2012. június 21., csütörtök

Megjegyzés az előző bejegyzéshez

Ad1: A meztelenül futkosós rész csupán a képzelet szüleménye.
Ad2: Az előző állítás csupán a képzelet szüleménye.
Ad3: Ennek a nyilvános helyen futva meztelenkedésnek Amerikában valószínűleg igen sok követője van, mert eszembe jutott a már múltkor is emlegetett Katy Perry-szám, amelyikben a pénteki nap miatt örömködik a leányzó. Van benne egy ilyen sor:

"We went streaking in the park..." 

Nos, ebből a STREAKING pont azt jelenti, amit tegnap sikerült megvalósítanunk. Ezeknek már saját igéjük van rá. Hát, valami Amerika...

2012. június 20., szerda

Hűtő ürül, N-i örül, N-i őrül

Reggel sajnálatos megállapítást nyert, hogy mégsem vihetem el a jó ideje magamnak kinézett gombócokat. Epertöltelékes, készen kapható, prézlis, incsi-fincsi... és 10 napjka lejárt dátumú, ami nem tett épp jót nekik. Konkrétan bekékültek belülről, penészedés folyományaként. Pfujjj, kifele. Ehettem Sparban vásárolt kész lasagne-t, egész nap szomjas voltam utána.

Hasonló kukasorssal végezte be pár múltkor megfőtt zöldség, egy félig felbontott natúr joghurt, egy adag főtt krumpli, és sajnos még sorolhatnám az elmúlt napok bioszemetét. Nem is csoda, hogy a bioszemétgyűjtő kukánkba nemrég sok-sok kis fehér barát érkezett látogatóba, köszönvén a jó ellátást. Dávid hathatós segedelmével a lefolyóban végezték ezek a nemkért kosztosok...

Lényeg a lényeg, szépen kikerül a hűtőből a nemodavaló, így vagy úgy. Mi pedig megtanuljuk, hogy nem, ilyen sok ételt nem veszünk, nem vagyunk hadsereg, csak két emberfeletti éhségű emberegyed, és a péánztárcánk tartalma mellett a hűtőnk térfogata is véges.

Az öröm úgy általában jellemző volt erre a napra - fúrtam, faragtam, hehe. De tényleg. Főnök megkérdezte, megy-e nekem egyedül átcsomagolni két-három nyolckilós húsüzemi kést, hozzá fúróval kifúrni a csomag oldalát, hogy csavar kerülhessen bele, ami megtartja az éles becsomagolandót. Mondtam, hogy hááát NEM. Legalább mutassa meg, mi vagyok én, főraktárnok 50-es bicepsszel? Megmutatta, onnantól a másodikat már én csináltam, és szerintem jól el lett végezve a munka - a kések nem mozdultak, a fúró sem mozdult felém, a sniccer is egész békés jószág volt.

Ági gépe egyelőre nyugalomba vonult, de a hétvégén Dáviddal rászállunk a témára. Mondjuk tudnék ennél jobb programot is, de amit már elkezdtünk, fejezzük is be. Mellesleg egy itteni jobb gép (na nem a terás vinyóra kell gondolni, meg a szipiszupi videokártyára kell gondolni, csak hogy menjen, legyen benne némi memória) 400 eurócska, ehhez még kb. ugyanennyi, ha valaki szőke, és telepítést is kér. Tessék szörnyülködni.

Végül némi őrület: estére őrült nagy villámok szállták meg az eget, hozzá persze mennydörgés, szakadó eső meg mintha némi szél is lett volna. Mostanra már csöndesedőben van, de az előbb nem győztük csodálni őket az ablakból. Én a főzés kellős közepén, persze előtte Dávid haját is "meg kék mosni". Szintén főzés közben - a hús már kész volt, a zsemleGOMBÓCok (olyan nagyok lettek, hogy ez megér egy CapsLock-ot) meg a saláta pedig épp félúton tartottak, eszembe jutott, hogy valami őrület csak jól jönne.

Erre rábeszéltem Dávidot (megkapaszkod!), hogy menjünk le a szakadó esőbe, az udvarra. És fussunk. Ja és meztelenül. BANGGGGG! Lementünk...

Hát, minden szempontból JÓL ESETT. Kb. MEGÚSZTUK észrevétlenül, csak mikor épp visszafelé haladtunk már a lépcsőház felé, termett ott a semmiből egy szomszéd... De időben elbújtunk a kukák mögé,és hát világítás sincs az udvaron... majd szépen beosontunk, mikor tiszta és szomszédmentes lett a levegő. Dávid valamiért kizökkent az addig eléggé rajta terpeszkedő depis állapotából. Már ezért megérte.

Ki milyen őrültséget őhajt legközelebb elkövetni rövid kis életében?

2012. június 19., kedd

Tsak tsajosan, meg-a-gép

Tegnap délután a főnök szépen elutazott Magyarországra, és csak ma estefelé jött vissza onnan, így hát ketten voltunk Ágival bevetésen. Ennek örömére elkaptam egy testhezálló miniszoknyát, meg egy enyhén átlátszó, de legalább lenge felsőt, került hozzá magassarkú is. Néha valahogy mégis megpróbálok nőként viselkedni, kb. ötévente egyszer sikerül is. 

Valahogy végülis ki kellett használni, hogy nem néz a főnök, hehe. Ha ott van, maradok a földigszoknyánál vagy a nadrágnál, mert a végén még egy finom darab húsnak nézne... És ez egy húsipari gépeket gyártócégnél nem feltétlenül előnyös.

Más kérdés, hogy harisnyanadrágot eredetileg nem akartam fölvenni, aztán rámjött, hogy dehonnem, kell az! Csakhogy addigra késő volt, futnottam így is az állomásra... utána pedig a vonaton, ülve küzdöttem föl magamra a szakadós-csúszós nejlon ruhadarabot. Lehet, hogy ma sem sikerült teljesen helytállni ebben a TSAJOSS szerepben?

Ágival aztán bent rájöttünk, hogy az egyik USB-port nem igazán működik rendeltetésszerűen - a VAN MÁSIK-módszer aztán segített rajtunk és az addig tetszhalott telefonösszeköttetésen. Hosszú, mindegy.

Dávid fölhívott délben, hogy a leves, amit főztem, még hagyján, de ez a második... Nagyon elszégyelltem magam, vajon mi baj lehet a rakott karfiollal? Erre jó kis hatásszünet után közölte, hogy isteni. Napi adrenalinszint-emelés kipipálva.

Minthogy ketten voltunk, gondoltam, Áginak is ideje megtudnia, hogy pipázom, ezért a kiadós ebéd(értsd: böszme adag étek befalása) után el is kaptam a kicsikét. Megkaptam, hogy furán áll a kezemben - ez van. Az illata viszont tetszett neki. Közben meg tájékoztattam a kolléganőmet a "rá-pippantani" másodlagos, nem enyhén szexuális vonatkozású jelentéséről. Hogy is volt az a nőies viselkedés...?

Sajnos Ági gépe érzékelte a hiányzó főnöki jelenlétet, és jól megmutatta a tsajokkknak, hogy tud ő olyat, amit mi nem - felpörögve lefagyni. Mire Ági háromkor végzett, volt ott berregés, fekete képernyő, kékhalál, minden. No, elkaptam a tegnap letöltött hőmérős programot - gondoltam, megmérjük vele a beteg lázát. A beteg egy ideig tűrte... Utána úgy vétem, kell kontrollcsoport is, és elkaptam a magam makkegészséges kis gépét, elvégezve rajta ugyanazt, mint a betegen. Hőmérséklet-mérés, bizonyos időpontokban Druck-gomb (német Print Screen), Paint nevű képszerkesztő, pendrive a mentéshez, internet a küldéshez - és 10 kis kép ladolt Dávid email-fiókjában. Statisztikát kért a múltkor, hát lett neki, bár ezzel a probléma közel sincs megoldva. PEdig még videofelvételt is csináltam a berregő masináról, amint épp agonizál. Fura hobbi. Mint ahogy fura hobbi vacsoracsinálás helyett tíz órakor kockaságokat írogatni a blogba.

Dávid azt fontolja jelenleg, hogy ha nem sikerül megjavítania a gépet, visszaadja a főnöktől kapott pénzt... Kissé már bánom, hogy belerángattam ebbe. De majd csak kiderül, miféle frászkarika tört ki odabent.

2012. június 18., hétfő

Közlekedő állatok és szivárványséta

Kezdjük a gyakorlatiasabb dolgokkal: Ági gépe, amit Dávid pénteken szerelt meg mint instant segítség, ma reggel, míg nem voltam ott, szépen túlmelegedett, fűnyíróskodott és le is fagyott a végére. Mire beértem, már kikapcsolt állapotban pihent. Ki tudja, hogy a személyes jelenlétem varázsa, Ági jótékony (vagy legalábbis annak szánt) számítógép-pofozása, vagy mennybéli közbenjárás miatt gondolta meg magát a gép, de miután bekapcsoltam, valahogy nem akaródzott többet rendetlenkednie. Ment, mendegélt fagyás, kék halál, túlpörgés nélkül. Igaz, mire eljutottam odáig, hogy a ma telepített hőmérsékletmérő programot megnézzem a gépen, már sem Ági, sem főnökúr nem voltak bent, de legalább ezt is megértük. Szóval van egy hisztis számítógép, ami a frászt hozza rám meg Dávidra, aztán meg jót röhög az egészen. Valahogy nem csípem a humorát.

És akkor a cím megfejtése: egyrészt odafelé is meg visszafelé is kis állatkák potyautaztak rajtam. Volt egy muslica, egy villásfarkú izémizé, meg egy ugrópók, utóbbi visszafelé jövet. A villásfarkú lelépett, de a másik kettő valahogy bizalmat szavazott meg nekem, és jól tették, mert a leszállást követően egy zöldövezetben landolhattak, nem pedig a villamos (vagy HÉV, vagy kisvonat, vagy hogyishíják, amivel a munkahelymre megyek) padlóján.

A vonat pedig ma késett jó húsz percet - emiatt másikkal mentem el Bécsújhelyig. Leszálltam, szépen nekiindultam a tömeggel a lépcsőn lefele... s akkor láttam, hogy valami ravasz fénytörés több csíkban szivárványt varázsolt a padlőra. Nosza, ír ugyan nem vagyok, és nem boltozatos hídon sétálgattam, hanem csak lefele a fokokon, mégis szivárvány volt a lábam alatt. És az ilyen utak végén állítólag csupa arannyal teli fazék van - engem pedig csupa aranyos napsugár várt a másik peronon, immáron fölfele jövet. Az már kevésbé romantikus, hogy az aranyos napsugarak teljesen elárasztották a magammal hurcolászott laptop monitorját, így a bécsújhelyi számítógépezés elmaradt... Most meg a vacsora marad el mindjárt, ha nem állok föl innét. Gyere szépen, karfiol, hadd raklak meg... minden jóval!

2012. június 17., vasárnap

Megmérettünk és félnehéznek találtattunk

Nem eslősorban a testtömegünkre értendő, hanem a hétvégi mérleg nyelve állt így, miután sorra vettük szépen az eltervezett és a sikeredett dolgokat:

Ím, egy kecses kis lista, hogy jól elunja magát mindenki.

Ezek nem sikerültek:
- kirándulás, vagy elmenni valahova spontán
- rendesebb főzés, sütés (pl. kakaóscsiga)
- rendesebb takarítás, rendrakás
- szabadidő eltöltése tai chival, masszázzsal, tornával, edzéssel, meditálással, olvasással, rajzolással, egyéb kézműves foglalkozással, zenével, énekléssel
- a nyári útvonalterv véglegesítése
- önmagunk rendes kipihenése

Ezek pedig igen:
- elmenni bevásárolni étkeket
- elmenni bevásárolni ruhaneműt nekem, ágyneműt jóanyáméknak, hanglemezeket és egyebeket Dávidnak
- egy darab mai vacsora (rizibizi és hipervacakolós marhahús megfőzése, utóbbi Barbecue-san tálalva)
- kisebb rendrakás és takarítás, mosás, vasalás, miegyéb
- a nyári útvonalterv előbbrevitele
- tánc (cha cha és jive)
- autóvezetés nekem
- egy régen kinézett film megnézése

Hát, így nézünk ki. Tudom, ne legyünk telhetetlenek, meg ez is szépő, meg túl sokat terveztünk (terveztem?). Vagy csak a hétvégék túl rövidek.

S minthogy azok, ideje is egy kiadós alvással lezárni ezt a mostanit. Reggel még hajmosás, meg bevásárlás, mert nem fogunk ráérni este elintézni. Szárnyasnak melle kell, s tejszín is. A többi már csak fantázia kérdése...

2012. június 16., szombat

Kedélyborzolás a köbön

Némileg kedvem támadt ma autót vezetni, hosszú kihagyás után. Az ott kezdődött, hogy azt hittem a gázpedálról, hogy az a fék... Aztán felálltam kissé az egyik padkára... majd csaknem telibe kaptam egy parkoló autó hátulját a Wolf orrával (mondjuk szerintem bőven elfértünk, csak Dávid arca volt utána igen-igen fehér...). Végül az udvarunkat szegélyező fallal sikerült röpke csókot váltania a kocsi hátuljának egy lendületes parkolási kísérlet során.

Emellett kb. csoda kijelenteni, hogy sem személyi sérülés, sem anyagi kár nem történt - sőt, ma Dávid is padkázott egyet még előttem jóval, mikor a kedvenc SoMa-nkba mentünk. Előtte ő már útbaejtette a bolhapiacot, és vett is pár hasznosat - az eltörött tojásszeletelő helyett másikat, meg rézmozsarat törővel. Utóbbiak kissé oxidálódott állapotban leledzettek, erre Dávid talált valami tisztogatásról szóló oldalt tele házi praktikákkal. Ecet, víz, rongy. Súrolópor kipróbálva, utólagosan elvetve, mivel karcolja a felületet. Az eredményt, meg a praktikus kis weboldal linkjét majd holnap prezentáljuk, mivel őkelme már alszik, én meg nem tudom, mi merre...

Nos, a SoMa-ban végre beszereztük az oly régóta vadászott tollpaplanokat jóanyám részére. Én rávetettem magam a ruhákra - 14 euróm cserélt gazdát értük, de lett felsőm 4, egy ruhából és kiskabátból álló kosztümöm, meg egy farmer, amibe vagy belefogyok, vagy szintén jóanyámhoz kerül... Dávid pedig hanglemezekből spájzolt be.

Volt néminemű rendrakási kísérlet, röpke egy óra alatt elég magas hatásfokkal sikerült rendezni a konyha, a kis fehér tárolóizé meg a nagyszoba kinézetét. Este pedig, a nagy izgalmnakra való tekintettel, egy kis frankfurtivirsli meg egy kis tükörtojás lecsusszant, sajttal, paradicsommal... hát, ennyit a fogyókúráról. Holnap lehetőség szerint tánc lesz, addig meg még meg kell tanulnom, amit holnap betanítok Dávidnak. Ez, kérem, gyors-TALP-aló.

2012. június 15., péntek

Hogy kerül Dávid a főnökömmel egy légtérbe?

Elég nyilvánvaló, bár kijelenteni érdekes lehet, hogy jelenleg két igen meghatározó férfi van az életemben. Az egyik ugyebár Dávid, erre nem is vesztegetnék több szót. A másik pedig (jujjdekitalálta már mindenki) a főnök, akivel napi szinten 7-8 órát töltök el együtt, és mellesleg tőle kapom a fizetésemet, rajta múlik, hogy mikor van szabadságom, mit eszünk itthon, meg egyéb csekélységek.

Akkor most ezt a két személyt (egy darab magánélet és egy darab munkaélet) szépen helyezzük képzeletben egy szobába. Mi lesz ebből? Az én fejemben például üzemzavar, nagy, villogó jelzésekkel, hogy WTF??? Akarom mondani, hogy ez meg miféle fennforgás? 

Ami pedig bizarr és elég elképzelhetetlen, az az én életemben kb. 1000 százalékos valószínűséggel történik meg. 

Előzménynek annyit, hogy Ági kolléganőm gépe újabban elég hangos hűtészajokat produkált. Aztán egyszer mondtam Áginak, hogy szerintem ez már túl hangos ahhoz, hogy egészséges legyen. Akkor épp másik gépnél dolgozott, de azért megnézte. A 25 fokos szobában le-fagyós lett a hangulat, a gép sztrájkolt. Utána ez még párszor előfordult, s végül, minthogy Ági nem tud számítógépül, amaz radikális formáját választotta a hatékony kommunikációna.. Először sikeresen leutánzott egy fűnyírót a ventilátorral, s mikor ez sem volt elég, némi kék halállal megdobta az összhatást. Ebből lett Dávid felhívása délelőtt... de a géphez a bokros és bokortalan teendők özönében nem fértem hozzá. Fél egykor jár le hivatalosan a pénteki munkaidő... kettőig még számlákat rendeztem, írtam, satöbbi. 

Kettőkor felálltam a sját gépemtől, hogy na akkor... egészséges ember úgy fejezné be, ennyit mára, jó hétvégét, főnökuram, csá. De nem, mert valami nagyeskü-félét tettem le, hogy én addig már ki nem teszem a lábam az irodából, amíg rá nem nézek. Ránéztem... Dávidot szépen felhívtam, megnéztük a CPU hőmérséklet-emelkedését a BIOS-ban. (Aki ebből nem sokat értett, ne sajnálja). A végén telefonon arra jutottunk, hogy ez hőtési hiba lesz, meg kell csinálni, Dávid jöjjön, amikor van ideje. MA volt. Kocsival jött is, majdnem egyszerre értek vissza a főnökkel, aki elment ebédelni, és Dávidnak hozott egy menüt. Halasat. Hát, ennyit a mai csókolózásrulll... nade nem ez a lényeg, kis perverz...

Hanem hogy a hűtés némi teljeskörű portalanítás plusz hűtőpasztacsere után szépen el is kezdett működni. Dávid meg be akarta hozni a Windows-t, hogy feltegyen egy hőmérős programot. Szépen bedugta a telepítéshez a pendrive-ot... gép paff, leállt. Úgy néz ki, a dugásra érzékeny gépek sajátja, hogy nem jól-TÁP-láltak, ezért aztán Dávid diagnosztizálta tápegységhibával a beteget, és kvázi elküldte a főnökömet a Conrad-ba új tápegységért. Addig meg is ebédelt halasan, urasan. Főnökúr vissza, táp beszerel, megy, megy, jól megy, az idő is jól megy, péntek öt óra van, húzás innen.

Én meg azóta is a feldolgozási folyamatban vagyok, hogy ez a két lény egy helyen volt. Fölöttébb zavaros egy magamfajta egyszerű léleknek.