 9., hétfő

Semmittevés, Szabómagda, "gürosz"

A minap emlegetett pörgős, újfajta élet azért még várat magára egy ideig - megkezdődtek a majdnem-munkanélküli napok. Ennek eredményeképpen a délelőtt nagyrésze Farmville-ezéssel telt (ugyanmár, az a röpke 2,5 óra nem is volt itt, biztos időugrást végeztem, és egyébként is, egy csomó mindent meg se tudtam csinálni a Farmjaimon, alig foglalkoztam vele, de tééényleg). Valami komisz sugallat nem hagyta, hogy távol tartsam magam Szabó Magda Für Elise-ének olvasásától, bár direkt nem kértem kölcsönbe Cilitől a könyvet, többszöri felajánlásra sem. Erre nem fönt van az interneten?! De, és már kiolvastam a felét. Azért nem akartam magammal hozni, mert tudtam, hogy ha elkezdem, nem lesz nyugtom, míg a végére nem érek, és utána sem sok. "Más dolgom van." - mondtam. És van is csakugyan, most pedig elhanyagolom. Álláskeresés nuku, önfejlesztés a békáknál, főzés - na azt meg minek, mikor itt a török kebabos szemben, 10 másodpercnyire? Gürosznak hívjuk gyakorta a kebabot, főleg Dávid, de ő még Magyarországon tőlem vette át. Nem girosz, hanem gÜrosz, igen. Egy klasszika filológiás átka és áldása az ismeret... ezért érzem magamhoz elég közelinek Szabó Magdát, a református, szilárd hitű lázadozó egykét, a mindig aktívan alkotót, én, a hitetlen, latinfelejtő, nagyokatgondoló kisember, a sehovasem-odaillő örömmel-kilógó. Vonz, űz, taszít, int, nem hagy. Neki lehet köszönni a napi bejegyzéseket - jórészt legalábbis. Szép lassan cserkész be, stílusa óhatatlanul rámtelepszik, formál... hát ezért nem szeretek olvasni. Tudván tudom a következményeit, és joggal tartok a hatásától. Mégis... van, aminek jobb nem ellenállni.
Azt pedig majd holnap írom le, mennyivel könnyebben lépkedek munkahelyem falai között, most, hogy záros határidőn belül elhagyom azt. Vannak új magyarok, de nem tanítom őket. Szembejöttek az utcán. Karl és Orsolya szárnyai alatt leledzenek, napi 8 intenzív órában - én ugyan nem tudom, kit sajnáljak emiatt jobban, de Dávid szerint elég egyértelmű a helyzet...

2012. január 2., hétfő

Hamarabb fog ő szülni, mint én beleőszülni

A módfelett frappáns cím mögött megbújó mai élmény: Andi barátnőmet csoportosan meglátogattuk Dáviddal és Timi barátnőmmel. Igazából az "Andi barátnőméket" helyesebb volna, lévén egy párhónapos kisbaba is tartózkodik náluk, aki történetesen Andi kislánya, Anna. Sőt, Ujszászi Anna Tamara. Komoly név egy ilyen kis lénynek, de majd az idő megmutatja, mi bújik benne. Jelenleg leginkább kisebb sikolyokat, könnyen kijövő büfiket és nehezebben kijövő, ám annál szagosabb barnaságokat rejt, a személyiségéről viszont még nem sokat sikerült megtudni. Belőlem meg, ha voltak is anyai gének, hormonok vagy akármicsodák, na azok valahol szépen kivesztek. Nem tudok mit kezdeni olyasvalakivel, akivel nem lehet beszélgetni, és nem állat. Ha Dávid úgy döntene, hogy gyereket szeretne, akkor ezzel bizony GYES-re is ítélné magát... És itt jön képbe a cím. A csoport többi tagja még most is ott van, babáznak. Én asszem kinőttem ebből valamikor nagyon-nagyon régen. Egy előző életemben. A fő/ fura az, hogy nekem így jó. Ahogy Dávid mondta, csak őszintén.

Ezenkívül szereltünk szét és össze ablakot a hatodik emeleten (Dáááávid, gyereleonnan), mostunk és vezettünk fal mentén internet-kábelt, (N-i hagydmárabba) ettünk kínait (háténeztnemeszemmeg, kéritek?), fotóztunk és fotózkodtunk (amígnemveszitekel, nemhagyomabba á la Timi). Budapesten az élet mozgalmas és vidám. A Farmville meg nem akaródzik rendeltetésszerűen működni, (halkancsendben káromkod') aminek nem örülök. Micsoda izgalmak, kérem, hát ennél nagyobb bajom idén már ne is legyen. Ne bizony.