2013. január 7., hétfő

És gálya

Bár a gályaraboknak ennél sokkal rosszabb dolguk volt, abban biztos vagyok. Mindenesetre jól kezdődik a hét.

Fehér köpenybe bújt reggel a táj, ezek után nem volt kérdéses, hogy a nadrág alá harisnyát is kell húzni. Gyönyörű, szakadó hóesés, abból az igen kellemes, puha hófajtából, ami könnyen formázható és jól taapd.

Badenben az állomáson sétálgatva találtam 12 centet. Csupa-csupa szép szerencse.

Kellett is a móka a munka előtt, különben lehet, hogy nehezebben bírtam volna. Ági egész jó kedvében volt, annak ellenére, hogy az egyik számítógép egere felmondta a szolgálatot, és tele voltunk munkával. Fél hat után jöttem el, és még lett volna tennivaló.

Ettem a lecsójából, ami rizzsel és tojással készül, s hozzá még kolbászdarabok voltak benne. És így bizony még ízlik is a lecsó, csak azt a paradicsomos-paprikás-szószt nem szeretem, aminek semmi tartása, csak a zöldség, az is pirosban. Brr.

A főnök Dél-Tirolban múlatja az időt, ahol sok a hegy meg a hó. Jó annak, aki tud síelni.

Este aztán vidor kedvem kerekedett - előbb egy kis izomfeszítgetés a vonaton, majd sétálva-tánc a hóesésben (este megint rákezdte Holle-anyó), végül mindenféle ugra-bugra mindenféle zenére. Főzés, mosás.
Dávid hátának alapos megmasszírozása - remélem, még emlékeznek rá az izmai, mivel már megint a gép előtt görnyed. Sikerült összehoznia valami technikai bravúrt, amivel eléri a RASZPUTYIN a NAS-t. Ezek gépek, és az egészet nagyon bonyolult lenne elmagyarázni.

Tán még említésre méltó, hogy Dávid 15 percet töltött relaxációval ma este, csak épp meditációs pózban. A kettő nem illik egymáshoz, mondá. És igaza lehet.
Én is meditáltam ma, relaxációs (ülő) pózban, a vonaton. Ez a párosítás az előzővel szemben jó választás. 
Valahogy jött, nem épp szándékoltan. Kép is volt hozzá, kifefé mutató tenyér, kék és piros sugarakkal. Hajnalban pedig azt álmodtam, hogy kocsit vezetek, és nem biztos a kuplung-kezelésem sebváltáskor, és emiatt túlmegyek a bevenni kívánt kanyaron. Lehet, hogy túlpörögtem kicsit?

Akkor jön a kultúra-ugatás. Mivel Weöres Sándornak Károlyi Amy volt élete párja, társa - hát ki vagyok én, hogy szétválasszam a kettőt? Ma Amy-verseket olvastam.

Mondás is kéne, amin lehet nagyokat elmélkedni, de valahogy nem mindig az elmélkedésé a főszerep. Legyen akkor itt egy igaz cifraság:

Hóesésben nem kell napolaj.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Eni! Próbáld meg a füzetből "masszírozni" Dávid hátát. Gusztinak is Konrádnak is fogom... :):):) a lényeg, hogy jó legyen! Gábor

Megjegyzés küldése