2013. január 14., hétfő

Absurdum

Absurdissimum, ha úgy tetszik. Ez a nap. Teli abszurd dolgokkal. Pont ilyennek szeretjük az életet, nem?

Nos, hajnali kelés után indulás vezetni. Első utam volt a virágpiacra autóval, úgy, hogy én vezettem. Ott aztán kérve kértem némi instrukciókat, és kapva kaptam (a lehetőségen is). Parkoltunk, és sűrűn jegyzeteltem én, a kis eminens. Vagy annyira mégsem eminens, mert elfelejtettem valamit...

Zolinak kb. öt perc után feltűnt, hogy nem kapcsoltatta le velem a tompított fényszórót - én meg, mivel először kapcsoltam be, nem figyeltem rá. Na bumm, öt-hat perc nem a világ egy parkoló autónak. Vagy mégis... Zsuzsi (mert a tanulókocsimat így hívják) lemerült. Toltuk befele, sikermentesen. Jött a portás bácsi, vele ugyan betoltuk, de lefullasztotta. Jött a rendes srác, de addigra a kicsikocsi végleg elemésztette az áramtartalékait. Aztán jött egy vonóhorgos ürge - és azzal sem sikerült. Végül a sors jobbkeze meglegyintette a bal orcáját, hogy ez azért mégsem járja, 13-a ide vagy oda, és küldött segítséget egy másik oktató képében, kinek bikázó kábele vala. Azzal Zsuzsi bőszen kedzte falni a neki juttatott muníciót, és két perc múlva duruzsolt a motor. Utána már le se állítottuk... igenám, de az a háromnegyed óta eltelt, és én nem vezettem. Zoli oktató kiradíroztatta velem az aláírást a lejelentő úrlapon (előtte tíz percig kereste a speciális tollat, amivel alá kellett írnom, de sebaj), hogy hát ez nem volt óra, majd lesz. Hamarabb lett, mint hittem, mert az utánam következő tanuló lemondta. Úgyhogy hivatalosan is megkezdhettem az első forgalmi órámat. De kissé kaciántosra sikeredett az útvonal, mert

1. egyszer belső sávba indexeltem külső helyett
2. a Batthyány-ra akartam menni a végén, vagy annak a környékére - és hát odamentünk. Én a volánnál, kettes, hármas, négyes sebesség, sávváltás erre, arra, parkolás itt, ott, jobbkezes utcák, egyirányú utcák. Én ugyan szeretem a terheléses oktatást, de ezen azért néztem egyet. Meg is lett mondva a végén, hogy hát a kezdő gyakorlati órák alapból nem a főváros központjában történnek, nem is hiába, de menni fog ez. Durvítunk? Durvítunk. Jövő péntek: négy óra vezetés, forgalomban. Repesve várom, sé tényleg.

Na akkor Gabiékhoz el. Kissé álmos hangulat , fél tizenkettőkor - én is álmos lettem volna a helyükben, ha nem ilyen rohanós hétvégém van. És akkor próbáluk meg felvázolni a helyzetet, egyetlen hipermondatban összefoglalva:

Latin-német szakos bölcsés és tanár diplomával rendelkező, jelenleg húsipari gépekkel foglalkozó cégnél titkárnőként dolgozó jómagam a belvárosi vezetés után elmegy kilenc és negyed hónapos terhes barátnőjéhez és annak párjához, számítógépet szerelni, vasárnap délben. No, elég abszurdra sikeredett? Egy külsős ezen minimum dob egy hátast. Ez a hátas-hatás.

No, a gép nagy nehezen kimutatta, hogy config-sys-es gond van a háttérben, szóval csak újratelepítendő a rendszer és kész a gyógyulás. Közben még egy kis németezés is belefért, amúgy az élvezet kedvéért.

Onnan száguldás a Keletibe,jegyvásárlás, szigorúan diétás menü elfogyasztása a Mekdönciben, majd utazáááás. Wiener Neustadtban leszállás, Dáviddal ott beszéltünk meg találkát. Dávid meg hímez-hámoz, oszt a végén ráhúz az ujjamra eeeegy... kulcscsomót. Nézek.... felcsapott kulcsmásolónak, vagy mi? Nem úgy van az, és hát egy icipici sejtelem azért volt a dologban, hogy őkelme merényelni fog. De inkább merényeljen, mint mellényeljen, nem?

No, akkor jön a slusszpoén. Két lakásunk van, most még. Ez van, ha az ember kiteszi a lábát Ternitzből - hazajön arra, hogy Neustadtban lakik. 60 négyzetméter, üres, províziómentes, és a tulaj adta ki nekünk az előző ternitzi lakást. Véletlenek, mi...?

Aki szépet akar olvasni, az keressen Horatiust. Ma ő jutott eszembe, na nem a HO-kezdet miatt (sok hó esett ma, hehehe), hanem a Soracte mián.

Mai okosság: Törött tojás nélkül nincs rántotta.

2013. január 12., szombat

Száguldunk

... időben, térben, mindenfele.

Dél előtt gurult be a Keletibe a vonat. Az időjárás igen nagy változatosságot mutatott: mikor elindultam, szép nagy hó borult a ternitzi tájra, szürke fellegkabáttal; mire Budapestre értem, szikrázóan sütött a nap és kék volt az ég.

Hát nekem már sose sikerül igazi vészes havas-latyakos helyzetben autókázni?! Nem igazság, veszélyhelyzeteket akarok, most, amíg még van mellettem oktató. Azért volt ma is újdonság, most is feldob, ha rágondolok. Eni ugyanis a nyolcadik rutinóráján bement a forgalomba, és levezetett a madárhegyi megállótól (Budaörs) a Móricz Zsigmond körtérig. Kirrrrály.

Mindezt úgy, hogy éjfél mután (sejehajjjj) feküdt le egy munkás-mókás hét után, hat előtt kelt, és nem evett túl sokat. Idézet a Hófehérből: "Méééégakajok!"

Utáns meg itthon lógattam a lábam, faltakm egy kicsit, néztem egy filmet. Dalolós filmet, sok-sok tehetséges színésszel. Ilyenkor sajnálom egy kicsit, hogy ez afféle mocskos szakma. Az amatőr színjátszást nagyon kedveltem, s ha még énekelni meg koreózni (=tánc) is lehetne hozzá... de nem lehet. És nem érdekes.

Ami még érdekes lehet, az a költözés gondolata. Jóféle lakások vannak Wiener Neustadtban, tágasak, nem túl drágák.Mozgolódó kedvünkben vagyunk épp, Dávid meg is nézett egy általam lelt lakást. Majd meglátjuk, elkél-e az orrunk előtt, ahogy szokott, vagy lesz belőle valami. Például pálinka.

Kosztolányit jó olvasni, előbb a forma ragad meg, utána a tartalom. Még akkor is jó, mikor a semmiről ír.

http://vers-versek.hu 

Na itt aztán minden tele van magyar költőkkel. Mire ezt elolvasom, a jogsim is meglesz, bizonyosan.

"Aki énekelni akar, midnig talál dalt hozzá.”  Szegény családomnál ezt senki nem tudja jobban.

Holnapra fel. A hétvégre NEM pihenésre való, mint tudjuk.

Nicht ohne

A németek azt a kifejezést, hogy "Nem semmi!", ezzel a szerkezettel fejezik ki. Valószínűleg a "nicht nichts" baromi hülyén hangzik, és emiatt helyettesítik a "semmi"-t a "nélkül" szóval. Szóval ez egy ilyen nicht-ohne-nap volt.

Fincsi korai keléssel, mert a péntek koránra bejárós nap. Zöld, kevésbé vastag kabát, elvégre tegnap is vagy 8-10 fok volt, és száraz, napos idő, csak a szél fújt egy kicsit. Beérkezés kedvenc Wiener Neudorf-omba:
1. esik, nemkicsit, valami jeges-havas kulimász az égből
2. olyan jéghideg, metsző széllel várt a munkahely, hogy a kalaptartó kezem egész odalett.

Bent semmi extra, de azért Ági kétszer ment el a postára, mert rossz csekket akart befizetni, ezenkívül két kávés látogatónk is volt. Ezek odajárnak hozzánk kávézni, bizony. Jó az automatánk, kedvesek vagyunk és lányok. De persze mindkettő rendes pasi, és mindkettő a munkatársunk is valamilyen szinten (a házmesterről és a futársrácról van szó). És lefordítottam a román cigarettán levő feliratot, és a finn nyelvről is szó esett.

Hazajövetel után egy kis tesztkészítés Richinek, majd várakozás Richi anyukájára. Richi anyukájának emlékeztetése telefonon, hogy talán értem kéne jönni, sűrű bocsánatkérések elfogadása. Richi gyerek nyúzása alaposan, dehát két óra alatt mire megy az embör?

Hazaérkezés, táncos ugrabugrálás zenére, mert az jó. Énekelés, az is jó. Mosás, mert az is. Dávidvárás. Dávid hazaérkezése, hardver-óra haladóknak, avagy mit kell majd tennem a barátnőmék gépével, mikor Magyarországon elektronyos kütyüket viszek nekik. Tanultak elraktározása.

Vezetés, éhesen, fáradtan, de felpörögve. Beállás EGYENESEN. Sikerrel, némi korrigálások után. Negyed tizenkettőkor a vezetés abbahagyása. Vonat kinézése, előtte egy kis teregetés. Verskeresés... verstalálás. Itt. 

De persze jobb lenne már rég aludni, és pihenni egy kicsit. Azt ezen a hétvégén nem igazán fogok. Viszont Magyarország... jövök újra.

Hopp, a mondás hol marad? Itt van, Tatiosznál, vagy ki ez... valahogy nem elmélkedésre való ez az időszak.

„Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.” /Tatiosz/


2013. január 10., csütörtök

Sorozatfüggés letudva

Ugyan se nem vezettem, se nem főztem ma, dehát ára van annak, ha az ember a végére akar érni valaminek.

Jelentem, sikerült, jöhet a tánc, a vezetés, a gitár meg tudomisénmégmi. Ja meg a főnök, mert jövő héttől lesz megint. Szépen vissza kell szoktatnom a magyar beszédhez, mert találtam olyan emailt tőle, hogy "nezsni a hon lap", és ez azért mégiscsak abszurdum negyed év magyartanulás után.

Ha már magyar, jöhet egy régi kedvenc?

Bencze Imre: Édes-ékes apanyelvünk (finom Sinkovits-előadás is van hozzá, ezt szeretjük).

Meg eg kis németbül átferdített közmondás:

Akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

2013. január 9., szerda

A sorozatfüggés beteg egy dolog

De szerencsére csak addig tart, amíg maga a sorozat. És annak, amit én nézek, négy rész múlva vége is van. Még jó.

A kétnapos havazást követően ma már miniszoknyás napot tarthattam, kb. 10 fok körülivé melegedett fel a hőmérséklet.

Főzve megintcsak reggel lesz, krumplipüré, meg saláta, meg hús is. Korai kelés... hát, úgy kell annak, akit nem lehet este lecsapni. Dávid már vagy fél órája hortyog mellettem.

Ja és persze ma már nem bírtam tartani magamat az este_nem_eszünk_elvhez - volt itt pizzázás, kólázás, még sütizés is. Reggel majd leshetem a mérleget...

Ez van, emberek vagyunk. Nietzsche is írt erről, csak neki jobban sikerült, mint nekem.

Friedrich Nietzsche: Ecce homo
Illetve:

"Egy bölcs mondás sokszor csak falrahányt borsó, de egy kedves szó soha nem felejtődik el."

(Sir Arthur Helps)

 Lehet, hogy nem kéne bölcs mondásokat gyűjtögetnem? Mindegy, egyelőre jól esik, úgyhogy még maradnak. A legjobb lenne persze sajátokat kitalálni...




2013. január 8., kedd

Kevés kedv

Éhes. Kissé fáradt is. Bosszús, mert Dávid nem tud megdicsérni vezetés közben, csak hogy így nem egyenes, úgy nem egyenes... Teljesen elveszi a kedvem. Még jó, hogy van bennem némi önbizalom, és a többiek visszajelzései is biztatóak. Igenis csodásan vezetek, csak pont a párom nem hajlandó ezt a szemembe mondani. Megbánja még...

Itt van Villon. Faludy György fordítói munkáját áldva dicséri sok lánglelkű magyar - aki nem tud franciául. Pech...

Tésztafőzés lesz a reggeli.

Előtte vacsorának itt van Nietzsche. Tőle a sok tipikusan megfekszi a gyomrot, úgyogy ennyi elég is talán (önjellemzés?):

"A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák."

2013. január 7., hétfő

És gálya

Bár a gályaraboknak ennél sokkal rosszabb dolguk volt, abban biztos vagyok. Mindenesetre jól kezdődik a hét.

Fehér köpenybe bújt reggel a táj, ezek után nem volt kérdéses, hogy a nadrág alá harisnyát is kell húzni. Gyönyörű, szakadó hóesés, abból az igen kellemes, puha hófajtából, ami könnyen formázható és jól taapd.

Badenben az állomáson sétálgatva találtam 12 centet. Csupa-csupa szép szerencse.

Kellett is a móka a munka előtt, különben lehet, hogy nehezebben bírtam volna. Ági egész jó kedvében volt, annak ellenére, hogy az egyik számítógép egere felmondta a szolgálatot, és tele voltunk munkával. Fél hat után jöttem el, és még lett volna tennivaló.

Ettem a lecsójából, ami rizzsel és tojással készül, s hozzá még kolbászdarabok voltak benne. És így bizony még ízlik is a lecsó, csak azt a paradicsomos-paprikás-szószt nem szeretem, aminek semmi tartása, csak a zöldség, az is pirosban. Brr.

A főnök Dél-Tirolban múlatja az időt, ahol sok a hegy meg a hó. Jó annak, aki tud síelni.

Este aztán vidor kedvem kerekedett - előbb egy kis izomfeszítgetés a vonaton, majd sétálva-tánc a hóesésben (este megint rákezdte Holle-anyó), végül mindenféle ugra-bugra mindenféle zenére. Főzés, mosás.
Dávid hátának alapos megmasszírozása - remélem, még emlékeznek rá az izmai, mivel már megint a gép előtt görnyed. Sikerült összehoznia valami technikai bravúrt, amivel eléri a RASZPUTYIN a NAS-t. Ezek gépek, és az egészet nagyon bonyolult lenne elmagyarázni.

Tán még említésre méltó, hogy Dávid 15 percet töltött relaxációval ma este, csak épp meditációs pózban. A kettő nem illik egymáshoz, mondá. És igaza lehet.
Én is meditáltam ma, relaxációs (ülő) pózban, a vonaton. Ez a párosítás az előzővel szemben jó választás. 
Valahogy jött, nem épp szándékoltan. Kép is volt hozzá, kifefé mutató tenyér, kék és piros sugarakkal. Hajnalban pedig azt álmodtam, hogy kocsit vezetek, és nem biztos a kuplung-kezelésem sebváltáskor, és emiatt túlmegyek a bevenni kívánt kanyaron. Lehet, hogy túlpörögtem kicsit?

Akkor jön a kultúra-ugatás. Mivel Weöres Sándornak Károlyi Amy volt élete párja, társa - hát ki vagyok én, hogy szétválasszam a kettőt? Ma Amy-verseket olvastam.

Mondás is kéne, amin lehet nagyokat elmélkedni, de valahogy nem mindig az elmélkedésé a főszerep. Legyen akkor itt egy igaz cifraság:

Hóesésben nem kell napolaj.