... fogalmazódott meg bennem a mai munkahely-felé-utazás során. Mégpedig: Ki nem állhatom a középszerűséget. Egy dal alapján jött a gondolat - jó kis dal, a refrénje úgy szól:
"Now you're only just a little, a little in the middle"
"S most csak épp egy kicsit, egy picikét vagy középen" vagy akár: "egy kicsi vagy, középen" - szóval hogy valaki nincs a helyén. Mint mondjuk.... én?
Pedig úgy néz ki, ebbe süllyedek bele épp. És semmi kedvem hozzá.
A testem is valami (m)ilyesmit próbál szerintem felém közvetíteni, mivel fáradt, kissé nyúzott, edzésre nem vágyik, még a tánc sem hozza annyira lázba. Mert ahhoz készülni kell, könyörögni kell pár perc gyakorlásért Dávidnak... szerintem ennek is véget vetek. Ha az az álmom, hogy táncolok, akkor táncolok is, akár egyedül.
És ha az az álmom, hogy írő leszek, akkor az leszek. Ha pedig énekes, akkor énekes. Vagy mindez egyszerre.
Mellesleg az irdoánk szert tett egy majdnem 22 collos (colos?) monitorra, amin nincs hang. Puff neki, majd kerítünk hangszórót. A tegnap sült kekszeket meg túl sültnek nyilvánítottam ahhoz, hogy a munkatársak kapjanak belőle, így ketten fogjuk megenni.
Dávid a firmájától (mert Firma a cég németül) kapott szülinapi money-t, de csak feleannyit, mint tavaly. Illetve múlt évben kapott egy kis vágódeszkát, és azon volt mindenféle jó: kolbász, szalámi, szalonna, torma... Idén meg volt rajta 9 Red Bull, meg pár zacskó mogyoró. No, a Red Bullt megkapták a kollégái. Olyat mi nem.És még így is reklamáltak, hogy Dávid miért nem vitt szülinapos sört. Hehe.
Főzés reggel lesz, mert a fejem párnát kíván. Dávid már bent van, és gyanúsan nagy a csönd...
1 megjegyzés:
Nagyon is jó, hogy nem állsz meg a középszerűnél - vagy legalábbis érzed, hogy neked nem ott kéne lenned. Mert nem ott kéne lenned, ezt azért te is tudod :)
Találtam egy elemzést, ahol a dalszövegről valaki azt mondja:
"Actually, we can’t have it all in life and most of us are happy to lead a healthy, mediocre and not too ambitious life. Maybe we should be merciful with ourselves and our dreams without totally giving them up – you never know…."
Nah, ezzel nem szabad egyet érteni. Sajnos nem tudom, mik az álmaid, de ha van valami, ami érzed, hogy belülről megmozgat, ha rá gondolsz - valami, ami szerinted szerves része a nagy betűs (és nem a középszerű) életnek, akkor igenis törekedni kell rá. Nem kell rögtön megvalósítani, talán nem is szabad - de törekedni lehet rá, egyre jobban és jobban.
Szerintem egészséges, ha az ember folyamatosan kihívások elé állítja magát, akár tudás, akár karrier szempontjából. Különben mi értelme mindig ugyanazt csinálni minden nap, ha nincs benne valami, amire emlékezhetsz? :)
Tegnap végre megérkezett az Every Day c. könyv David Levithan-tól, és egy huzamra elolvastam. Érdekes dolgokról szól, de többek közt a főszereplő egyszer megemlíti, hogy az emberek legtöbbje megelégszik azzal, hogy úgymond nem a jelenben/jelennek él, és ha megkérdezel valakit arról, hogy milyen volt a múlt hét péntekje, valószínűleg azt tudja majd mondani, hogy aznap pulykamell volt vacsorára. És ez azért szomorú, nem?
Megjegyzés küldése