2012. június 15., péntek

Hogy kerül Dávid a főnökömmel egy légtérbe?

Elég nyilvánvaló, bár kijelenteni érdekes lehet, hogy jelenleg két igen meghatározó férfi van az életemben. Az egyik ugyebár Dávid, erre nem is vesztegetnék több szót. A másik pedig (jujjdekitalálta már mindenki) a főnök, akivel napi szinten 7-8 órát töltök el együtt, és mellesleg tőle kapom a fizetésemet, rajta múlik, hogy mikor van szabadságom, mit eszünk itthon, meg egyéb csekélységek.

Akkor most ezt a két személyt (egy darab magánélet és egy darab munkaélet) szépen helyezzük képzeletben egy szobába. Mi lesz ebből? Az én fejemben például üzemzavar, nagy, villogó jelzésekkel, hogy WTF??? Akarom mondani, hogy ez meg miféle fennforgás? 

Ami pedig bizarr és elég elképzelhetetlen, az az én életemben kb. 1000 százalékos valószínűséggel történik meg. 

Előzménynek annyit, hogy Ági kolléganőm gépe újabban elég hangos hűtészajokat produkált. Aztán egyszer mondtam Áginak, hogy szerintem ez már túl hangos ahhoz, hogy egészséges legyen. Akkor épp másik gépnél dolgozott, de azért megnézte. A 25 fokos szobában le-fagyós lett a hangulat, a gép sztrájkolt. Utána ez még párszor előfordult, s végül, minthogy Ági nem tud számítógépül, amaz radikális formáját választotta a hatékony kommunikációna.. Először sikeresen leutánzott egy fűnyírót a ventilátorral, s mikor ez sem volt elég, némi kék halállal megdobta az összhatást. Ebből lett Dávid felhívása délelőtt... de a géphez a bokros és bokortalan teendők özönében nem fértem hozzá. Fél egykor jár le hivatalosan a pénteki munkaidő... kettőig még számlákat rendeztem, írtam, satöbbi. 

Kettőkor felálltam a sját gépemtől, hogy na akkor... egészséges ember úgy fejezné be, ennyit mára, jó hétvégét, főnökuram, csá. De nem, mert valami nagyeskü-félét tettem le, hogy én addig már ki nem teszem a lábam az irodából, amíg rá nem nézek. Ránéztem... Dávidot szépen felhívtam, megnéztük a CPU hőmérséklet-emelkedését a BIOS-ban. (Aki ebből nem sokat értett, ne sajnálja). A végén telefonon arra jutottunk, hogy ez hőtési hiba lesz, meg kell csinálni, Dávid jöjjön, amikor van ideje. MA volt. Kocsival jött is, majdnem egyszerre értek vissza a főnökkel, aki elment ebédelni, és Dávidnak hozott egy menüt. Halasat. Hát, ennyit a mai csókolózásrulll... nade nem ez a lényeg, kis perverz...

Hanem hogy a hűtés némi teljeskörű portalanítás plusz hűtőpasztacsere után szépen el is kezdett működni. Dávid meg be akarta hozni a Windows-t, hogy feltegyen egy hőmérős programot. Szépen bedugta a telepítéshez a pendrive-ot... gép paff, leállt. Úgy néz ki, a dugásra érzékeny gépek sajátja, hogy nem jól-TÁP-láltak, ezért aztán Dávid diagnosztizálta tápegységhibával a beteget, és kvázi elküldte a főnökömet a Conrad-ba új tápegységért. Addig meg is ebédelt halasan, urasan. Főnökúr vissza, táp beszerel, megy, megy, jól megy, az idő is jól megy, péntek öt óra van, húzás innen.

Én meg azóta is a feldolgozási folyamatban vagyok, hogy ez a két lény egy helyen volt. Fölöttébb zavaros egy magamfajta egyszerű léleknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése