2015. szeptember 8., kedd

Jóanyám itt, alakuló helyzet

Jóanyám pénteken érkezett hozzánk, azóta takarít, rendez, gerekfelvigyáz, aludni küld, nagyon jól jön most a segítség, de ideje nekünk is megemberelni magunkat. A gyerek már nem kap több kiegészítő táplálékot, mert csak a hasa fáj tőle, mint kiderült. Fázós kisember, a keze-lába hideg, a takarót és a bebugyolálást szívesen veszi, a penkacsere nem a kedvence, de egy ideje mukkja nincs. Ma lett először megfürdetve, nem volt ellenére, bár én nem voltam jelen.

Laila még csütörtökön lemérte, akkor már 3,175 kg volt, most a hétfői kontrollvizsgálaton 3,43 kg lett, úgy, hogy akkor kakilt, a mérés után pedig szopott, magyarán van egy 3,5 kg-s csecsemőnk, aki ma hivatalosan is megkapta a Dóra Luca nevet.

Itt szuszog mellettem, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott moncsicsi. Lassan megkedvelem, ha tartja ezt a természetét...

A köldökzsinór és az első pár nap

Szerdán voltunk orvosnál, akkor még rajta volt. Keddről szerdára alig aludtam valamit, ő is nagyon keveset. Hangosan sírt, elutasította a mellet. Nem igazán tetszik a dolog, szerdán egész nap nyugodt volt kb., a doktornő aggódik a súlycsökkenése miatt. Tény, hog, éjjel egy nagy rakás mekóniumot nyomorgattam ki belőle. Tényleg nagyon sokat, két részletben, a második alkalommal Dávid is jelen volt. Csak az első éjjel aludtunk bent, utána kiköltöztem vele, így csak felbőgi Pannit, semmi értelme, az ágy úgyis "beesős" (mivel a négyoldalú rácsos ágyának csak három oldalát akartuk felszerelni, az alja nem stabil, bedőlt). Szerdán Hipp Pre Combiotikkal és tőlem kinyomorgatott tejadaggal tápláltuk, hogy erőre kapjon. Szerdáról csütörtökre már többet tudtam aludni, két-két és fél órás ütemezésben.

A köldökzsinór sokkal hamarabb kiszáradt (legalábbis érzésem szerint), mint Panninál. Ha nem tévedek, csütörtökről péntekre virradó hajnalon, négy óra tájban esett le: miközben átpelenkáztam, elfordult balra, és csak lestem a gyér világításban, hogy nahát, a zsinór vége ottmaradt, a gyerek nem. Király, hogy szabadon lehet mozgatni, szerintem neki sem tetszett a zacskós felállás.

Így

Most épp 03:38 van, öt-hatperces "fájásokkal"... A fura, hogy a fájások nem fájnak. Némelyik kifejezetten kellemes... Totál abszurd érzés. Röhögünk, poénkodunk, néha közlöm a többiekkel, hogy ez épp egy fájás, csak hogy tudják ők is. Furafurafura.


6:51: a népek már megint lefeküdtek aludni ötkor. 3-4 perces fájások vannak, ezek már picit jobban fájnak. Még mindig csordogál a víz, mennyit pisilt bent ez a kölök?!
Pannit viszont ezek szerint sikerül megvárni.
Arra gondoltam, nem is olyan rossz ez az augusztus 31-ei nap, végülis majd valami ovis meg sulis beiratások múlnak rajta. Remélem, jó értelemben.
Kafa kis szülés ez, Dáviddal már hülyültünk, csacsáztunk... Jobb program, mint hittem. Ééés újabb fájás.

7:18: Panni fölkelt, a medence felfújva, vízzel feltöltés következik.

9:13: fájdalmas fájások, de nem túl gyakoriak, az intenzitásuk is inkább változó. Próbálok kitolni vele, de folyton visszacsusszan, ez megy egy órája.

9:41: Laila megnézte, hogy mi a helyzet. Azért nem tudom kitolni, mert még mindig nem tűnt el a méhszáj. Mintha egy túl szűk szájú zacskó visszatartaná a fejet... Laila segíteni fog visszatömködni a "zacskót", fájásonként.

10:08: zacskó visszatömködve, most már csak kitolok vele... Még nincs kint a feje.

10:13: jó nagy nyögések kíséretében kitoltam vele, egyetlen fájás alatt, az egész csecsemőt. Barna, hangos, nem magzatmázas. Lány.

10:20: placenta egyben kitolva, Panninak nem tetszik a helyzet, hogy a friss újszülött a mellemre került. Szopik, Panni folyamatosan azt hajtogatja, " NEM, NEM!". Azért visszatolni nem fogjuk miatta.

11:00: nem szakadtam, nem kell varrni, elmentem zuhanyozni, készül a placentasózás, töltődnek a hivatalos papírok.

Hát valahogy így esett a nagy eset. Hogy pont azt az öt percet nem sikerült fölvenni a kamerával, mikor kitoltam vele, nagyon fáj, remélem, megbocsájtja nekünk, ha nagyobb lesz. Most is könnybe lábad a szemem, miközben ezt írom... Rohadt életbe. Dávid szerint legközelebb profit kell fogadnom, ha ez ennyire fontos. Meglesz.




2015. augusztus 31., hétfő

Node mégis mi folyik itt...?

Jah, kérem, ez csak víz. Magzatvíz. 

Azt fontolgatom, hogy csináljunk-e amcsis percenkéntbeszámolós szülést, fotókkal körítve, vagy bújjunk el, jól?

Azt hiszem, valahol a kettő között fogunk megállapodni. Mindenesetre akik eddig nem tették meg tétjeiket, még a következ blogbejegyzésig megtehetik.

Lássuk, sikerül-e másodszorra is összehozni egy finom kis otthonszülést?

2015. augusztus 20., csütörtök

"Enka" és az accusativus

Panni az elmúlt hetekben végül ráállt a nevem kikísérletezésére. Az eleinte "EEE", "EEEEEHHH" jellegű rövidítést augusztus elején előbb egy N-nel spékelte meg (így lettem pár napig Eeennn), utána jött a második szótag némi izgalmas magánhangzó-kóstolással. Felejthető kísérlet volt az Ennnce, Ennci, erről időben leszokott. Elébb voltam "Ennnke", aztán lettem Ennnko, néha Ennnkő. És augusztus közepe (13-a vagy 14-e táján) megszületett a végleges verzió: Enka. Dávid neve közben továbbra is ragokat kapott (apáta, apána), az enyémmel viszont nekiállt analóg ragozni a sajátját, így lett Ennka után ő Pannnka (mit mondjak, jobb, mint a Pannnnci), most pedig játékból Ennkó-Pannnkó a nyerő. De mondja, hogy Enka, szépen és tisztán. És mond mindenféle mást is, újabban gyönyörű háromszótagosokat is, ma épp a pocsolya került sorra.

És mintha szép lassan beúszna a nyelvtan is, legalábbis az igék leginkább egyesszám harmadik személyben furakodnak előre, tegnapelőtt óta pedig megjött az első tárgyeset is. Jellemző amúgy, melyik szó kapta meg a bűvös véget: a korábbi ME-ME-MEEEE-ből lett az alábbi gyöngyszem: "mejjjet" - természetesen nem "melyet", hanem "MELLET" jelentésben. Minden reggel így kezdődik azóta, és naponta akár 10-szer is elhangzik. A balt szereti kérni, néha favorizálja csak a jobbat.

Fura szokásokat is kezd fölvenni, mert az utcán minden átmenet nélkül beközli a kezünket fogva, hogy "tánci", és nyomja is, de nem a rugózós rázót verziót, hanem hogy a lába, mint a rongy, elengedi magát, és ha nem tartanánk a kezénél, el is vágódna szépen, istenesen. Ez a gyalogos átkelőhelyeknél azért kissé gáz... de hiszti egyre kevesebb van, legalábbis inkább bőg, de nem ordít, ha valami nem a kívánsága szerint alakul. Fogas is, valszeg ennek is szerepe van a mostani történésekben.

2015. augusztus 8., szombat

Szószátyár szószatyor, megatöbbi

Panni végre azzá vált, amire eddig epedve vártam: egy csurig töltött szózacsekká, és ez a zacsek naponta ürül és újra megtelik, megint ürül és megint megtelik, végtelenül remek körforgásban. Most már a szavak végét is kóstolja, nemcsak az első egy-két szótagot, bár még továbbra is a tört szókészlet viszi a prímet. Kedvenc jelenlegi szava a Moncsicsi, Ulmann Mónika érezze magát megtisztelve (az ő dala adja az ihletet, hallgatjuk is naponta 5-10-szer). Rengeteg új szava van, nem tudom, hol kezdjem... és a régieket is más kiejtéssel mondja. Ez a Moncsicsi teszemazt ma épp Moncsocsó volt párszor, de este már, mikor Moncsocsót mondtam, ő javított ki igencsak hangsúlyos I-betűkkel.

Hibátlanul mennek a popó, fotó, sok, fent, lent, kint, bent és a mai friss NEM szavak, ezeket az is megérti, aki sose találkozott Pannival és a kissé gyerekes kiejtésével. A Z, ZS, R, L betűk hada sajnos mind-mind J-nek hangzik jelenleg, ezért a JÓ lehet pl. ló, jó, vagy éppen ZO, ami a zokni rövidítése. Amit nagyon nem értek: mi nem gügyögünk neki és nem használunk becézést, az esetek 95 százalékában - teszem-azt a kutya az kutya és nem kutyus, kutyi, kutyika stb. A szőke viszont MAGÁTÓL BECÉZ. A "tánc" az ő kiejtésében jelenleg táncI, táncIKA, táncICI. Honnan a rákból veszi, nem tudom, egy részem jót mulat, egy másik részem aggódva figyeli a becézett szavak hadát. Én kaptam egy újabb betűt, EEEE helyett már EENNN vagyok. Néha EENNCE, na ezt is valami bűvös helyről szedte elő. Az apa szó ragokat kap, bár még nem érteni, melyik mire is jó. Apáta, apána, apajó, de egyik sem jelent kb. semmit, csak dobálja a szóvégeket. A CS fonéma kissé még C-s, az A néha Á-s, más kiejtésbeli fejlődnivaló a fent említett J-dolgon kívül nincs. Az S szép, tiszta, én minden további nélkül megkülönböztetem az SZ-től. 

Az "igen" helyett következetesen "DE" szót használ, ha harangot hall, azt mondja, hogy "DDA" vagy "DUDA" és ettől nem engedi magát eltántorítani. Néha kétszavas mondatok jönnek a szájából, miszerint "autó kint" "motoo bent". A VIVIVEVEVAVÁVOVU helyett már alakul a "szo" és a "szom" a szomjas helyzeteknél. Valamiért az első igéi a ragozott "enne" és "inna" lettek. Azt, hogy "te", néha jól alkalmazza a vele szemben állóra, néha viszont magára érti. Igeragozás még nuku, első német szava viszont van, valaki után utánamondta, hogy "TANKE".

Az értelmi fejlődés szerintem továbbra is mérhető fogakban, ugyanis kb. két hete kibújt a jobb alsó kettes és a jobb alsó hátsó is, úgyhogy most a hármas fogak hiányoznak mind a négy oldalon. Végre némi szimmetria. Eszméletlen grimaszokat vág, nagyon intenzív és sokrétű érzelmi élete van, bőven tanulunk tőle. Lassan kezdi elfogadni, hogy Dávid meg én egy pár vagyunk és egymáshoz érünk a jelenlétében is (kézfogás az utcán, otthon masszázs, ilyesmi). A türelemre még gyúrni kell, de ma pl. minden további nélkül tudtunk úgy beszélgetni Dáviddal az autóban, hogy nem szólt bele, nem kért figyelmet, szépen ült a helyén. Ja igen, maga kereste meg a biztonsági övet, hogy azt bizony "csitt", avagy be kell csatolni. Ez, ha belegondolok, hogy milyen sírás.rívással kezdődött anno az autózás, hatalmas dolog. Vadul is, nagy csibész, de ha más társaságában vagyunk, eleinte csak bújik hozzám, a vállamra hajtja a fejét, teszi az ártatlan szendét... és három-négy óra is kell néha, hogy megcsillogtassa a valódi énjét. Nekem ennél sokkal több kell néha, ritkán kevesebb... és a legtöbbször semennyi idő nem elég.

Másfél éves múlt, de nekem valahogy a 18 hónap inkább 18 évnek sejlik, nagyon hosszú út, nagyon sok idő, sok energia, és igen, egyre könnyebb, de nem könnyű. Szépen lassan beleintegráljuk a korábbi életünkbe, és valszeg a Kettesnél szigorúbbak és még következetesebbek leszünk, hogy a mostani remek állapot ne oda zuhanjon vissza, ahonnan 18 hónapja elkezdtük. Nagy változás azért akkoriban sem volt, a hobbik végülis maradtak, az alvás sem gáz, csak megszakításos lett, a lakásunk eddig se volt valami tip-top, de most kezd az lenni, amikor elég erőm van fegyelmezni a jónépet és fennhangon hangoztatni, hogy ez márpedig nem hotel, és ami elő lett véve, azt el is kell tenni. Bár tudnám, hogy mikor szabadulunk ebből a lakásból. Szülni, ha Fortuna Kedves megengedi, itt fogok, aztán meglátjuk a többit. Ezt nem bánom, egy új hely talán kissé feszélyezőbb lenne, itt megvan a bejáratott rutin.

Dávid most volt kórustáborban másfél napot, ma felet, tegnap majdnem az egészet (aludni azért hazaesett, éjjel 11 után). Feltöltődött, rágyúrt a hangszálaira, meditált, evett-ivott, jól érezte magát, sok ilyet kívánok neki a következő évekre is, mert szerintem neki is, nekem is kijár némi elszakadás legalább 1-2 napra egy évben (ha szervezettebbek leszünk, akkor többre is). Mi meg...Pannival ketten, ez kissé régiszagú volt, kissé új, pláne némileg terhesen. Mégis bírtam, valamiért és valahogy kibírtam, mert emelni kellett, cipelni kellett, hajolni kellett, nem lett baj és én akartam így. Olyan remek vizes játszóteret leltünk Bad Vöslauban (vonattal-kocsival egyarnt 20 perc), hogy csak na. Úgyhogy ma is ott voltunk, Dávidostul, kocsival. Ami kissé nekem zavaró, az az, hogy a kisebbeket valamiért nem hagyják annyira szabadon élvezkedni. Meztelen gyereket egyet láttunk, azt is az apja karján, hozva-víve, a többi eléggé be van öltöztetve, a nagyobbakon persze van fürdőgatya. A patakban csak Panni fürdött, ő immáron másodszorra, teljes élvezettel pacsálva, fröcskölve, mezítláb tapodva, lapátolva. A többi vele egykorút két kézen fogva vezetik, cipőben, felsőben, sapkában (de a cipő a minimum), és csak a lábuk érhet bele a vízbe egy kicsit. Azt hiszem, sok irigykedő gyerekpillantást zsebeltünk be, de jobban örülnék, ha kicsit lazábbak lennének errefelé a normák. Mindenesetre megyünk még arra, ha kellőképp meleg lesz hozzá, sokszor.

Miről pötyögjek még... Magyarország és a barátok hiányoznak, és nem nagyon tuudnk már mozdulni. Lehet, hogy még a jóelőre megtervezett ráckevei hétvége is ugrik, mert Dávid most a korustáborból hazajőve jött rá, hogy jövő hét szombaton happening van (valahol valamit énekelnek), nem mellesleg egy házat is meg kéne néznünk, ami költözésre esélyesnek találtatott, és azután már nagyon nem merek elmozdulni kelet felé, mert most vagyok a 35. hétben. Kivételesen nem a kockáztatós oldalam az erősebb, mindenképp itt szeretnék szülni, ha egy mód van rá, itthon, és legjobb lenne Lailával. Az osztrákok öthónapos terhesnek néztek ma... ennyit a nemisolyankicsimár-hasról. És bizony hagyom ám a diétát is a francba, van is erőm, itt írogatok most is, és ki tudja, mikor fogok kelni holnap... nem gyanítom, hogy későn. Írnom kell.... kell. Meg teniszezni fogok. Meg táncolni eljárni. Meg lábazóshoz is, hogy ápolt legyen végre, ne csak jóalakú és erős. Némi ápoltságra vágyom így 31,5 évesen, ez is eljött. Varrni is kell a napokban már, meg rendezkedni egy kicsit (ruhaválogatás, szülés-cucc előkészítése). Dáviddal az a bizonyos privát érzelmi életünk kezd előjönni megint, szépen fokozatosan, most, hogy a szakdolgozat Damoklész-kardja nem lebeg a fejünk felett. Testileg is lenne épp mit munkálkodni, ha kitoltam a kölökkel, szólok, hogy sikerült-e. 65 kg nem olyan sok, gyorsan lemegy, Pannival majd reggeli-tornázunk, megyünk ősszel makkot meg gesztenyét szedni (meg diót, mogyorót is), és színes leveleket, pont ahogy elterveztem. Király lesz, csak tenni kell érte. És ha minden igaz, az útlevél-ügyintézés felgyorsult némileg, ami nem csupán azt jelenti, hogy hamarabb jutok a jól megérdemelt pénzemhez, hanem azt is, hogy hamarabb mozdulhatunk legálisan Magyarhonba. Sok-sok látogatással kéne, de azt az újszülöttet csak nem rángatjuk majd mindenfele... kompromisszumos megoldás kell. Ide két embernél több vendég nem fér, nem is hagyom. Talán elmegyünk egy helyre, és kiadjuk, hogy aki látni akar minket, az szedje össze magát és jöjjön oda. Ez elég emberbaráti lenne.

2015. augusztus 6., csütörtök

Új képek

Régi adósságot törlesztek azzal, hogy frissítettem Panni albumát. A napokban még kerül bele jónéhány fénykép, egyelőre eddig jutottam. Ki kell használni minden alkalmat, mikor a szőke alszik. Jómagam meg valamiért még az eddiginél is kevesebb alvást igényelek. Biztos a hormonok tombolásznak, egyéb okom ugyanis nincs nem-aludni. Nagyobb ez a has, mint Panninál volt, megmértük, hogy legalább egy számot be tudjak jegyezni, 92 cm körtérfogata van. Lehet, hogy elmértünk valamit...? Kicsinek tűnik ez a szám, a csípőbőségem ennyi. No mindegy, kétszer mértük, Dáviddal, nagyon nem szúrhattuk el. A lényeg, hogy még mindig tudok hasra fordulva aludni, ami a kisasszonynál az utolsó másfél hónapban nem ment, legalábbis emlékeim szerint. A levegőkapkodást meg a túlzott gyomorsavképződést is csak hírből (mások elmeséléseiből) ismerem.

Nekem igazából eszméletlenül nagy mázlim van, mert az egyetlen zavaró tényező ez az intenzív böködés, napi két-három óra hosszat. És ez se fáj, csak fura - ha nem lenne, akkor biztosan az lenne a bajom. Tiszta goauld-fíling, aki nézett Csillagkaput, az tudhatja, miről irkálok. Jó gének, ügyes gének, hálás vagyok nekik és minden felmenőmnek, akitől kaptam őket.