Absurdissimum, ha úgy tetszik. Ez a nap. Teli abszurd dolgokkal. Pont ilyennek szeretjük az életet, nem?
Nos, hajnali kelés után indulás vezetni. Első utam volt a virágpiacra autóval, úgy, hogy én vezettem. Ott aztán kérve kértem némi instrukciókat, és kapva kaptam (a lehetőségen is). Parkoltunk, és sűrűn jegyzeteltem én, a kis eminens. Vagy annyira mégsem eminens, mert elfelejtettem valamit...
Zolinak kb. öt perc után feltűnt, hogy nem kapcsoltatta le velem a tompított fényszórót - én meg, mivel először kapcsoltam be, nem figyeltem rá. Na bumm, öt-hat perc nem a világ egy parkoló autónak. Vagy mégis... Zsuzsi (mert a tanulókocsimat így hívják) lemerült. Toltuk befele, sikermentesen. Jött a portás bácsi, vele ugyan betoltuk, de lefullasztotta. Jött a rendes srác, de addigra a kicsikocsi végleg elemésztette az áramtartalékait. Aztán jött egy vonóhorgos ürge - és azzal sem sikerült. Végül a sors jobbkeze meglegyintette a bal orcáját, hogy ez azért mégsem járja, 13-a ide vagy oda, és küldött segítséget egy másik oktató képében, kinek bikázó kábele vala. Azzal Zsuzsi bőszen kedzte falni a neki juttatott muníciót, és két perc múlva duruzsolt a motor. Utána már le se állítottuk... igenám, de az a háromnegyed óta eltelt, és én nem vezettem. Zoli oktató kiradíroztatta velem az aláírást a lejelentő úrlapon (előtte tíz percig kereste a speciális tollat, amivel alá kellett írnom, de sebaj), hogy hát ez nem volt óra, majd lesz. Hamarabb lett, mint hittem, mert az utánam következő tanuló lemondta. Úgyhogy hivatalosan is megkezdhettem az első forgalmi órámat. De kissé kaciántosra sikeredett az útvonal, mert
1. egyszer belső sávba indexeltem külső helyett
2. a Batthyány-ra akartam menni a végén, vagy annak a környékére - és hát odamentünk. Én a volánnál, kettes, hármas, négyes sebesség, sávváltás erre, arra, parkolás itt, ott, jobbkezes utcák, egyirányú utcák. Én ugyan szeretem a terheléses oktatást, de ezen azért néztem egyet. Meg is lett mondva a végén, hogy hát a kezdő gyakorlati órák alapból nem a főváros központjában történnek, nem is hiába, de menni fog ez. Durvítunk? Durvítunk. Jövő péntek: négy óra vezetés, forgalomban. Repesve várom, sé tényleg.
Na akkor Gabiékhoz el. Kissé álmos hangulat , fél tizenkettőkor - én is álmos lettem volna a helyükben, ha nem ilyen rohanós hétvégém van. És akkor próbáluk meg felvázolni a helyzetet, egyetlen hipermondatban összefoglalva:
Latin-német szakos bölcsés és tanár diplomával rendelkező, jelenleg húsipari gépekkel foglalkozó cégnél titkárnőként dolgozó jómagam a belvárosi vezetés után elmegy kilenc és negyed hónapos terhes barátnőjéhez és annak párjához, számítógépet szerelni, vasárnap délben. No, elég abszurdra sikeredett? Egy külsős ezen minimum dob egy hátast. Ez a hátas-hatás.
No, a gép nagy nehezen kimutatta, hogy config-sys-es gond van a háttérben, szóval csak újratelepítendő a rendszer és kész a gyógyulás. Közben még egy kis németezés is belefért, amúgy az élvezet kedvéért.
Onnan száguldás a Keletibe,jegyvásárlás, szigorúan diétás menü elfogyasztása a Mekdönciben, majd utazáááás. Wiener Neustadtban leszállás, Dáviddal ott beszéltünk meg találkát. Dávid meg hímez-hámoz, oszt a végén ráhúz az ujjamra eeeegy... kulcscsomót. Nézek.... felcsapott kulcsmásolónak, vagy mi? Nem úgy van az, és hát egy icipici sejtelem azért volt a dologban, hogy őkelme merényelni fog. De inkább merényeljen, mint mellényeljen, nem?
No, akkor jön a slusszpoén. Két lakásunk van, most még. Ez van, ha az ember kiteszi a lábát Ternitzből - hazajön arra, hogy Neustadtban lakik. 60 négyzetméter, üres, províziómentes, és a tulaj adta ki nekünk az előző ternitzi lakást. Véletlenek, mi...?
Aki szépet akar olvasni, az keressen Horatiust. Ma ő jutott eszembe, na nem a HO-kezdet miatt (sok hó esett ma, hehehe), hanem a Soracte mián.
Mai okosság: Törött tojás nélkül nincs rántotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése