2013. január 12., szombat

Száguldunk

... időben, térben, mindenfele.

Dél előtt gurult be a Keletibe a vonat. Az időjárás igen nagy változatosságot mutatott: mikor elindultam, szép nagy hó borult a ternitzi tájra, szürke fellegkabáttal; mire Budapestre értem, szikrázóan sütött a nap és kék volt az ég.

Hát nekem már sose sikerül igazi vészes havas-latyakos helyzetben autókázni?! Nem igazság, veszélyhelyzeteket akarok, most, amíg még van mellettem oktató. Azért volt ma is újdonság, most is feldob, ha rágondolok. Eni ugyanis a nyolcadik rutinóráján bement a forgalomba, és levezetett a madárhegyi megállótól (Budaörs) a Móricz Zsigmond körtérig. Kirrrrály.

Mindezt úgy, hogy éjfél mután (sejehajjjj) feküdt le egy munkás-mókás hét után, hat előtt kelt, és nem evett túl sokat. Idézet a Hófehérből: "Méééégakajok!"

Utáns meg itthon lógattam a lábam, faltakm egy kicsit, néztem egy filmet. Dalolós filmet, sok-sok tehetséges színésszel. Ilyenkor sajnálom egy kicsit, hogy ez afféle mocskos szakma. Az amatőr színjátszást nagyon kedveltem, s ha még énekelni meg koreózni (=tánc) is lehetne hozzá... de nem lehet. És nem érdekes.

Ami még érdekes lehet, az a költözés gondolata. Jóféle lakások vannak Wiener Neustadtban, tágasak, nem túl drágák.Mozgolódó kedvünkben vagyunk épp, Dávid meg is nézett egy általam lelt lakást. Majd meglátjuk, elkél-e az orrunk előtt, ahogy szokott, vagy lesz belőle valami. Például pálinka.

Kosztolányit jó olvasni, előbb a forma ragad meg, utána a tartalom. Még akkor is jó, mikor a semmiről ír.

http://vers-versek.hu 

Na itt aztán minden tele van magyar költőkkel. Mire ezt elolvasom, a jogsim is meglesz, bizonyosan.

"Aki énekelni akar, midnig talál dalt hozzá.”  Szegény családomnál ezt senki nem tudja jobban.

Holnapra fel. A hétvégre NEM pihenésre való, mint tudjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése