Tegnap délután a főnök szépen elutazott Magyarországra, és csak ma estefelé jött vissza onnan, így hát ketten voltunk Ágival bevetésen. Ennek örömére elkaptam egy testhezálló miniszoknyát, meg egy enyhén átlátszó, de legalább lenge felsőt, került hozzá magassarkú is. Néha valahogy mégis megpróbálok nőként viselkedni, kb. ötévente egyszer sikerül is.
Valahogy végülis ki kellett használni, hogy nem néz a főnök, hehe. Ha ott van, maradok a földigszoknyánál vagy a nadrágnál, mert a végén még egy finom darab húsnak nézne... És ez egy húsipari gépeket gyártócégnél nem feltétlenül előnyös.
Más kérdés, hogy harisnyanadrágot eredetileg nem akartam fölvenni, aztán rámjött, hogy dehonnem, kell az! Csakhogy addigra késő volt, futnottam így is az állomásra... utána pedig a vonaton, ülve küzdöttem föl magamra a szakadós-csúszós nejlon ruhadarabot. Lehet, hogy ma sem sikerült teljesen helytállni ebben a TSAJOSS szerepben?
Ágival aztán bent rájöttünk, hogy az egyik USB-port nem igazán működik rendeltetésszerűen - a VAN MÁSIK-módszer aztán segített rajtunk és az addig tetszhalott telefonösszeköttetésen. Hosszú, mindegy.
Dávid fölhívott délben, hogy a leves, amit főztem, még hagyján, de ez a második... Nagyon elszégyelltem magam, vajon mi baj lehet a rakott karfiollal? Erre jó kis hatásszünet után közölte, hogy isteni. Napi adrenalinszint-emelés kipipálva.
Minthogy ketten voltunk, gondoltam, Áginak is ideje megtudnia, hogy pipázom, ezért a kiadós ebéd(értsd: böszme adag étek befalása) után el is kaptam a kicsikét. Megkaptam, hogy furán áll a kezemben - ez van. Az illata viszont tetszett neki. Közben meg tájékoztattam a kolléganőmet a "rá-pippantani" másodlagos, nem enyhén szexuális vonatkozású jelentéséről. Hogy is volt az a nőies viselkedés...?
Sajnos Ági gépe érzékelte a hiányzó főnöki jelenlétet, és jól megmutatta a tsajokkknak, hogy tud ő olyat, amit mi nem - felpörögve lefagyni. Mire Ági háromkor végzett, volt ott berregés, fekete képernyő, kékhalál, minden. No, elkaptam a tegnap letöltött hőmérős programot - gondoltam, megmérjük vele a beteg lázát. A beteg egy ideig tűrte... Utána úgy vétem, kell kontrollcsoport is, és elkaptam a magam makkegészséges kis gépét, elvégezve rajta ugyanazt, mint a betegen. Hőmérséklet-mérés, bizonyos időpontokban Druck-gomb (német Print Screen), Paint nevű képszerkesztő, pendrive a mentéshez, internet a küldéshez - és 10 kis kép ladolt Dávid email-fiókjában. Statisztikát kért a múltkor, hát lett neki, bár ezzel a probléma közel sincs megoldva. PEdig még videofelvételt is csináltam a berregő masináról, amint épp agonizál. Fura hobbi. Mint ahogy fura hobbi vacsoracsinálás helyett tíz órakor kockaságokat írogatni a blogba.
Dávid azt fontolja jelenleg, hogy ha nem sikerül megjavítania a gépet, visszaadja a főnöktől kapott pénzt... Kissé már bánom, hogy belerángattam ebbe. De majd csak kiderül, miféle frászkarika tört ki odabent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése