Annak nagyon kell örülni, hogy a takarítónő
1) elég jól tud németül
2) elég türelmes
3) csak egy órát van nálunk :)
Na jó, utóbbinak nemis. Azért elcsacsogtunk erről-arról, mint pénz, politika, munkanélküliség, hobbik...
Bevetettem ma a csodabögrét, amit jóanyámtól kaptam. Azt kell tudni róla, hogy piros, fehér pöttyös, és a biztonság kedvéért 6 decis. Hát, lesz mit inni odabent...
A jogosítványos projekt nem akar összejönni - most végre lett volna időm, és erre nem jó a felbontás, akármit is állítottam rajta. No, majd a hétvége behozza a hétköznapi silányságot.
Irinával viszont másodszorra is találkoztam, ezúttal odafele-menet: mindketten lélekszakadva futottunk a Badner Bahnhoz (ez az, ami egy HÉV és egy villamos kereszteződéseként képzelhető el), és el is értük.
Furcsán gyönyörű napfelkelte volt ma, s a naplemente sem maradt el mögötte. Úgy alakult, hogy mindkettőben részem volt, előbbivel indultam hazulról, utóbbival érkeztem haza.
Richink olyan blődségeket ír "fordítás" címszó alatt a feladatokba, hogy lassan a kevés, titkárnősködésben megőrzött agyam is eldobom. Pedig a hétvégén megyek személyesen is, két órám lesz, hogy lerendezzem a Kismukkot, és meggyőzzem arról őt is, meg a kedves mamáját is, hogy sajna, a gyerek nem tanul, csak nagyon jól tetteti.
A blődségek, besavanyodások és egyéb rosszaságok ellen ma ünnepi öltözékkel védekeztem. A combközépig érő jersey szoknya a fekete kalappal, meg a fekete csizmával tudniillik kifejezetten üdítő hatással van a kedélyállapotra. Főleg - gondolom - azon osztrák férfiakéra, akikben ma rám nézve felsejlett, hogy ők valójában férfiak, és dudáltak rám, mint az eszeveszett. Kell ez, néha egy kis feltűnés. Úgyis hőnapfordulónk van Dáviddal, és a főnök se volt bent - ilyenkor könnyű vagánynak lenni.
Mi is volt még? Ja igen, a főnököt Magyarországon a rendőr elkapta gyorshajtásért. Képzelem... a legtöbbször ráadásul még a biztonsági öve sincs bekapcsolva. "Zavarja a szabad mozgásban" - engem a rendőr jobban zavarna.
És igen, a nap csúcspontja. Olyan csúcspasit fogtam ki a hazafele-vonaton, hogy még. Na, a kinézetéről fogalmam sincs (tán jobb is?). De ő mondta be a kísérőszöveget a vonat indulásáról, érkezéséről, miegyébről. Ilyen kellemes, lágy hangot, s hozzá a szándék! Nem csak úgy beleröfögött a mikrofonba, ahogy szokás, hogy "XY-vonat köszönti utasait, indulás ekkor, érkezés amakkor, megállás itt meg ott". Hanem hogy "A továbbálló utasainknak hadd ajánljam szíves figyelmébe az alábbi csatlakozásokat... A velünk maradó utasoknak a 9 perces üzemi szünet miatt némi türelmét kérjük... Ezalatt az idő alatt ki-ki kedve szerint levegőzhet kicsit... Akármilyen hosszan tartanak is velünk útjuk során, mindenki érezze magát nagyon jól." Ilyenek. Németül, nanáhogy, de szépen, érthetően, hangsúlyozva. Most is beleborzongok, ha rágondolok.
Egyes hangok még egyetemista koromban váltottak ki belőlem ilyen kellemes, folyamatos borzongást. Vagy mikor valami szépre gondolok, pár szóra, idézetre... Aki nem ismerné ezt az érzést, annak nehéz lesz elmagyarázni. Valahol fültő táján kezdődik, mint mikor egy júniusi szellőcske megsimogat, miközben szikrázik a nap. És nem, a nap nem süt a szemedbe, nincs szénanáthád sem... ez igenis egy kellemes, nagyon finom érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése