Reggel sajnálatos megállapítást nyert, hogy mégsem vihetem el a jó ideje magamnak kinézett gombócokat. Epertöltelékes, készen kapható, prézlis, incsi-fincsi... és 10 napjka lejárt dátumú, ami nem tett épp jót nekik. Konkrétan bekékültek belülről, penészedés folyományaként. Pfujjj, kifele. Ehettem Sparban vásárolt kész lasagne-t, egész nap szomjas voltam utána.
Hasonló kukasorssal végezte be pár múltkor megfőtt zöldség, egy félig felbontott natúr joghurt, egy adag főtt krumpli, és sajnos még sorolhatnám az elmúlt napok bioszemetét. Nem is csoda, hogy a bioszemétgyűjtő kukánkba nemrég sok-sok kis fehér barát érkezett látogatóba, köszönvén a jó ellátást. Dávid hathatós segedelmével a lefolyóban végezték ezek a nemkért kosztosok...
Lényeg a lényeg, szépen kikerül a hűtőből a nemodavaló, így vagy úgy. Mi pedig megtanuljuk, hogy nem, ilyen sok ételt nem veszünk, nem vagyunk hadsereg, csak két emberfeletti éhségű emberegyed, és a péánztárcánk tartalma mellett a hűtőnk térfogata is véges.
Az öröm úgy általában jellemző volt erre a napra - fúrtam, faragtam, hehe. De tényleg. Főnök megkérdezte, megy-e nekem egyedül átcsomagolni két-három nyolckilós húsüzemi kést, hozzá fúróval kifúrni a csomag oldalát, hogy csavar kerülhessen bele, ami megtartja az éles becsomagolandót. Mondtam, hogy hááát NEM. Legalább mutassa meg, mi vagyok én, főraktárnok 50-es bicepsszel? Megmutatta, onnantól a másodikat már én csináltam, és szerintem jól el lett végezve a munka - a kések nem mozdultak, a fúró sem mozdult felém, a sniccer is egész békés jószág volt.
Ági gépe egyelőre nyugalomba vonult, de a hétvégén Dáviddal rászállunk a témára. Mondjuk tudnék ennél jobb programot is, de amit már elkezdtünk, fejezzük is be. Mellesleg egy itteni jobb gép (na nem a terás vinyóra kell gondolni, meg a szipiszupi videokártyára kell gondolni, csak hogy menjen, legyen benne némi memória) 400 eurócska, ehhez még kb. ugyanennyi, ha valaki szőke, és telepítést is kér. Tessék szörnyülködni.
Végül némi őrület: estére őrült nagy villámok szállták meg az eget, hozzá persze mennydörgés, szakadó eső meg mintha némi szél is lett volna. Mostanra már csöndesedőben van, de az előbb nem győztük csodálni őket az ablakból. Én a főzés kellős közepén, persze előtte Dávid haját is "meg kék mosni". Szintén főzés közben - a hús már kész volt, a zsemleGOMBÓCok (olyan nagyok lettek, hogy ez megér egy CapsLock-ot) meg a saláta pedig épp félúton tartottak, eszembe jutott, hogy valami őrület csak jól jönne.
Erre rábeszéltem Dávidot (megkapaszkod!), hogy menjünk le a szakadó esőbe, az udvarra. És fussunk. Ja és meztelenül. BANGGGGG! Lementünk...
Hát, minden szempontból JÓL ESETT. Kb. MEGÚSZTUK észrevétlenül, csak mikor épp visszafelé haladtunk már a lépcsőház felé, termett ott a semmiből egy szomszéd... De időben elbújtunk a kukák mögé,és hát világítás sincs az udvaron... majd szépen beosontunk, mikor tiszta és szomszédmentes lett a levegő. Dávid valamiért kizökkent az addig eléggé rajta terpeszkedő depis állapotából. Már ezért megérte.
Ki milyen őrültséget őhajt legközelebb elkövetni rövid kis életében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése