2013. április 28., vasárnap

Árnyas

Árnyak közt tud csak igazán játszani a napfény.

No, ezt megaszondtam szépen és jól.

Dávid Vonyarcon van, én emitt. Ternitzben jártam ma is, de hiába reméltem, hogy végre megszabadulunk a régi lakás nyűgétől-terhétől, még ezt, még azt helyre kell tenni - és ráadásul, sajnos, jogosan. Jövő hét szombatra tolódik a munka, aztán legfőbb ideje lesz pontot tenni a végére. Akkor meg úgyis egybeköthető a Floriani-ünneppel, amit Dávid idén se hagyna ki semmiért - ezúttal az éneklést hanyagolják (nagyonis bölcsen, a szabadtéri akusztika tavalyi ördöge után), tánc lesz helyette. Vicces tánc... de titok.

Vissza Ternitzhez, meg a vasárnaphoz... ami ugyebár a közlekedő vonatok számát némileg redukálja. Így esett, hogy a tÍz órás találkához már negyed tízkor meg kellett érkeznem. Sebaj, pont kapóra jött az idő egy kiadós sétához a kedvenc helyeimen, árnyas erdőkben, tulipánok, ibolyák, pitypangok és megannyi más virág között. Eszembe is jutott Petrara "Ti szerencsés füvek, boldog virágok" kezdetű verse, ahogy ott andalogtam. És ha már ilyen jó kis háromnegyed órát töltöttem el sétával, a csatlakozás megfejelte még egyszer ennyivel. Saját hülyeségem, hogy nem jegyzem meg, mikor mennek a vonatok. Így aztán még a Schwarza folyó mentén is tettem egy nagyobbacska kerülőt.

Talán ez fog legjobban hiányozni Ternitzből, a folyó a maga illatával, Rákos-patakra emlékeztető környezetével, megkapó bujaságával. A friss, zöld, életteli természet, pár perc sétára a lakástól... Itt Neustadtban pedig jobbára parkok vannak, szépen, gondozottan, virágosan, fűnyírtan. De nem panaszkodom, mert lehetne ennél sokkal betondzsungelesebb is. Meg kell becsülni minden talpalatnyi zöldet.

A nap második része már kevésbé volt üdítő, mivel az elsősegély-vizsgára kellett összeszednem magamba némi tudást. Nem mondom, rég ültem le így tanulni, egész megerőltető élmény tud lenni. Mármint úgy tanulni, hogy nincs kedvem hozzá. Bezzeg ha egy idegen nyelv lenne... áhhh. Azért most már kevésbé félek attól, hogy elhasalhatunk a vizsgán. Hozzá még egy kis testmozgás, egy kis mosás, csetelés az otthoniakkal, és már el is érkeztünk a nap végére. 

És ha már Petrara, akkor nézzünk valami rendhagyót tőle, nem a mélázgató Madonnáját-Lauráját, meg a Laura halála után írt csodaszép szonetteket, hanem komolyabbat, árnnyasabbat.

Kik-ki maga dönti el, hogy érez...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése