2013. április 30., kedd

Meleg helyzetek

Ebből állt az egész nap. Kezdve ott, hogy a tíz órai időpontunk, aminek következtében máér háromnegyed tízkor ott toporogtunk a Vöröskereszt irodájában, fabatkát sem ért, mivel már toporgott ott másik húsz ember, és a behívás nem időpont szerint történt (noha jóanyám ezt az infót kapza még a telefonos bejelentkezéskor), hanem érkezési sorrendben.

Fél tizenkettő előtt jutottunk be, félkor ki. 6 perc volt, úgy lezavarták az egészet, mintha addig nem vehettek volna levegőt, míg kint nem vagyunk az ajtón. Megvan az elsősegély-vizsgánk, jók voltunk, kész. Mit kész... kimenetelünk után a frissen ismeretséget kötött egénekhez muszáj volt odamenni, magyarázni, ez lesz, az nem lesz, nyugi, semmi gáz... ahogy még a vizsga előtt is muszáj volt magyarázni, hogy ezt ÍGY kell, amazt ÚGY nem szabad, ilyen kötés, olyan fogás. Rajtam volt mindkét esetben vagy 10 szempár. Tanárlélek... így boldog. :)

Utána jóanyámtól búcsúzás, és irány a központi okmányiroda. Sorszám? Ja, azelfogyott, majd mindjárt kapunk újakat. És két óra várakozás, egy fotózás, egy csekkbefizetés, egy visszamenet. Még fél óra várakozás, ha már így belejöttünk. Utána a feketeleves: amit én vizsgaigazolásnak hittem, az csupán a vizsgalap... Igazolás úgy lesz belőle, ha elmegyek a Petzvál utcába. Szóval, mi sem egyszerűbb, mint a harminc fokos Budapesten nagy zacskóval (benne jénai üvegtálban étek) végigcaplatni a városon egy sose látott helyre, fél háromkor, noha a 14:10-es vonatot szerettem volna elérni... és noha háromig van ügyfélfogadás. Caplatás, nyevlógatás, odaérés, igazolás beszerzése, visszacaplatás, megvan.

Újabb, vég-sokk-ként nem találtam a csekkbefizetési bizonylatot... Ez azt jelentette volna, hogy állhatok be újra a sorba, még két óra várakozás, még négyezer HUF. És azután meglett a kis hamis - becsúszott az útlevelem lapjai közé.

Még negyed óra, és diadalittasan távoztam, hogy végre ennek is pontot tehetek a végére. SMS-ben fognak értesíteni, ha kész van a jogosítvány.

Nagy örömmámoromban rohamléptekkel vettem be a Keletit - öt perccel a vonat indulása előtt nekem még nem volt jegyem. Három perrcel az indulás előtt már volt.

Ugyanilyen mázlifaktorral sikerült elérni a Neustadt-ba tartó kis osztrák vonatot.

Mondanám, hogy ennyi a mese, de túlságosan fel voltam dobódva, és kitaláltam, hogy megtanulok valami finomat mára. És megtanultam, ezt: 

http://www.youtube.com/watch?v=6YtAOgonukY

No ez nem én vagyok, de én is legalább ilyen jól nyomom ám. Költöttem hozzá egy plusz refrént, meg egy német átiratot a refrénnek. És kevesebb, mint egy óra alatt sikerült megtanulni. Büszke N-i, vidám N-i. És a kétkezes prüntyögés is fejlődik, már megy csukott szemmel is.

Ezek után beteszek ide egy ... khmm... éééérdekes verset. Valami vidámat szerettem volna, hát EZ lett belőle. Inkább gagyi, mint nem gagyi.

És egy bölcsesség a mából, amit két kamasz beszélgetéséből szűrtem át ide:
"Ha a keleti ember nyugatra jön, igazából mindegy, melyik országot látogatja meg, nincsenek akkora eltérések. Ha viszont egy nyugati megy Keletre, nagyon nem mindegy, melyik országban köt ki - ott jóval nagyobbak a különbségek.... Szeretném megismerni a keleti kultúrát."

Vizsga és drukk

Most épp rajtam van a vizsgázás sora megint, pedig anno az egyetemről elszabadulva azt hittem, nem kell többet... Szííívás. Illetve befúvás, kettő, és harminc kompresszió percenként. Elsősegély-vizsga lesz, csak sikerüljön szépen. Már elég ebből a jogsi-mizériából is. N-i vezető pozícióba vágyik - node szó szerint.

Dáviddal többször is sikerült beszélni napközben telefonon, ez jó dolog. Holnap valószínűleg már együtt megyünk haza. Előtte talán még egy soproni fagylalt is belefér. Holnapután pedig május 1-e, megnézzük a vonulókat, meg a beszédtartókat Bécsben. Utána Dávid első munkanapja az új helyen, utána Floriani-ünnep, előtte ternitzi lakás végső utáni rendbetétele. Ahogy jóanyám mondá: nem semmi napok ezek.

Most fekvés, és remélem, hogy nem spriccelő vérű bábukkal fogok álmodni. Nyami. Ja, hogy vers is kéne, meg bölcselet?

Morbid dolgok ezek. Legyen Csáth Gézás, az szintén morbid. "Angyali gyilkosa nődnek, s tennen magadnak..." Huhh. Ági kolléganőm biztos nem így képzel el egy angyalt. Hit kérdése.

Furcsa az ember, hogy néha a saját maga által teremtett hite erősebb, mint ő. Márha van neki, ugyebár... Érdekes, furcsa dolog. Mint mikor a fagyi visszanyal. Csak utóbbi kevésbé költői.

2013. április 28., vasárnap

Árnyas

Árnyak közt tud csak igazán játszani a napfény.

No, ezt megaszondtam szépen és jól.

Dávid Vonyarcon van, én emitt. Ternitzben jártam ma is, de hiába reméltem, hogy végre megszabadulunk a régi lakás nyűgétől-terhétől, még ezt, még azt helyre kell tenni - és ráadásul, sajnos, jogosan. Jövő hét szombatra tolódik a munka, aztán legfőbb ideje lesz pontot tenni a végére. Akkor meg úgyis egybeköthető a Floriani-ünneppel, amit Dávid idén se hagyna ki semmiért - ezúttal az éneklést hanyagolják (nagyonis bölcsen, a szabadtéri akusztika tavalyi ördöge után), tánc lesz helyette. Vicces tánc... de titok.

Vissza Ternitzhez, meg a vasárnaphoz... ami ugyebár a közlekedő vonatok számát némileg redukálja. Így esett, hogy a tÍz órás találkához már negyed tízkor meg kellett érkeznem. Sebaj, pont kapóra jött az idő egy kiadós sétához a kedvenc helyeimen, árnyas erdőkben, tulipánok, ibolyák, pitypangok és megannyi más virág között. Eszembe is jutott Petrara "Ti szerencsés füvek, boldog virágok" kezdetű verse, ahogy ott andalogtam. És ha már ilyen jó kis háromnegyed órát töltöttem el sétával, a csatlakozás megfejelte még egyszer ennyivel. Saját hülyeségem, hogy nem jegyzem meg, mikor mennek a vonatok. Így aztán még a Schwarza folyó mentén is tettem egy nagyobbacska kerülőt.

Talán ez fog legjobban hiányozni Ternitzből, a folyó a maga illatával, Rákos-patakra emlékeztető környezetével, megkapó bujaságával. A friss, zöld, életteli természet, pár perc sétára a lakástól... Itt Neustadtban pedig jobbára parkok vannak, szépen, gondozottan, virágosan, fűnyírtan. De nem panaszkodom, mert lehetne ennél sokkal betondzsungelesebb is. Meg kell becsülni minden talpalatnyi zöldet.

A nap második része már kevésbé volt üdítő, mivel az elsősegély-vizsgára kellett összeszednem magamba némi tudást. Nem mondom, rég ültem le így tanulni, egész megerőltető élmény tud lenni. Mármint úgy tanulni, hogy nincs kedvem hozzá. Bezzeg ha egy idegen nyelv lenne... áhhh. Azért most már kevésbé félek attól, hogy elhasalhatunk a vizsgán. Hozzá még egy kis testmozgás, egy kis mosás, csetelés az otthoniakkal, és már el is érkeztünk a nap végére. 

És ha már Petrara, akkor nézzünk valami rendhagyót tőle, nem a mélázgató Madonnáját-Lauráját, meg a Laura halála után írt csodaszép szonetteket, hanem komolyabbat, árnnyasabbat.

Kik-ki maga dönti el, hogy érez...

Hol így, hol úgy

A nap eleje: kelés háromnegyed tízkor, utazás vonattal Ternitzbe 10-kor. SoMa, lábbelik, ruhák, régi lakásban szellőztetés, a főbérlők hasztalan hajkurászása, kebab a parkban, bevásárlás, másik bevásárlás, hazaérés. Harmaik bevásárlás, de a szomszédoknak szánt kókuszgolyó már nem készült el. Ezúttal minden kellék adott, csak az idővel sikerült elúszni. Óriás mennyiségű bogár fölfedezése a konyhában, pfujjj. Konyha rendbehozatala Dávid hathatós közreműködésével. Kevesebb állat, az is valami. És persze sorozatnézés ezerrel, azzal megy el jól az idő. Holnap Dávid hajnalban kel, elmegy Veszprémbe meg Vonyarcra, én pedig maradok, mivel le kell adni a lakáskulcsot végre, át kell jelentkezni, el kell menni hétgőn dolgozni, kedden elsősegély-vizsgázni meg adminisztratívkodni Magyarországra.

Jönnek a sűrű napok, úgy bizony. Remélem, tudom tartani velük a lépést... az biztos, hogy már megint késő van, és nem fogom tudni kialudni magam.

Versnek finom klasszikust ide, olyat, amire nekem is hallgatnom kéne olykor:

Kedves, csak ne kutasd, tudni mit ér, hogy nekem és neked
Mit szántak, mi jövőt isteneink, kár Babylon sötét
Számításait is kérdeni, jobb tűrni, akármi lesz.
Vagy még több telet is ad Jupiter, vagy soha látni már
Nem fogjuk, ha a zord téli vihar zúg el a tengeren:
Szűrd meg bölcsen a bort, balga reményt tilt az irígy idő
Hosszan szőni. Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap:
Tépd le, virága tiéd; holnapokat. Leukonoé, ne várj.

 A végén vagy egy örökéletű, csak a fordítás miatt nem látszik. Ott bújik pedig az ezerszer is félremagyarázott horatiusi üzenet: CARPE DIEM.

2013. április 26., péntek

Péééntek

Nosza, jön a hétvége megint. Utána pedig igencsak sűrű napok következnek-vetkeznek.

Mit írjak a péntekről? Olyan hagyományos pénteki napom volt, nem túl hajtós, nem túl lusta. Itthon sorozatnézés Dáviddal (még mindig Naruto), majd Dávid énekkarra el, N-i pediglen hozzászabadula a szintetizátorhoz és megtanula egy nehezebb kétkezes dalrészletet. És örvendezése vala.

Most meg vers. Villon, haláltánc, jó az. Lehet, hogy már volt egyszer.

Okosság: a keresést mindig a fogalommeghatározással kell kezdeni (Dávidtól, most).

2013. április 25., csütörtök

Holdfogyatkozás és őrült nap

Ha az embör három órát alszik, ne is várjon mást, nem? A furcsa az, hogy még én voltam a legnormálisabb. Ági össze-vissza nevetgélt, bohóckodott ... nem szokott ilyen lenni, de jól áll neki, ha fáradt. A főnök épp az élő lelkiismeretet játszotta premier plánban, elég nagy átéléssel... és sikerrel. Jómagam a tartalék-energiáimat emésztem egész nap.

Reggel nem találtam fagyist, de utóbb kiderült, hogy még jobb is, mert akinek vettem volna, nem jött el. Helyette jött két másik fazon, akikre egyáltalán nem számítottam. Ebédre lett nekem rendelve palacsinta, de nem jutottam el odáig, hogy egyek is belőle. Bezzeg a főnök dinnyéje, az elfogyott egy pillanat alatt!

Most meg Dáviddal elmentünk kebabot enni, és a magyar srác helyett leltünk két magyar lányt. Illetőleg láttunk holdfogyatkozást, rész(l)egeset.

Tegnapról pedig ígértem valami verset. Hát itt van. Meg itt is. Csupa komolyság... nem úgy, mint ez a fogyatkozós nap.

ÉS egy megállapítás, ami nem bölcs: ha vers helyett egész gyűjteményt kapcsolok a mondandómhoz, az azt jelenti, hogy az adott szerzőtől legalább több verset olvastam. Legalább többet, bizony.

Vidám fejkapkodás

Ez is történik, az is történik, az ember meg csak kapkodja a fejét, de azt legalább vidáman. Egyszer ezek lesznek a legszebb emlékek, ezek az intenzív napok. A legfelemlegethetőbbek (micsoda szó ez is!) biztosan azok az alkalmak lesznek,  mikor magamra maradok az irodában, és háromszor annyi email, telefon és egyéb elfoglaltság jön, mint mikor kettővel többen vagyunk bent. Murphy törvényét szeretjük, nagyon. A legobb, mikor emellé a GLS-es (ez egy osztrák futárszolgálat) srác kifejti, hogy ő nem bírna ilyen helyen dolgozni, ahol az ember egész nap nem csinál semmit. Ahhhhha. Nem akartam helyreigazítani a "semmi" fogalmát illetően, ha neki az az igazi meló, amit ő végez, lelke rajta. Valahol azért vicces...


No meg aztán az egyéb fejkapkodós hírek: jóanyám pár hónap munkanélküliség után kifogta a tutit, és holnap kezd. Nem rossz helyen, egyenesen az Idegennyelvű Könyvtárban fog dolgozni... ott én is eltöltöttem pár órát egyetemi éveim idején, főleg a szakdolgozatírás alkalmával. Remélem, pont jó lesz neki ott. Szurk, szurk.

Holnap reggel még májat kell sütni, meg zsemlegombócot főzni. És hajat mosni, mert a cigarettaszag beleeszi magát a szőrzetbe, kíméletlenül. Karaoke-zni voltunk, persze. Ezúttal Dávid is eljött, végre. Tíz perce értünk haza... és most már talán szép halkan meg merem jegyezni, hogy javulok éneklés- és előadásmódügyileg. De a fene fog versenyeken elindulni. Lényeg a lényeg: a legjobb bulikat szerintem épp mostanság élem át... lesz mire emlékezni. Ja és persze a fotók (jujj), no meg a videók (JAJJJJJ)... hát azokat inkább nem teszem publikussá. Csak furdaljon a kíváncsiság mindenkit.

Nos, ezek után versekkel múletni az időt, felpörgött, de ugyanakkor ágyraálló aggyal... nem okos gondolat. Majd holnap duplán lesz a vers, no. Rend a lelke mindennek, most is belefért még egy esti fogmosás, meg - mint látható - egy kisebb szófosással járó blogolás is. Dávid meg közben kint van... szerintem megpróbálom magam mellé keríteni, ide ni, az ágyba. Holnap neki is elfoglaltsága van - déltől suli.

És a bölcselet: A siker titka néha nem más... mint egy magentaszínű, 40 centis szoknya.